Az európai avagy tengerparti homoktövis (Hippophae rhamnoides) nem tartozik a kifejezetten elegáns, feltűnő növények közé, s szerény rokonságára (ezüstfafélék) sem vághat fel. A tüskés, lombhullató cserje őshazája állítólag Nepál és vidéke, innen terjedt el az utolsó jégkorszak végén. Ma az északi féltekén a Brit-szigetektől a Himalájáig megtaláljuk, persze korántsem egyenletes sűrűségben. A mérsékelt és a szubtrópusi klimatikus viszonyokat is jól bírja, fénykedvelő, fagy- és szárazságtűrő, igen szívós növény.
Csak az Újpest!
Neve is utal rá, hogy kedveli a buckás, homokdűnés élőhelyeket, legyenek bár azok a szárazföld belsejében vagy a tengerparton, ahol a sziklás környezet is kedvére való. Hollandia és Finnország bizonyos részein szinte uralkodó flóraalkotó, Magyarország területén leginkább a Szigetközben volt honos, ám innen idővel sajnos kipusztult. Nálunk egyetlen természetes élőhelye Budapest IV. kerülete (Újpest) északi részén, a Külső Váci út jobb oldalán található, egy szigorúan védett, csupán engedéllyel látogatható természetvédelmi területen, amely a leírások szerint a régi nagy pesti puszták egyik utolsó hírmondója. A homoktövistől azonban távol áll a nosztalgia: egyszerűen kedveli ezt az árvalányhajas homokbuckákból, láprétekből és kisebb-nagyobb erdőkből álló élőhelyet, mely hasonlatos az Ócsa, Dabas vagy Kecskemét környéki tájhoz, csakhogy ott mégsem találunk belőle.
| ||
Kifejezetten termetesre, 2–6 méteresre is meg tud nőni, és kétlaki, azaz vannak fiú és lány növények. Fejlett gyökérzete képessé teszi arra, hogy viszonylag meredek felszíni formákon is megkapaszkodjon, és így képes megkötni például a buckák homokját, ami létszükséglete neki, mert a futóhomokot nem kedveli. Kivételes képességeit többek között annak is köszönheti, hogy nem egyedül dolgozik. Kölcsönös hasznokon alapuló gyökérkapcsoltságban él az aktinobaktériumokkal (ezeket magyarul, rendszertanilag némileg félrevezetően, sugárgombáknak nevezik), amelyek megkötik a levegő nitrogénjét, ráadásul a talajban található, amúgy oldhatatlan szerves és szervetlen anyagokat jól oldható, ezáltal a növény számára is felszívható formájúvá alakítják.
Levelei váltakozó állásúak, lándzsásak, s a szaktudósok érzéki, élményszerű leírása szerint fonákjukat ezüstös csillagszőrök fedik. A növényi szex iránt élénken érdeklődők számára eláruljuk, hogy a barna színű porzós virágzatot 4–6, szirom nélküli virág adja, míg a termős sárga virágzat sziromszerű csészéből áll. A virágzás ideje hazánkban március–április, szeptember–októberre beérő termései alsó állású magházból képződő álbogyók. Enyhén gömbölyded alakúak, a vadon élő alapfajon 6–8 mm átmérőjűre nőnek, a halványsárgától a sötét narancssárgáig több színben pompázhatnak. A nemesített fajtákon – ha nem mondtuk volna, a homoktövis mind elterjedtebb kerti növény – nagyobb méretű bogyók is teremnek. Miután egyre nagyobb kereslet mutatkozik iránta, így akár mezőgazdasági méretekben is termesztik, a legnagyobb termelő Kína. Számtalan nemesített változata, kultivárja létezik (Csujszkaja, Oranzsevaja, Jantarjana, Askola, Hergo, Leikora), melyek nevükben is utalnak orosz és a finn nemesítőik áldozatos munkájára; a különböző változatok nyár közepétől ősz közepéig teremnek. Ráadásul a homoktövis-rajongók és az iparág működtetői váltig állítják, hogy az utóbbi évtizedekben kinevelt új változatok bogyói (biológiailag: álbogyói) sokkal többet tartalmaznak minden földi jóból. És ez igen komoly érv, ugyanis a narancssárga, lédús, savanykás, de azért kicsit kesernyés (állítólag dércsípetten még zamatosabb) termésnek mind több szerep jut a táplálkozásban, de leginkább az egészségiparban. Mint a többi hasonló bogyónak, a homoktövisnek is az a sorsa, hogy idővel különböző üvegcsékbe kerüljön: lehet belőle ivólé, dzsem, lekvár, szirup, sőt bor és likőr is, bár ez utóbbiak gyógyhatásáért azért nem állnánk jót. Amúgy nem csak a gyümölcshús, de a mag és az abból préselt olaj (erről lásd keretes írásunkat!) is értékes anyagnak számít, és nem is alaptalanul. Először is a gyümölcshús brutális C-vitamin-tartalmát (mely 100 gramm gyümölcsre vetítve 500–900 mg is lehet!) szokás emlegetni, ami tényleg meghaladja a legtöbb gyümölcs vagy zöldség fajlagos aszkorbinsav-koncentrációját, és hagyományosan kedvelt vitaminforrássá tette hősünket a hideg és sötét finn éjszakákon vagy az eurázsiai sztyeppéken. De a homoktövis termése szinte enciklopédikus gazdagságban rejti a többi vitamint is, kezdve az A-val, a B-vitamin-család szinte minden tagján át az E-ig (tokoferol) és a K-ig. Emellett élettanilag fontos, antioxidáns hatású karotinoid festékanyagok (például likopin), polifenolok, antociánok, bioflavonok (például rutin), temérdek más fitokémiai anyag (ami annyit jelent: ezeket a növény maga állítja elő, s nem a boltban veszi), vas és egyéb ásványi anyagok, nyomelemek fordulnak elő a csodabogyókban – itt a fél periódusos rendszert fel szokták sorolni. A termékleírásokban a gazdag növényi savtartalmat is kiemelik, bár megjegyeznénk, azért az almasav, az oxálsav és a borostyánkősav kifejezések hallatán nem kell feltétlenül beájulni.
