A marcipán kissé rejtélyes eredetű és természetű csemege. Sokan rajonganak érte, de akadnak köztünk olyanok is, akik számára nem feltétlenül vonzó egy jelentős részben cukorból álló, tolakodóan édes, masszaszerű matéria. De talán érdemes hallgatni azokra is, akik kivételes ízére, lassan érvényesülő aromájára és a sok évszázados recepteken alapuló konyhaművészeti különlegességére apellálnak. Akárhogyan is, a marcipán csak nem akar kimenni a divatból.
| ||
Sokan tudják, hogy mandulából készül, aminek előbb jelentősen át kell alakítani a szerkezetét, fizikai jellemzőit – napjaink elterjedt séfnyelvi fordulatával a „textúráját”. A marcipángyártás fortélyait generációról generációra adták át, közben folyton fejlesztették-finomították is az utódok, az édesszájú publikum nagyobb örömére. Tudni kell, mikor mennyi mandula és mennyi cukor kell a cukrásztechnológia számára kulcsfontosságú őrleménybe és a jó tömény szirupba. De vajon miért kell keserű mandula is az elegybe? Tényleg fontos, hogy mikromennyiségben, csak az aroma miatt és szigorúan természetes úton némi cián is kerüljön a marcipánba? Hogyan lehet olcsó "hamis" marcipánt készíteni? És vajon csak a mandula jó marcipánkészítéshez, vagy akadnak más csonthéjas (és még ennél is tökéletlenebb) helyettesítők is? És vajon meddig marad egyben a meglepően heterogén és hasznos élelmi összetevőkben is gazdag marcipán?
A legtöbb csemegénkkel szemben fogalmunk sincs, honnan származik – de legalább három alternatív megfejtés létezik. De melyik az igazi – vajon olasz csemege lenne, vagy a hispániai mórok ötölték ki? Esetleg a perzsáktól származik, mint oly sok más édesség, s tőlük került a arabok, majd törökök közvetítésével Európába? Vagy megannyi (és nem csupán konyhai) leleményhez és hasznos jószághoz hasonlóan ezt is a kínaiaknak köszönhetjük? Egyáltalán létezik egyetlen határozott eredet?
A nyelvészek valószínűleg örök időkig vitatkozni fognak azon, hogy a „marcipán” név és annak legkorábbi felbukkanásai (marzapane az olaszban, mazapán a spanyolban), amelyekből a legtöbb más nyelvbe is átkerült, milyen szótörténeti s egyben konyhatörténeti eredetről tanúskodnak. De bármi is a megoldás, a marcipán sikert aratott, amit jól jellemez, hogy számtalan nyugat-, dél- és közép-európai régióban ma is kedvelt édességnek illetve édesség-alapanyagnak számít. És vajon kinél elképzelhetetlen nélküle a gyümölcskenyér, hol kerül karácsonyi édességbe, és kik rajonganak a kissé morbid marcipánmalacokért? Közben ne felejtsük: egy jó ideje már Budapest is marcipánfővárosnak számít!
A teljes cikket elolvashatják a Magyar Narancsban, vagy online, ha előfizetnek a lapra digitálisan!
Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?
