A VIII. kerület egy nyugodtabb szeglete a Horánszky utca, ahol hétvégén kora este leginkább a kutyasétáltatók téblábolnak, esetleg az ujjatlan pólós éjjel-nappali boltos tartja a frontot, vagy fekete macskák mászkálnak keresztbe az úton. A kiszűrődő zajok arra utalnak, hogy a helyi lakosok tévét néznek, vagy a Villa Negrában múlatják az időt, persze nem úgy, mint a filmeken, hanem ahogy azt egy pincesörözőben illik.

Bp. VIII., Horánszky u. 9.

Nyitva mindennap 12-24-ig

Kissé eldugott a hely, de a kocsmaérzékeny szimatolók elől semmit nem lehet elrejteni. Megközelíthetjük a jobb napokat látott Mikszáth tér irányából vagy a Bródy Sándor utcából is, attól függően, hogy merről jövünk, csak el ne felejtsük, hogy megyünk-e éppen, vagy jövünk, mert körülbelül félúton van. Mivel létezik egy olyan rendelet, hogy középiskola mellett 200 méteren belül nem lehet kocsma, csak melegkonyhai szolgáltatásokkal, ezért az elnevezést melegkonyhás sörözővé finomították a környékbeli jó hagyományokhoz híven. Rendes hely ez, nem árulnak zsákbamacskát és nem alkalmaznak titkos kódokat, mint a turistavadászok a belvárosban, az étlap kint lóg a bejárat mellett. A közepes nagyságú teremben hét asztal van, mint a mesében, szorosan, nem kizárva az egymás tányérkájából való táplálkozást, de van egy dühöngő is nagy asztalokkal a társasági duhajkodásra. Vörös alapokra épít az asztaldizájn helyi irányzata, fehér tányérokkal, gyertyával, mint egy rendes randizós pincekápolnában, az evőeszközök meg odabiggyesztve, jelezvén, hogy itt nem kötelező ételt fogyasztani. A falakon 70 éves foxtrott- és tangólemezek, kottaborítók, például "Nem tagadom, még mindig gondolok magára" felirattal, máshol filmrészletfotók. Maradt díszlet a hely előző életéből is, mikor még a Popeye Söröldéje néven futott. Mindehhez az aktuális zenei aláfestés: Karády Katalin korai feminista slágerei, esetleg francia sanzon vagy jazz.

Hogy a kajáról is szó essen: az évszakonként változó menüből a kacifántos ételnevek alapján nehéz választani. A pincér viszont készségesen magyaráz, mi több, utána is néz, ha éppen nem emlékszik rá, miből készül a feltüntetett kaja. Figyelemfelkeltő a "szűzérmék favágó módon" fantázianév, amiből a favágó azt jelenti, hogy szalonnába tekerve, illetve a "csirkeleves IV. Henrik módra", mely utóbbi jelző arra utal, hogy bort löttyintettek belé. De ott van például a nem is olyan megfejthetetlen kapribogyós tükörtojás burgonyapürével, provence-i paradicsommal, a mandulás pisztráng és az aszalt szilvával töltött rántott camembert. Ennél nem is töltheti ki sokkal több étel kilencvenhét nyarát tűrhető árakon. A non plus ultra az állandó helyi érdekesség, a "hamburger/sajtburger New Yorkból" nevű nagy falat, de nem lehet tudni, hogy evett-e már valaki belőle. Ami a legmegnyugtatóbb, hogy a sertéshúson nincs mócsing, és a krumpli is ropogósra sül. Zárófogásnak pedig megteszi egy vaníliás palacsinta csokoládéöntettel. Az étlapon egyébként túltengenek a csirke- és sertéshúsételek, szemben a gyümölcs és hal alapanyaggal. Az üdítőknek teljes a választéka, akár szénsavas, akár rostos. A szesz kategória mérsékelten drága és nincs kimért bor.

A számlarendezés diszkrét: cetli a kistányéron, vászon szalvétába rejtve landol. Minden korrekt tehát, akárcsak az itt található toalett, vécépapír, szappan kipipálva, és senki nem dob ki hajnalig.

Császár kollektíva

levesek:

180-480 forint (a "legborsosabb" a szálka nélküli halászlé),

főételek:

360-920 forint (körettel).