Újjáélesztett szivar

  • 1997. június 26.

Tranzit

Huszonkét hónappal Fidel Castro hatalomátvétele után Ramón Cifuentesnek mennie kellett. A Partagas ügyvezetője, sok más szivarfamília tagjaihoz hasonlóan, fogta a palántákat, a szaktudást, a márkanevet, és más karibi országban telepedett le.
Huszonkét hónappal Fidel Castro hatalomátvétele után Ramón Cifuentesnek mennie kellett. A Partagas ügyvezetője, sok más szivarfamília tagjaihoz hasonlóan, fogta a palántákat, a szaktudást, a márkanevet, és más karibi országban telepedett le.
Magyar Narancs, IX. évf. 26. szám, 1997. június 26.

Cigar Tower - Szivartorony

Budapest, Erzsébet tér 7-8.

(Hotel Kempinski)

Nyitva: mindennap

Kérdés: "Hogyan leheljek életet a már kiszáradt szivarba? Mintha azt olvastam volna a Cigar Aficionado egyik régebbi számában, hogy tegyük párásítóval ellátott Tupperware tárolóba, de nemrég azt írták, hogy az egyetlen tökéletes módszer a szivarok forgatása a humidor páraforrása irányába. Melyik módszer a jobb?"

Edward Brookshire, Dubai,

Egyesült Arab Emirátusok

Válasz: "Valószínűleg az a tanácsunk okozta a keveredést, amelyik arról szólt, hogyan gondozzuk átmenetileg a jó állapotban lévő szivarokat. Ebben az esetben ugyanis néhány hétig remek szolgálatot tesz a páraforrással ellátott Tupperware doboz, feltéve, hogy nem mulaszja el a fedél naponkénti felnyitását. Kiszáradt szivarok sokkal nagyobb körültekintést igényelnek. Ha a száraz szivart egy párával teli humidor megrázkódtatásának teszi ki, a szivar szétrepedhet. Arra kell törekedni, hogy a szivar lassan szívja magába a párát. Ha eleinte a párásítótól legtávolabb helyezi a szivarokat, lassan és folyamatosan fogadják majd be a párát. Egy-két hét elteltével helyezze közelebb a szivarokat, majd újabb néhány hét elteltével tegye közvetlenül a humidifikátor mellé. Akár hat hétbe is beletelhet, míg eléri célját, az optimálisan újjáélesztett szivart."

(Részlet a közel félmillió példányban megjelenő Cigar Aficionado magazin levelezési rovatából)

A Cohiba szivart Fidel Castro diplomáciai célokra fejlesztette ki. Ez az, amelyik úgy vonult be a köztudatba mint szűz lányok combján sodort füstölnivaló. Az élet persze más, szűz lányokról szó sem volt, azt már csak a népi legendázó kedv tette hozzá. Nők, azok igen, de a Cohiba gyártása már a hígulás szomorú jeleit mutatja; először csak nőimitátorok, aztán homoszexuálisok, kisvártatva az átlagnál magasabb hangú férfiak szálltak be, manapság meg a legszőrösebb, tetovált, bajszos kubai macsók is sodorhatják. Ennek ellenére az első magyar szivarboltba még nem érkezett meg a debütáló Cohiba-szállítmány, ami

nem tragédia,

legalábbis a bolt egyik tulajdonosa, Krskó úr szerint.

- A Romeo Y Julieta simán veri a Cohibát, de azt a legenda miatt sokan keresik, persze az már inkább a show off-szivarozás kategóriája.

Mint kiderül, szivarboltot nyitni nem sétagalopp, és a jövedéki törvények miatti tizenötmillió forintos VPOP-letét még szinte említést sem érdemel. Az érdekesség, hogy a nevesebb szivargyártók nem szívesen adnak el szivart, udvarolni kell nekik, és lenyűgözni őket fantasztikus tervekkel, ötletekkel, ami jelentős tételű latin-amerikai útiköltséget jelent. Többek között ezért látnak olyan kevesen fantáziát szivarkereskedésben.

