„Az elmúlt hetekben igazgatóságunkhoz több, a természetért aggódó civil megkeresés is érkezett, amelyek az eurázsiai hód okozta problémákra hívták fel a figyelmet” – így kezdte a héten közzé tett írását Szilágyi Annamária és Ficzere András, a Kötivízig két szakembere. Majd így folytatták a kotivizig.hu-n olvasható anyagukat: „Legutóbb például a Zagyva folyót kísérő galéria erdősávban tett kártételét jelezték, de a Gerje mentén található nyárfasorból is több példányt kidöntöttek, körberágtak közvetlenül a közút és járda közelében.”
A cikk felidézi, hogy a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság működési területén 2004-2005 között a WWF közreműködésével, a LIFE projekt keretében telepítették vissza az – egyébként védett – eurázsiai hódot (Castor fiber). A Tisza mentén 9 helyszínen, 44 egyedet bocsátottak szabadon. A Kötivizig igazgatósága már akkor jelezte, hogy előbb-utóbb gondokat fog okozni a jó szaporodási rátával bíró, nagytestű rágcsáló faj betelepítése. A hódnak ráadásul nincs természetes ellensége.
Nem is telt el sok idő, 2010-ben, a rendkívüli árvízvédelmi fokozat életbe lépése alatt már szembesültek a jelenlétéből származó vízkárelhárítási problémával. Tiszasüly térségében egy példány a fővédvonalat keresztező rámpába ásott üreget, amely az árvíz idején beomlott. Szerencsére az árvízvédelmi töltésben jelentősebb kár akkor nem keletkezett. Erről akkor a szoljon.hu is beszámolt.
A vízügyes szakemberek cikke szerint a kihelyezett állomány 2013-ban már gyarapodásnak indult. 2014 tavaszára a Kötivizig illetékességi területén a Tisza-tóban 5-15 család, a Tisza Kisköre-Csongrád közötti szakaszán 10-20 család, a Zagyva Jászberény-Szolnok közötti szakaszán pedig 5-10 család jelenlétére utaló nyomokat tapasztaltak. Ezen kívül a táplálkozási jeleit észlelték több belvízcsatorna mentén is. A hódállomány jelentős gyarapodását azonban 2016-tól tapasztalják igazán, amit a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság monitoring tevékenysége is alátámasztott.
Mit lehet tenni ellenük? Nem sokat, erre is kitértek a szerzők.
Mivel védett állatról van szó, eseti engedélyekkel tudja az igazgatóság évről évre megoldani a hód miatt felmerülő, vízkárelhárítással kapcsolatos konfliktushelyzeteket a legfrekventáltabb esetekben. 2015 óta minden évben kérvényt nyújtanak be a hód riasztására, illetve állományszabályozására. A szakemberek leszögezték, az állat üreg- és járatásó, valamint gátépítési szokását nagyobb veszélyforrásnak ítélik, mint a hódvárépítési tevékenységét. Tapasztalatok szerint ugyanis a belvízelvezető és az öntöző csatornák depóniájába (a csatornák és medrek kotrása során kikerült és azok mentén elhelyezett földanyag) fúrt járataival állékonyságában meggyengül a létesítmény, ami többletterhelés alatt tönkremenetellel végződhet.
Az eurázsiai hód a 19. században korábbi élőhelyeinek nagy részéről a vadászat miatt eltűnt. A 20. század elején csak Oroszországban, Norvégiában, Franciaországban (a Rajna mellett) és Németországban (az Elba mellett) maradtak fenn, összesen mintegy 1200 példány. 1922-ben kezdődött el a visszatelepítési folyamat Európában, ami gyakorlatilag lezárult. A visszatelepítési program igen sikeresnek bizonyult: 1996-ban 430 000 egyedet becsültek, 2006-ban már 639 000-re taksálták az állományt, 2011-ben pedig számuk elérte az 1 milliót, írta a WWF Magyarország.
Ám nem csak a védművekben okoznak károkat, hanem a vízfolyásokat kísérő idős puhafás állományokban is. Az állatok tevékenységéből származó kidöntött fák aztán a hidak és kanyarulatok környezetében torlaszokat képeznek, amelyek eltávolítása többlet feladatot ró az igazgatóságra. A kötiviziges szerzők egy furcsa kettősségre is kitérnek:
a természetvédelmi oltalom alatt álló eurázsiai hódok tevékenysége a nemzetközi (Natura 2000) természetvédelmi oltalom alatt álló élőhelyek károsítását eredményezi.
