Állomásról állomásra XX.: Repülő cirkusz (Ferihegy megállóhely)

  • - legát -
  • 2007. augusztus 23.

Tranzit

A megszüntetett mellékvonalak miatt a rajongók már tavasszal gyászévnek nyilvánították 2007-et. Összeszámolni is nehéz, hány állomás vált kísértettanyává, s valószínűleg szerény vigasz számukra, hogy szellemvasutazni nem csak a Vidám Parkban lehet. Július közepén azonban újdonsággal szolgált a vasút. "Megindult a közlekedés a Nyugati pályaudvar és a Ferihegyi repülőtér között" - olvastuk a hírekben. Alig hittük el, hiszen ha az álmodozást pályaépítésre válthatnák, az "Airport expressz" ma már a moszkvai Seremetyevóig közlekedne.

A megszüntetett mellékvonalak miatt a rajongók már tavasszal gyászévnek nyilvánították 2007-et. Összeszámolni is nehéz, hány állomás vált kísértettanyává, s valószínűleg szerény vigasz számukra, hogy szellemvasutazni nem csak a Vidám Parkban lehet. Július közepén azonban újdonsággal szolgált a vasút. "Megindult a közlekedés a Nyugati pályaudvar és a Ferihegyi repülőtér között" - olvastuk a hírekben. Alig hittük el, hiszen ha az álmodozást pályaépítésre válthatnák, az "Airport expressz" ma már a moszkvai Seremetyevóig közlekedne.

*

Amióta átadták a Ferihegyi 2-es terminált, napirenden van a vasúti összeköttetés megteremtése a reptér és a belváros között, bár eddig csak nagyszabású tervek születtek. Most azonban változott a helyzet, Ferihegyet immár a vasúti menetrendben is megtaláljuk Szemeretelep és Vecsés között, a ceglédi vonalon. Igaz, hogy a repülőtérről elnevezett vasúti objektum nem állomás, csupán megállóhely, de jelentőségét jól mutatja, hogy a gazdasági miniszter és a főpolgármester személyesen adta át a közönségnek. A hírek szerint az ünnepi eseményt nemcsak a kánikula és az egyik felvonó (!) meghibásodása zavarta meg, de a környéken lakók tiltakozása is, akik egyebek mellett a beígért zajvédő falat hiányolták. "Nincs még kész, minek adod át?" - kérdezték transzparensükön. Más okból, de nekünk is valami hasonló járt a fejünkben, amikor néhány héttel később a helyszínen jártunk.

Szögezzük le gyorsan, hogy aki egy vasúti megállóhelyet csodálattal emleget, nyilván hazudik. A legjelentéktelenebb műtárgyról van szó, amihez képest a rozzant bakterház is komoly építészeti teljesítmény. Elég két peron a sínek mellé, néhány utcai lámpa, meg egy tábla a megállóhely nevével, és máris helyben vagyunk. Ha a megálló peronja fedett, padokkal, esőfogó bódéval látták el, netán a vasúti menetrendet is kiszögezték, az már könnyeket csal a szemünkbe. A téma iránt érdeklődőknek a Miskolc-Tornanádaska vonalon található Büdöskútpusztát ajánlanánk, ami pont olyan, mint a neve, illetve Pettendet Székesfehérvárra menet, ahol évtizedek óta tartó meccs zajlik a közönség és a MÁV között: néhány unatkozó utas ugyanis előszeretettel változtatja "Petting"-re a település nevét jelző táblát, amit aztán a vasút, kapacitásához mérten, korrigál.

Nos, a fenti példák nyomán, Ferihegyre nem lehet rossz szavunk. Szinte bizonyos, hogy ma ez a legpazarabb megállóhely idehaza, és nem csak azért, mert még nem volt idő tönkretenni, szétmarcangolni. Masszívnak tűnő narancssárga-szürkére festett építmény óv a csapadéktól, még vakablakokkal is "felszerelték", a falon naprakész menetrend, a négy, nagyméretű óra közül három ugyanazt az időt mutatja. Már ez is több a soknál, ráadásul a hazai gyakorlattól eltérően, a peron fölött elektronikus kijelző ad hírt a legközelebbi vonat érkezéséről/indulásáról. Mégis mindez alig feltűnő a repülőgépet formázó, ún. "gyalogos felüljáróhoz" képest. A hatalmasnak tűnő, áttetsző műanyaggal borított narancssárga cső vállalható látványosság, szerkezete a vízi élményparkok zárt csúszdáit juttatja eszünkbe, mégis a legnagyobb meglepetés a megnyitó napján elromlott lift, aminek most épp semmi baja, szinte száll egyemeletnyi magasságába. Mintha nem a Budapest-Monor vonalon, hanem a derűs jövőben járnánk, elsőre tényleg csak olvadozó sóhajokra futja.

De odabent már mi olvadozunk. A zárt csőben elviselhetetlen a hőség, gyorsan menekülőre fogjuk, de annyit azért sikerül megfigyelni, hogy az itteni tájékoztatásban mintha megfeledkeztek volna a külföldiekről. Az első lépcső lejárójánál ezt olvassuk: "Nyugati pu., Gyömrői út, Ferihegy 2. felé" - ugye világos? Hát még azoknak, akik először járnak Magyarországon.

Azt már az elején tudtuk, hogy szó sincs valamiféle szuperjáratról, hiszen a megálló Ferihegy 1. mellett áll, ide pedig csak néhány fapados légitársaság gépe érkezik - a sokkal nagyobb forgalmú repülőteret továbbra is autóval vagy a 200-as jelzésű BKV-busszal lehet megközelíteni. Igaz, immár a rémséges Kőbánya-Kispestet (Egyet fizet, kettőt csap, Magyar Narancs, 2007. június 28.) elkerülheti a finnyás utas, hiszen a buszról vagy a buszra itt is át lehet szállni. De vajon érdemes?

Ha fejünkben a menetrend, és épp időben vagyunk, talán. A Nyugati pályaudvarra kizárólag a Cegléd(-Monor) felől érkező személyvonattal juthatunk el, és ha az orrunk előtt szalad el a szerelvény, jöhet a várakozás. Közvetlen járat, ami a belvárosba meghatározott időközönként - mondjuk tízpercenként - indulna, nincs, a "rendes vonatok" jönnek, amikor jönnek. Van, hogy tíz percen belül, máskor több mint fél óra múlva. A pesszimista beszámolókban "döbbenetes" késéseket sorolnak fel, mi azonban épp az ellenkezőjét tapasztaltuk. A Nyugatiból fél kettő előtt öt perccel induló vonatunk a menetrendhez képest két perccel hamarabb érkezett meg, s ennek megfelelően két perccel hamarabb indult tovább. Igaz, a már említett, világraszóló elektronikus tábla még utána is hosszú ideig ennek a vonatnak az indulását tartotta aktuálisnak.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.