A gyártók húzódozásának

persze megvan a családi háttere: keresleti a piac, Amerika újabban testületileg rágyógyult a szivarra. A fogyasztás folyamatosan emelkedik, 1993 és ´96 között 2,1 milliárd darabról 3 milliárd szálra emelték a tétet. Képtelenség, hogy a tradicionális gyártók kínálata ilyen gyorsan kövesse a keresletet. A legjobb szivarokat mindmáig kézzel készítik, sem ideges természetű, sem túlságosan kreatív ember nem alkalmas szivarsodrónak. A dohánytermesztés agyrém-periféria mesterfogásai miatt a gyártott mennyiség erősen korlátozott.

Itt van a szivarok burkolólevele: simának, lágy tapintásúnak kell lennie, miközben eléri a megfelelő színárnyalatot. Napfény közvetlenül nem érheti, ezért az ültetvényt hatalmas muszlinleplekkel takarják le, miközben a munkások gólyalábakon közlekednek, nehogy letapossák az ágyásokat. A dohány a laza földet szereti, ezért traktor szóba se jöhet, kizárólag ökör szánthat. A szakma szerint a termesztés során egy-egy palántához kb. 170-szer kell nyúlni, ez akár igaz is lehet.

A Cigar Aficionadónak

kisebb gondja is nagyobb annál, hogy ki legyen a szivarozó világsztár a következő szám címlapján: Arnold Schwarzenegger, Danny DeVito, Jack Nicholson, Matt Dillon és Bruce Willis egyaránt szívesen fényképeszkednek szivarral. A piaci lehetőségek beláthatatlanok. Szivarozik Linda Evangelista és Demi Moore, ami egyet jelent azzal, hogy a manapság még a piros Marlboróval emancipáltságot demonstráló butikosnék is gond nélkül átállíthatók a szivarra. A keresleti piac megvalósulásának másik kulcs-eleme, hogy az amerikaiaknak mindig az kell, ami tilos. A dohányzás gyakorlatilag be van tiltva, úgyhogy az ellenállás legszebb szimbóluma egy-egy méretes dohányrúd. A cigaretta totálisan prosztó dolog lett, gyanús Puerto Ricó-iakkal kell együtt cigizni az irodaház szemétledobójánál, ennél rosszabb image talán csak az lehet, ha játszótéri mutogatáson kapják az embert. A szivar mindenképpen

a kifinomult életstílus

kelléke, legalábbis megfelelő fogyasztása feltételezi, hogy a szénbányász legalább másfél órára kényelembe helyezze magát a műszak után, amikor átadja magát az élvezeteknek. Amerikában klubszinten már tökéletesen működik a dolog, a szivarozók előkelő, gazdag, választékos emberek, gyönyörű környezetben. A Cigar Towerben büszkék a környékhez képest alacsony árakra, egy doboz Munkást például bizonyára nem kapnánk meg a Váci utcában 134 forintért, és a mátyásföldi ABC-áruház 121 forintos Munkás-árához képest kifejezetten jó vétel, ha a színvonalas kiszolgálást és a megfelelően temperált eladóteret is beleszámítják, ráadásul mindez a Kempinskiben. Az alsó szinten a már említett cigarettán kívül a gépi gyártású szivarok és cigaretták találhatók, tetemes választéknyi pipadohány társaságában. Jellemző, hogy van a kilós só kiszerelésére emlékeztető "Magyar Pipadohány" is, vélhetően gyűjtőknek.

Az első emelet

a nagyhalál: PLEASE DO SMOKE feliratú üvegajtó mögött kézi sodrású szivarok minden mennyiségben. Ebben a kategóriában is akad alkalmi vétel, itt van például az egy-egy jól izmolt 100-as Marlborónál alig vastagabb, chicós méretű Arturo Fuente, darabja 550-ért, az egyik legjobb nevű család terméke, egy kiadós estebéd után egy jó félórát ezzel is kihúzhatunk a teraszon. A földszinti csajok helyett itt egy, a pszichiáter, a borszakértő és a spanyol király kereszteződéséből született öltönyös úr szolgál ki, néhány mélylélektani kérdés alapján bármikor kitalálja, tudat alatt milyen szivarra vágyunk.

