Állomásról állomásra XX.: Repülő cirkusz (Ferihegy megállóhely)

  • - legát -
  • 2007. augusztus 23.

Tranzit

A megszüntetett mellékvonalak miatt a rajongók már tavasszal gyászévnek nyilvánították 2007-et. Összeszámolni is nehéz, hány állomás vált kísértettanyává, s valószínűleg szerény vigasz számukra, hogy szellemvasutazni nem csak a Vidám Parkban lehet. Július közepén azonban újdonsággal szolgált a vasút. "Megindult a közlekedés a Nyugati pályaudvar és a Ferihegyi repülőtér között" - olvastuk a hírekben. Alig hittük el, hiszen ha az álmodozást pályaépítésre válthatnák, az "Airport expressz" ma már a moszkvai Seremetyevóig közlekedne.

A megszüntetett mellékvonalak miatt a rajongók már tavasszal gyászévnek nyilvánították 2007-et. Összeszámolni is nehéz, hány állomás vált kísértettanyává, s valószínűleg szerény vigasz számukra, hogy szellemvasutazni nem csak a Vidám Parkban lehet. Július közepén azonban újdonsággal szolgált a vasút. "Megindult a közlekedés a Nyugati pályaudvar és a Ferihegyi repülőtér között" - olvastuk a hírekben. Alig hittük el, hiszen ha az álmodozást pályaépítésre válthatnák, az "Airport expressz" ma már a moszkvai Seremetyevóig közlekedne.

*

Amióta átadták a Ferihegyi 2-es terminált, napirenden van a vasúti összeköttetés megteremtése a reptér és a belváros között, bár eddig csak nagyszabású tervek születtek. Most azonban változott a helyzet, Ferihegyet immár a vasúti menetrendben is megtaláljuk Szemeretelep és Vecsés között, a ceglédi vonalon. Igaz, hogy a repülőtérről elnevezett vasúti objektum nem állomás, csupán megállóhely, de jelentőségét jól mutatja, hogy a gazdasági miniszter és a főpolgármester személyesen adta át a közönségnek. A hírek szerint az ünnepi eseményt nemcsak a kánikula és az egyik felvonó (!) meghibásodása zavarta meg, de a környéken lakók tiltakozása is, akik egyebek mellett a beígért zajvédő falat hiányolták. "Nincs még kész, minek adod át?" - kérdezték transzparensükön. Más okból, de nekünk is valami hasonló járt a fejünkben, amikor néhány héttel később a helyszínen jártunk.

Szögezzük le gyorsan, hogy aki egy vasúti megállóhelyet csodálattal emleget, nyilván hazudik. A legjelentéktelenebb műtárgyról van szó, amihez képest a rozzant bakterház is komoly építészeti teljesítmény. Elég két peron a sínek mellé, néhány utcai lámpa, meg egy tábla a megállóhely nevével, és máris helyben vagyunk. Ha a megálló peronja fedett, padokkal, esőfogó bódéval látták el, netán a vasúti menetrendet is kiszögezték, az már könnyeket csal a szemünkbe. A téma iránt érdeklődőknek a Miskolc-Tornanádaska vonalon található Büdöskútpusztát ajánlanánk, ami pont olyan, mint a neve, illetve Pettendet Székesfehérvárra menet, ahol évtizedek óta tartó meccs zajlik a közönség és a MÁV között: néhány unatkozó utas ugyanis előszeretettel változtatja "Petting"-re a település nevét jelző táblát, amit aztán a vasút, kapacitásához mérten, korrigál.

Nos, a fenti példák nyomán, Ferihegyre nem lehet rossz szavunk. Szinte bizonyos, hogy ma ez a legpazarabb megállóhely idehaza, és nem csak azért, mert még nem volt idő tönkretenni, szétmarcangolni. Masszívnak tűnő narancssárga-szürkére festett építmény óv a csapadéktól, még vakablakokkal is "felszerelték", a falon naprakész menetrend, a négy, nagyméretű óra közül három ugyanazt az időt mutatja. Már ez is több a soknál, ráadásul a hazai gyakorlattól eltérően, a peron fölött elektronikus kijelző ad hírt a legközelebbi vonat érkezéséről/indulásáról. Mégis mindez alig feltűnő a repülőgépet formázó, ún. "gyalogos felüljáróhoz" képest. A hatalmasnak tűnő, áttetsző műanyaggal borított narancssárga cső vállalható látványosság, szerkezete a vízi élményparkok zárt csúszdáit juttatja eszünkbe, mégis a legnagyobb meglepetés a megnyitó napján elromlott lift, aminek most épp semmi baja, szinte száll egyemeletnyi magasságába. Mintha nem a Budapest-Monor vonalon, hanem a derűs jövőben járnánk, elsőre tényleg csak olvadozó sóhajokra futja.

De odabent már mi olvadozunk. A zárt csőben elviselhetetlen a hőség, gyorsan menekülőre fogjuk, de annyit azért sikerül megfigyelni, hogy az itteni tájékoztatásban mintha megfeledkeztek volna a külföldiekről. Az első lépcső lejárójánál ezt olvassuk: "Nyugati pu., Gyömrői út, Ferihegy 2. felé" - ugye világos? Hát még azoknak, akik először járnak Magyarországon.

Azt már az elején tudtuk, hogy szó sincs valamiféle szuperjáratról, hiszen a megálló Ferihegy 1. mellett áll, ide pedig csak néhány fapados légitársaság gépe érkezik - a sokkal nagyobb forgalmú repülőteret továbbra is autóval vagy a 200-as jelzésű BKV-busszal lehet megközelíteni. Igaz, immár a rémséges Kőbánya-Kispestet (Egyet fizet, kettőt csap, Magyar Narancs, 2007. június 28.) elkerülheti a finnyás utas, hiszen a buszról vagy a buszra itt is át lehet szállni. De vajon érdemes?

Ha fejünkben a menetrend, és épp időben vagyunk, talán. A Nyugati pályaudvarra kizárólag a Cegléd(-Monor) felől érkező személyvonattal juthatunk el, és ha az orrunk előtt szalad el a szerelvény, jöhet a várakozás. Közvetlen járat, ami a belvárosba meghatározott időközönként - mondjuk tízpercenként - indulna, nincs, a "rendes vonatok" jönnek, amikor jönnek. Van, hogy tíz percen belül, máskor több mint fél óra múlva. A pesszimista beszámolókban "döbbenetes" késéseket sorolnak fel, mi azonban épp az ellenkezőjét tapasztaltuk. A Nyugatiból fél kettő előtt öt perccel induló vonatunk a menetrendhez képest két perccel hamarabb érkezett meg, s ennek megfelelően két perccel hamarabb indult tovább. Igaz, a már említett, világraszóló elektronikus tábla még utána is hosszú ideig ennek a vonatnak az indulását tartotta aktuálisnak.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.