A karriertervezés előkészítése a közoktatásban: Vadakat terelő juhász szakirány

  • Eörsi Sarolta
  • 2005. február 17.

Tudomány

Idén a szokásosnál két héttel hamarabb, február 15-én volt a felsőoktatási felvételi jelentkezési lapok leadási határideje. Kérdés, hogy az idén debütáló kétszintű érettségi menynyiben könnyíti meg az egyes diákok pályaorientációját.
Idén a szokásosnál két héttel hamarabb, február 15-én volt a felsõoktatási felvételi jelentkezési lapok leadási határideje. Kérdés, hogy az idén debütáló kétszintû érettségi menynyiben könnyíti meg az egyes diákok pályaorientációját.

A pályaorientáció - óvatos megfogalmazása a "mi akarsz lenni?" kérdésnek - a diákok iskolai karrierjének elengedhetetlen, de gyakran mellõzött alkotóeleme: tõmondatos válasz helyett inkább a dolog folyamatos mérlegelésén és a változó lehetõségekhez történõ igazodáson van a hangsúly. Ezért is váltották fel a pedagógiai diskurzusban a pályaválasztás kifejezést más, az egyszeri döntés helyett a folyamatosságra utaló összetett szavak (pályakép, -ismeret, -lélektan, -tudatosság). A kutatások azonban azt mutatják, hogy ez a tudatos alakítás egyelõre még nem épült bele a közgondolkodásba.

Az egyes diákok középiskola-, illetve egyetemválasztásának okairól számos tanulmány készült az elmúlt évtizedben. Még ha evidencia is, nem árt rámutatni, hogy a munkaerõpiac oldaláról nézve a legszembetûnõbb a diákok felé irányuló elvárások gyökeres átalakulása, és csak az elmúlt egy-két évben kezdenek "felnõni" azok az évfolyamok, amelyek nem tanulmányaik kellõs közepén voltak kénytelenek szembesülni az új kihívásokkal. Ám az oktatás jellege és minõsége keveset változott. A bejáratott tanítás-számonkérés módszer nem szoktatja rá a diákokat, hogy felelõs döntéseket hozzanak, kritikus nézõpontból mérlegeljenek egy véleményt, és folyamatosan fejlesszék mûvelt-ségüket és önismeretüket. Ezek a készségek a munkavállalói helytállásnak, de a pályaorientációnak is feltételei.

Mihály Ildikó tanulmányában (A pályaválasztási tevékenység gyakorlati tapasztalatai a fejlett országokban, Új Pedagógiai Szemle, 2001. március) OECD-felmérésekre hivatkozva végigveszi

a nyugat-európai

és tengerentúli régiók pályaorientációs szokásait. A tanulmány szerint a fejlett országokban a pályaválasztási tanácsadás (vagyis a munkaerõ-piaci igények és az egyéni törekvések kölcsönös megfeleltetése) szerepét egy több lábon álló struktúra vette át, amely a tanulásra, a karrierre, illetve az életútra és a személyes szociális, pszichológiai viszonyokra egyaránt figyelmet fordít. E téren azok az országok bizonyultak a legsikeresebbnek, amelyek intézményessé tették ezt a - többrétû szakemberi gárdát igénybe vevõ - szisztémát. Észak-Európa országai a leghatékonyabbak: a munkaügyi központokkal szerves együttmûködésben nagyjából egységes tanácsadó hálózat épült ki. Ez a hálózat az életút-tanácsadás és a munkaorientáció mellett sajátos igényeket is kiszolgál: külön programok létesültek "kallódó" diákok számára, de természetesen a felnõtteknek szóló tanácsadás és továbbképzés is a hatáskörükbe tartozik. Az iskolai órákon és a csoportos vagy egyéni programokon nemcsak az egyes szakmákat és továbbtanulási lehetõségeket ismerik meg a különbözõ korosztályok, hanem az önismeret, az önbizalom és a motiváció célzott fejlesztése is szerepet kap. Finnországban és Franciaországban törvény kötelezi az iskolákat a pályaorientáció oktatására.

A magyar valóság

ettõl némileg elmarad, de van remény. A Nemzeti Alaptantervben ajánlásként szerepel az "Életvitel és gyakorlati ismeretek" tantárgy oktatása, amelynek mûveltségterületei közé tartozik a munkakultúra és a pályaorientáció is. Ha nem is fér bele a (12 évfolyamos tantervvel rendelkezõ) tárgy az órakeretbe, az iskolák az osztályfõnöki óra terhére általában meg szokták oldani, hogy a felvételi tárgy kiválasztásának problematikája mellett a karriertervezés is szóba kerüljön. Utóbbi azonban egy esetben sem könnyû; az évi néhány tanóra csak szerencsés esetben szolgálhat konkrét útmutatásokkal. Ami a tanácsadó intézményeket illeti, itt jótékony pluralizmus uralkodik, de így sem jutnak el a szakemberek minden tanterembe.

