tévésmaci - Táltos tigris

  • .
  • 2010. szeptember 16.

Trafik

Amikor Sztupa és Troché a pályára léptek, megváltozott a játék képe. A piros-kékek játéka jóval elevenebb lett, széleken vezetett támadásokkal és hosszan előreívelt labdákkal szétzilálták a vendégek védelmét, s zavarba hozták a középpályásaikat.
Beszorult a Bányász, a vasgyáriak eldugták a labdát a karancsaljai fiúk elől. A legendás Szalay-Répás- Básti-fedezetsor mintha a pályán sem lett volna, a játéktér közepe átjáróházzá alakult: az egyenlítés sem váratott sokáig magára. Sztupa a saját tizenhatosa sarkán ügyesen szerelte a kiugrani készülő Sztojkát, a veterán csatárnak arra sem maradt ideje, hogy elessen, sőt a visszafutással is elkésett, mert Fatér futtából kirúgta Sztupa hazaadását. Troché a felezővonal magasságában vette le a labdát, s egyből előrevágta a jobbösszekötő helyére, ahol a behúzódó Karalyos egy kényszerítővel gólhelyzetbe hozta az ifiből csak erre a meccsre felhozott Vincze Sanyit, aki nem totojázott, ballal, kapásból, a későn vetődő Magyar keze mellett kilőtte a jobb sarkot. A lelátón ücsörgő öreg szakik úgy ugrottak föl, mint a régi szép időkben! Csak miután kiörvendezték magukat, kezdték értetlen arccal kérdezgetni egymást, hogy kik ezek? De csak addig jutottak, hogy arról a Vincze gyerekről már az ifiben is sok jót lehetett hallani. Keszthelyi Mihály mesteredző rezzenéstelen arccal ült a kispadon, s épp csak átpillantott Moór Ede felé, amikor Vízhányó Kmetty kezezéséért megítélte a jogos büntetőt. Fordíthatnak a gyáriak, üvöltötte Szepesi a futópályán a rádió mikrofonjába, de a balhátvéd Hunyadi, a kerület népszerű Hunyója idegesen toporgott a tizenegyes pontra lehelyezett labda mögött. Vízhányó a sípjába fújt, és mi eljöttünk tévézni.

Pénteken (17-én) háromnegyed hét előtt még épp elértük a Filmmúzeumon az Égig érő füvet, s lettünk újra gyerekek, de legalább gyermeteg lelkű felnőttek. Utána, este kilenckor leszámoltunk egy legendával ugyanitt. A neve: 2001 - Ûrodüsszeia. Éjfél után visszatérünk a jelen időbe, s kezdődhet Takeshi Kitano Forráspont című öldöklése a Dunán. S aki éjjel akar eljutni egészen a tutiig, 1.25-re fizessen elő a Cinemaxra, mert akkor adják Clint Eastwood legjobb filmjét, a Fennsíkok csavargóját.

Szombaton, ha maradunk Takeshi csatornáján, akkor előbb (18.55-kor) egy fekete-fehér westernkövülethez lesz szerencsénk: a Colorado földjén a férfilét egyik legalapvetőbb kérdését teszi fel, hogy tudniillik mit válasszak hát én immár, Virginia Mayo alabástrom vállát, vagy csak még ezt az egy - utolsó - balhét, amivel annyira meggazdagszok, hogy szegre akaszthatom örökre a coltom. Az ugyanitt tíz tízkor kezdődő Pacsirtavár c. 2007-es, angolnak mondott film a Tavianiak felszólamlása az örmény genocídium ügyében (Jean Reno e tárgyú észrevételeit lásd egy-két lappal előrébb).

Vasárnap nagy dolgoknak leszünk szemtanúi, 21.35-kor például Törőcsik Mari adja Körösi Csomát Az élet vendégében, vagyis a Csoma-legendáriumban (Duna Tv). Ugyanitt utána Éjszakai vándor fekete-fehérben, ezúttal 1948-ból (az előző fekete '49-es volt). De a nagy disznóság tízkor volt ám az m2-n: Bernardo Bertolucci nagyravágyó blöffje, a Huszadik század (legalábbis az első fele).

Hétfőn, ha már előfizettünk, megint éjszakázunk, ezt kapd el, 2.35-kor a Cinemaxon a világ legjobb filmje, a Florida, a paradicsom (dettó fekete-fehérben). Én persze megnéztem az m1-en 21.35-kor A királyért és a koronáért című 2008-as francia filmet, ami persze promónak bizonyult, mert valamikor mostanság kerül a mozikba egy Dumas-életrajz is, természetesen a nagy Gérard-ral a címszerepben.

Kedden egy kis vibráló és mozgalmas Angelopulosz 0.25-kor a Filmműzeón 0.25-kor - az élvezetek fennkölt csúcsa, nemde? Táj a ködben.

Szerdán a Jó éjt, parancsnok! egy iráni dolgozat 2006-ból, az ilyenekért akkoriban illett dögleni. S volt idő - hál' istennek, elmúlt -, amikor a Tristana és rendezője is szörnyen coolnak számított mifelénk, most persze filmmúzeumi tárgy, éjjel háromnegyed egykor - csak éjjeliőröknek!

Ne tévézzenek, hisz maguk nem éjjeliőrök!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.