Interjú

„A nép igazán gyászolta”

Szilágyi Ákos költő, esztéta, Oroszország-kutató Sztálin haláláról, Berijáról és a csekista államról

Tudomány

Joszif Visszarionovics Sztálin generalisszimusz hetven évvel ezelőtt bekövetkezett halála után utódai, mindenekelőtt a rettegett Berija mélyreható változásokat kezdeményeztek a Szovjet­unióban és a keleti blokkban. Más kérdés, hogy e kísérlet végül nem teljesedhetett ki – erről beszélt nekünk a korszak avatott kutatója.

Magyar Narancs: Amikor Sztálin 1953. március 5-én némileg váratlanul meghalt, a Szovjetunió és személyesen a diktátor látszólag éppen hatalma, befolyása csúcsán volt. Lehet, hogy Sztálin utolsó néhány éve volt a szovjet szuperhatalom egyik legjobb időszaka?

Szilágyi Ákos: Hát, ezt enyhén szólva nem mondanám. Nem csak a Sztálin halálát, különösen az 1956-ot követő hruscsovi és brezsnyevi évtizedekre gondolva, amelyeket az orosz közbeszédben a szovjethatalom „vegetáriánus időszakának” neveztek. Inkább, paradox módon, az iszonyú emberveszteség, a náci népirtás és háborús pusztítások ellenére a II. világháború, a honvédő háború volt a szovjet társadalom történetének morálisan, érzelmileg, de talán még politikailag is a legjobb időszaka. Egy valóságos ellenség ellen harcoltak egy „jó ügyért” folyó igazságos, népi, „szent” háborúban. A háború alatt a Sztálin-kultusz sem volt teljesen hazug: amikor a katonák úgy rohantak csatába, hogy „Za rógyinu, za Sztálina” (A hazáért, Sztálinért), akkor a „haza” és „Sztálin” nevének ezt az ideológiai azonosítását nem fentről kényszerítették ki. A győzelem, a háború megnyerése valóban közös ügy, össznépi ügy volt, és így él mindmáig az orosz társadalmi emlékezetben. Sztálin 1945-ben egy pohárköszöntőben erős grúz akcentussal meg is köszönte kifejezetten az orosz népnek, hogy amikor 1941-ben bekövetkezett a katonai összeomlás, akkor bizalmat szavaztak nekik és követték őket – nem úgy, mint más országokban, ahol ilyenkor elkergetik a vezetőiket.

MN: Ha ennyire felkészületlenül éri őket a támadás, és ilyen szörnyű kudarcokat szenvednek el már a hadjárat elején?

SZÁ: Erre utalt, elvégre az igazi összeomlás volt pánikkal, fejvesztett meneküléssel, több millió szovjet katona fogságba esésével. Sztálin is összeomlott: a háború első egy-két hetében eltűnt, a dácsáján várta, hogy letartóztatják vagy leváltják, de aztán Molotov és Berija vezetésével megkeresték, lelket öntöttek belé, és felkérték a Honvédelmi Bizottság vezetésére. A győztes háború végén azután visszatért a frontokról, közben idegen országokat látva sok millió katona. A társadalom is hősiesen átvészelte, amit átvészelt, éppen ezért vártak valami jutalmat vagy elismerést a kitartásukért és szenvedésükért. Volt ugyan egy röpke másfél év, 1946–1947-ig, amikor valamilyen enyhülés következett, még a halálbüntetések végrehajtását is megszüntették. Közben azonban leereszkedett a vasfüggöny, és azt nem Sztálin ereszti le, hanem Churchill, persze „Sztálin miatt”, megállapítva, hogy „Európa keleti felé­re leereszkedett a vasfüggöny”. Churchill tudhatta ezt a legjobban, hiszen Jaltában Sztálinnal közösen ők osztották fel Európát befolyási övezetekre egy papírlapon.

MN: Churchill nevezetes 1946-os fultoni beszéde fordulatot jelentett a szovjet belviszonyokban is?

SZÁ: Igen, mindenesetre ettől kezdve indul az első nyugatellenes – sőt, inkább idegenellenes – kampány a Szovjetunióban. „Inosztranci – zaszranci”, vagyis „külföldiek – szarháziak”, mondogatta Sztálin, ami elég gyorsan átcsapott az 1948–1949-es kozmopolitaellenes kampányba. Annak, ha nem is nyíltan, de jól kivehetően antiszemita éle volt: a kozmopolitizmus, a Nyugat előtti hajbókolás valahogy mindig a kulturális élet zsidó származású szereplőinek a stigmája lesz. Az antiszemitizmus nem származási alapon diszkriminálja vagy rekeszt ki a nemzetből egy társadalmi csoportot, mert a zsidó Oroszországban és a Szovjetunióban sem származási, hanem etnikai vagy nemzetiségi kategória. Ugyanúgy zsidó valaki, ahogy grúz, orosz vagy ukrán.

MN: Ebből az antiszemita indíttatásból születnek azután az anticionista kampányok is, amelyek később a hírhedt orvosperekhez vezetnek?

SZÁ: Mégpedig kétszeresen is. Már a kozmopolitaellenes kampánynak is egyik szála egy kifejezetten anticionista kampány, amely még a háború alatt létrehozott Zsidó Antifasiszta Bizottság ellen irányul. Ennek tagjait többségében kivégzik, közöttük költőket, műfordítókat, és sokakat bebörtönöznek. Nekik vajmi kevés közük volt a cionizmushoz, amit sokkal inkább a szovjet állam támogatott. Állítólag Sztálint foglalkoztatta a zsidók fővárosból kitelepítésének terve is, lehetőleg a távol-keleti Birobidzsánba, a Zsidó Autonóm Területre. Ezt az akkor már ellenségnek tekintett Izrael alternatívájaként akarták eladni. Persze, korábban nagyon erős érdekeltsége volt a Szovjetuniónak Izraelben is, és a szovjetek szavazata nélkül Izrael állam aligha tudott volna megalakulni 1948-ban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."