Kiépített munkaorientációs és személyiségfejlesztési programok híján a fiatalok pályaválasztása relatíve esetleges marad: az Országos Közoktatási Intézet felmérései alapján elmondható, hogy túlnyomórészt szülõi minta vagy elképzelés alapján választanak karriert a diákok. Igaz, ez inkább az ágazatra, és nem a képzés szintjére jellemzõ. Az alacsonyabb képzettségû szülõk nagy része is szeretné, ha gyermeke egyetemre járna, a diplomások pedig elképzelhetetlennek tartják, hogy gyerekeik ne folytassanak egyetemi vagy fõiskolai tanulmányokat. A tavalyi felvételizõk közül messze legtöbben (majdnem ötezren) a közgazdasági pályát választották, ezt követték az idegenforgalmi,

majd a jogi

képzések, de megugrott a kommunikációs szakokat választó diákok száma is. Feltûnõ, hogy a lista elsõ hat helyén csupa olyan szak vagy képzés áll, amely nem szerepel kötelezõ tantárgyként az iskolákban. Ez kihívás elé állítja a középiskolákat, az idén életbe lépõ kétszintû érettségin (amelynek gyerekbetegségeirõl keretes írásunkban szólunk) ugyanis csak olyan tárgyból vizsgázhat a diák, amit elõzõleg tanult az iskolában, ezért az ilyen tárgyak oktatását az intézményeknek (akár többnek összefogva) biztosítaniuk kell. A kétszintû érettségi ily módon - legalábbis a rendszer megalkotóinak óhaja szerint - a pályatervezést is megkönnyíti, hiszen ezáltal válik könnyebbé az átjárás a közép- és a felsõoktatás között, ugyanakkor a "bolognai" kétciklusú rendszer néhány ágazatot leszámítva lehetõvé teszi (vagy fogja tenni), hogy az egyetemistáknak ne kelljen már tanulmányaik elején egy szûk területre szakosodniuk. A felsõoktatási intézményekben egyébként jobbára kiépült a pályaválasztási tanácsadás szolgáltatása, igaz, ezt aránylag kevesen veszik igénybe. Ennek ellenére az egyetemi polgárok szerencsés helyzetben vannak a dolgozókhoz képest, akik számára a továbbképzés lehetõségei egyelõre azon múlnak, hogy a szakágakat képviselõ tárcák mennyire veszik komolyan az élethosszig tartó tanulás elvárásait.

Eörsi Sarolta

Kétszintû érettségi - aktuális anomáliák

Elõször is maga a "kétszintû" kifejezés jelentõsége némileg lecsökkent az eredeti tervezethez képest, amely szerint a felvételi tárgyakat csak emelt szintû vizsgával lehetett volna abszolválni. Késõbb módosítottak az elképzelésen, és így az egyes felsõoktatási intézmények dönthettek arról, hogy elvárják-e a magasabb szintû vizsgát - szinte egyik sem várta el, tartván a konkurenciától. A jelenlegi állás szerint az emelt szintû vizsga, legalább hármas érdemjegy esetén, 7 pluszpontot jelent a középszintûhöz képest (az emelt szintû vizsga nem számítható át középszintûvé), ami természetesen így is sokat számít.

Az öt tárgyból álló vizsga és a tantárgyválasztás nem változik, az annál inkább, hogy matematikából szóbeli, történelembõl írásbeli vizsga lesz. Elhamarkodottság benyomását kelti, hogy ezekben a hetekben indulnak az érettségiztetõ tanárok továbbképzései a legtöbb nem kötelezõ tárgyból. Szaktanárok szerint matematikából még nem jelent meg érettségi feladatgyûjtemény, és bizonytalanok a feladattípusok összetételében. Ennél is kínosabb, hogy a korábban érettségizettek egy-egy tantárgyból szerzett jeles eredményüket felvételi nélkül átválthatják egy 100 százalékos középszintû érettségire, vagyis "ingyen" 120 pontra szinte bárhol. Ráadásul az öregebbjének több lehetõsége volt nyelvvizsgázni, ami középfokon 7 pontot ér (összesen legfeljebb 24 többletpont vihetõ). Az idén érettségizõk tehát hátránnyal indulnak.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.