Szilágyi Annamária és Ficzere András azt is írja, bizonyítottá vált, hogy a hódok az életmódjukból fakadóan veszélyeztetik a Tisza és Zagyva menti élővilágot. A szerzők szerint a felszaporodott, védett hódok esetében az állományszabályozás az egyetlen célravezető megoldás, amelynek természetvédelmi állami feladatnak kellene lennie.
A vízügyes írással kapcsolatban lapunk megkereste a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságot (HNPI). A hódok jelenléte a természetközeli élőhelyek változatosságát jelentősen növeli, ezzel hozzájárul a biológiai sokféleség fenntartásához és növekedéséhez. A hód állományszabályozására tehát csak olyan esetekben lehet szükség, amikor a faj által okozott élőhely-átalakítás súlyos konfliktusba kerül az emberi tevékenységgel – hangsúlyozta Lövei-Kalmár Katalin kommunikációért felelős PR- és marketing előadó. A hódriasztásra, illetve gyérítésre vonatkozó kérelmeket a megyei kormányhivatalok a jogszabályi keretek között engedélyezik: országos szinten évek óta százas nagyságrendű példány gyérítésére adnak engedélyt, többek között a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság számára is. Az engedélyekben szereplő előírások lehetőséget adnak az árvízveszély megelőzésére, de figyelembe veszik az állatvédelmi és természetvédelmi szempontokat is. Fontos leszögezni, hogy a hódállomány szabályozása nem a természetvédelmi kezelő feladata, írta lapunknak küldött válaszában a HNPI.
A Kárpát-medencében a hódok nagy területeken fordultak elő: a tavak, folyók partjain, mocsarakban, lápokban. Erre utalnak egyes települések nevei: Hódmezővásárhely, Nagyhódos stb. A 18. században a Lajta, a Duna, a Rába, a Garam, az Ipoly és a Száva mentén, valamint a Csíki-medencében is élt. A 19. században már főként csak a Duna és a Száva mentén észlelték egyesével; az utolsót 1865-ben a Szávánál figyelték meg. Miután 120 éven keresztül hiányzott a magyar faunából, 1985-86-ban újra hódok nyomára bukkantak a Szigetközben. Ezek az állatok nagy valószínűséggel az Ausztriába sikeresen visszatelepített állományból vándoroltak be Magyarországra.
Az Agrárminisztérium, mint a természetvédelemért felelős tárca, már mintha más álláspontot fogalmazott volna meg. Érdeklődésünkre azt felelték, hogy az eurázsiai hóddal kapcsolatos konfliktusok csökkentése érdekében jogszabály-módosítást készítettek elő:
a jelenleg védett státuszú eurázsiai hódot az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős fajjá nyilvánítja a módosítás.
A jogszabály elfogadása esetén az új státusz lehetővé teszi majd, hogy a faj gyérítését a jelenlegi helyzettel szemben ne csak közérdekből (pl. árvízmegelőzés), hanem gazdasági érdekből (pl. erdőgazdálkodás, mezőgazdálkodás) is lehessen engedélyezni, amennyiben nincs más kielégítő megoldás.
A magyarországi hódvisszatelepítés ötlete 1994-ben merült fel. A program elindítása előtt Haraszthy László, a WWF Magyarország akkori igazgatója készítette el a megvalósíthatósági tanulmányt Günther Lutschinger, a WWF Ausztria akkori igazgatójának szakmai támogatásával. A szervezet célja az volt, hogy a Kárpát-medencében önfenntartó hódpopuláció alakuljon ki, kb. 500 egyeddel. A program 1996-ban indult, és 2008-ban fejeződött be. Ez idő alatt összesen 234 példányt engedtek szabadon Gemencen, a Hanságban, a Tisza mentén és a Drávánál.
A hódpopuláció egyedszáma az ezredfordulón már 5000 példányt számlált, állomány nagysága mára megközelítheti akár a tízezer egyedet is. Hazánkban 1988 óta természetvédelmi oltalom alatt áll, természetvédelmi értéke 50 000 forint.
A szaktárca válasza szerint a tervezett jogszabály-módosítás figyelemmel van az Európai Unió élőhelyvédelmi irányelvének előírásaira is, annak megfelelő kereteket biztosíthat az állomány kedvező helyzetben történő megtartása mellett szükséges, hatóságilag kontrollált szabályozási intézkedésekhez.
Kedves Olvasónk!
Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.
Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.
Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