Varázsszer vagy sem?
A homoktövist a róla szóló sztorik szerint Kelet-Ázsiában, azon belül Tibetben, már több ezer év óta használják szív- és érrendszeri, valamint emésztőszervi betegségek kezelésére és a bőr égési sérüléseinek gyógyítására. De ez csupán a kezdet volt: magolaját az ókorban állítólag még lovak szőrének fényesítésére is alkalmazták, ezt és a bogyót a mongol hódítók éppen úgy fogyasztották, mint a szibériai kozákok, bár ebből az emberiség nagyobb része keveset profitált. Állítólag szegény Brezsnyevbe – akivel számos vajákos és paragyógyító is foglalkozott élete utolsó éveiben – literszám diktáltak homoktövismag-olajat.
Még felsorolni is fárasztó, milyen különleges esetekre javasolják a homoktöviskúrát: itt főleg a magolaj jön számításba, s részben még a jól kezelt gyümölcshúskészítmények. Sebgyógyítás, égési és fagyási sérülések kezelése, érelmeszesedés, ráncok, sőt, a narancsbőr megelőzése, a bőr feszességének visszaadása, pajzsmirigy-szabályozás, potencianövelés (csalódtunk is volna, ha ez nem szerepel a listán), hogy csak a legharsányabb példákat említsük. A bio fényvédő krémek anyagában szintén megtaláljuk a homoktövis-kivonatot, de antidepresszánsként, a fáradt szem erősítésére, fronthatások enyhítésére, fogínygyulladásra, az allergiás tünetek enyhítésére is ajánlják. Állítólag (ezt már tényleg nem tudjuk, hogyan verifikálták) a radioaktív szennyezés okozta ronda fekélyes sebeket is gyógyítja, ami egy eljövendő, posztapokaliptikus Mad Max-i korban is nélkülözhetetlenné teszi.
Az efféle univerzális hatású panaceák kapcsán rendre fennáll a gyanú, hogy a kétségtelenül megmutatkozó hasznos hatások erős eltúlzásával állunk szemben. Mert ugyan a homoktövis áltermése valóban gazdag fontos élettani hatású anyagokban, de önmagában ezek egyike sem számít csodaszernek, hacsak nem feltételezzük, hogy pont az összetevők ideális koncentrációja és azok kombinációja, szinergikus hatása felelős mindazért a jóért, amit e kis bogyóknak tulajdonítunk. Bár a homoktövissel kapcsolatos termékleírások váltig állítják, hogy intenzív klinikai vizsgálatok folytak például Kínában és Oroszországban, ennek tényét már csak az említett országokkal kapcsolatos, bizonyára oktalan előítéleteink miatt is hajlamosak vagyunk szkepszissel fogadni. Ráadásul e csodás eredményeknek azóta sincs nyoma a szakirodalomban (amely mögé nyugodtan odaképzelhetjük az ármánykodó nemzetközi gyógyszeripart is). Ennek megfelelően a szűkkeblű nemzeti és nemzetek feletti élelmiszer-biztonsági hatóságok szerint legfeljebb olyan állítások fogalmazhatók meg a homoktövissel kapcsolatban, hogy például javíthatja immunrendszerünk működését vagy a bőrünk egészségét. Még szép! Ennyi vitamin, antioxidáns hatású karotinoid és flavonoid vegyület, esszenciális és egyéb zsírsav, nyomelem és gyümölcssav csak nem marad hatástalan a szervezet működésére!
| Az élet olaja A homoktövis bogyójának magjaiból préselt olajban nagy mennyiségben mutathatók ki olyan esszenciális, a szervezetünk számára elő nem állítható, viszont élettani fontosságú zsírsavak, mint az ómega-3 típusú alfa-linolénsav vagy a linolsav, mely az ómega-6 családba tartozik. Ezenkívül akad benne ómega-9 típusú olajsav, az inzulinháztartásra kedvező hatású palmitolajsav, ómega-7 típusú cisz-vakcénsav, mely egyes vizsgálatok szerint csökkentheti a vér triglicerid- és koleszterinszintjét, és béta-szitoszterol, aminek koleszterincsökkentő hatását most is kutatják. A szteroloknak (szitoszterol, kampeszterol) eleve jó a híre, ám a magban szintén előforduló triterpenoid típusú lupeolnak fertőtlenítő, gyulladáscsökkentő, sőt tumorellenes, kemoprotektív hatást tulajdonítanak. |