A szivarozás számos

téveszme és babona

melegágya. Talán meglepő, de nem ciki, ha a szivar elalszik. A szivarozás nyugis műfaj, ha elaludt, elaludt, az újragyújtáskor mindenesetre nem árt körültekintően eljárni: az első slukkot ne szívjuk, hanem fújjuk, hogy kisöpörjük a szivar légcsatornáiból a fáradt gázokat. A normális pöfékelési átlag egyébként 1 slukk/perc. A szivar színével nincs összefüggésben az erőssége, ez lényegesen összetettebb kérdés.

A szivar szívott végének konyakba mártogatása barbárság, még akkor is, ha mindez Sir Winston Churchill szokásaként került a köztudatba. A tunkolás hazavágja a szivar természetes aromáját, amibe elég sokan fektették számos munkaórájukat.

Alapszabály, hogy szivarozónak nem adunk tüzet, és a füstöt legfeljebb passzív szivarozás esetén tüdőzzük le. A szivarról nem verjük le a hamut. A szivarhamu egyszersmind a minőség fokmérője: jó szivar hamuja hosszan bírja magát. Legfeljebb finom mozdulatokkal operáljuk el a hamutartó szélén.

A szivargyűrű maradhat, ráérünk akkor lehúzni, amikor már kifejezetten zavar. Szivart el nem nyomunk, mert akkor borzalmas büdös tud lenni, a szakma valamelyest költőiebben fogalmaz: hagyjuk méltósággal meghalni.

A szivar mint egészséges

vagy legalábbis nem különösebben egészségtelen szenvedély régóta tartja magát a köztudatban. Nem tartalmaz papírt, tehát minimális a kátránytartalma, és nem tüdőzzük le, tehát a tüdőrák tehet egy szívességet. Egy 1984-es amerikai vizsgálat szerint a szivaros valóban csak harmadakkora tüdőrákveszéllyel kell számoljon, mint egy cigarettázó, viszont épp a háromszorosával, mint olyasvalaki, aki egyáltalán nem dohányzik. Száj- és gégerák tekintetében ellenben a szivar abszolút egyenrangú a cigarettával.

Amikor rágyújtunk egy Romeo Y Julietára, miközben apró kortyokban fogyasztjuk 12 éves, nagydíjas Metaxánkat, szenteljünk legalább egy slukkot Ulysses S. Grant, az Egyesült Államok 18. elnöke emlékének. Grant még tábornok korában a jenki hadsereg legnagyobb sztárja volt, és közismerten kedvelte a szivart. A háború után rajongói dobozszámra küldték neki a legjobb árut, Grant nem is hagyta kiszáradni. Olyan gégerákot kapott, hogy csak úgy csörömpölt, száz kilóról hatvanötre fogyott, és bár abbahagyta a dohányzást, egy év múlva meghalt. Nem. Gondoljunk inkább Churchillre, aki megúszta.

Winkler Róbert


Kellékek

guillotine (vágó): 890-6990 Ft,

30 000 Ft (Dupont)

olló (használata gyakorlatot igényel): 6190-74 000 Ft (Davidoff)

gázos, "fénykard" rendszerű szivargyújtó: 5990 Ft

humidor (a szivarokat megfelelő páratartalmon tartó doboz): 20 000- 300 000 Ft (utóbbiból a tizedik nyitvatartási napon már vett is egy magyar vásárló)


Méretek

Robusto

Churchill

Panatela

Maditatión

Corona

Petit Corona

Lonsdale

Torpedo

és sokan mások

Figyelmébe ajánljuk

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.