Ahogy a Vonattal Magyarországon szerzõi, mi sem számoltuk össze, hány budapesti vasútállomás létezik, de aki beéri a nagy pályaudvarokkal, a Keleti-Nyugati-Déli hármassal, nem kevés izgalomról marad le. Hiszen a fõváros telis-tele van érdekesebbnél érdekesebb objektumokkal, elég csupán néhány nevet felsorolni - Kõbánya-Hizlaló, Budafok-Belváros, Soroksári út v. á., Aquincum felsõ -, odabent máris bizseregni kezd valami. Akadnak köztük jelentõségteljesek és lepusztultak, kicsik és még kisebbek, használaton kívüliek, bár inkább elhasználtak.
Pestszentimre felsõt észre sem lehet venni. Viszonylag takaros objektum, persze a hangsúly a "viszonylag"-on van. Naponta több mint harminc személyvonat áll meg itt, leginkább a Kõbánya-Kispest-Lajosmizse között "csak 2. osztályú, nemdohányzó kocsikkal közlekedõ" mozgó latrinák.
A kihalófélben lévõ neoncsöves felirattal megjelölt, kisméretû állomásépület semmiféle stílusjegyet nem visel magán, ahhoz viszont túlságosan ósdinak tûnik, hogy az 1960-as években kezdõdõ, építészetileg - többnyire - értékelhe-tetlen folyamat sorába illesszük. Tippünk alapján "újjáépítették", abban pedig biztosak lehetünk: szebb napokat látott.
Egy régi felvételen, a szomszédos, egzotikus hangzású Bivaly-réten az egykor itt közlekedõ 51-es villamos vágánya egy gémesku-tat ölel. Azóta persze se gémes-kút, se villamos, az évtizedekkel ezelõtti idill ma inkább egy Tarkovszkij-film díszletére emlékeztet, az állomás mellett használt és használaton kívül vasúti sínek rozsdásodnak a porban. A túloldalon, az óriásplakát alatt egy spontán szemétlerakó, ami különös módon a szomszédos bekerített telken is folytatódik.
De szó sincs elhagyatott vidékrõl! Közvetlenül az állomással szemben már családi házak sorakoznak, egy jóindulatú ingatlanügynök zöldövezetnek mondaná. Ráadásul a választóvonal, a Nagykõrösi út itt már megszûnik az M5-ös bevezetõ szakaszának lenni, kétszer egysávosra szûkül, ennek ellenére nagy forgalmú, tekintélyes fõútvonal, amit a vasútállomás közvetlen közelében két fénysorompóval ellátott vasúti átjáró is keresztez. Ha nem mindennapi élményt óhajtunk, felejtsük el magát Pestszentimre felsõt, inkább a mûtárgyakra koncentráljunk.
A belváros felõli elsõ átjárónál, a KRESZ-szabálynak megfelelõen, lassítsunk le 30 km/óra sebességre, nézzünk körül, majd - ahogy szintén a szabályban olvasható - folyamatosan, "legalább 5 km/óra sebességgel" haladjunk át. Látni fogjuk, a fénysorompó nem véletlenül van ott, vágány keresztezi.
Ha ezzel megvagyunk, még véletlenül se kapcsoljunk nagyobb sebességfokozatba, és tapossunk a gázba, a fénysorompót ugyanis hamarosan egy másik követi. Ismét lassítsunk le, nézzünk körül, és garantáltan nem mindennapi élményben lesz részünk, mivel sínpár
kizárólag az aszfaltban hever,
se jobbról, se balról nincs közvetlen folytatása. Igaz, méterekkel távolabb, a Bivalyréten, illetve a másik irányba, a Nagybani piac felé vezetõ susnyásban láthatunk valami rozsdás vágányt, de a közöttük lévõ kapcsolatot legfeljebb elképzelni lehet. Mint ahogy azt is, mi lehet az oka, hogy ez a kimondottan jó állapotban lévõ vasúti átjáró még mûködik.
És akkor meglódulhat a fantázia, hiszen bármit elképzelhetünk. Gondolhatjuk, hogy a semmibe vezetõ vágányt a pestszentimrei mozdonyeregetõk használják unalmas vasárnapokon, esetleg a közeli cukrászda közönsége, amikor oly magasra szökik a szombat esti láz, hogy a táncparketten megkezdett vonatozást szabadtéren is folytatni kívánják. A legésszerûbb magyarázat mégis az lehet, hogy csupán a környéken igen sûrûn elõforduló autót vezetni tanulókat igyekeznek egy kényesebb helyzet elé állítani.
Ezzel persze mi is megpróbálkozhatunk. Elég egy fényvisszaverõ (ún. utcaseprõ-) mellény és egy fényképezõgép, és máris jelentõsen javíthatunk a környék közlekedési morálján. A fénysorompót addig teljesen figyelmen kívül hagyó jármûvezetõk a masina láttán ugyanis lelassítanak, körülnéznek, és úgy haladnak át, ahogy a nagykönyvben meg van írva.
De vajon más is lehet a dolog mögött?
Mi: Jó napot kívánok!
Vasutas: Jó napot!
M: Miért van itt ez a fénysorompó?
V: Miért? Valami baj van vele?
M: Éppen ez az.
V: Nem mûködik?
M: Dehogynem.
V: Hát akkor mi a baj?
M: Hogy miért mûködik?
V: Mit kéne csinálnia?
M: Csak az úttesten van sín. Nincs folytatása...
V: Dehogy nincs.
M: De...
V: Tudják, mit szoktak itt az autósok csinálni? Átmennek a piros jelzésen.
M: Miért? Szokott ez pirosra is váltani?
V: Mondtam már, hogy mûködik.
És az ember igazat beszélt. Amikor ugyanis levélben megkerestük a MÁV illetékesét, és a fénysorompó létjogosultságát firtattuk, a következõ válasz érkezett: "A kérdésben szereplõ vasúti vonal Szemeretelepet köti össze Soroksárral, ennek egyik része használatban van Pestszentimre felsõ-Soroksár között. Például a korábbi nagy volumenû vasúti átépítésnél ezen irányba kerültek a vonatok, s számos alkalommal tárolóhelyként szolgál ez a pálya. Bár ezen vonalon menetrend szerinti közlekedés nincs, bizonyos esetekben
erre járnak
a vonatok. A vonalon esetenként, de idõszakonként is rendszeresen van forgalom, a MÁV a vonal megszüntetését vasútforgalmi okokból nem tervezi." Hát jó, de mi még olyan vonatot nem láttunk, ami vasúti pálya nélkül is bír közlekedni.
Visszasomfordálunk az állomásra, a peronon néhány, ülõke nélküli pad, egy darabka a jellegzetes MÁV-kõkerítésbõl, egy allé, ami nyáron biztosan szépen zöldell. Odabent, a kicsiny várótermen kívül semmi nem akad. Egy nénit éppen azzal hajtanak el a forgalmi irodából, ne kérje a kulcsot, nem mûködik a vécé.
- legát -
