A terepjáró ma már státusszimbólum. Érthetõ, ha
a rajongók szûk tábora mellett a gyûlölködõk népes serege is zászlót bontott. Az, hogy Párizs és London komoly hajszát indított a dzsipesek ellen, itthon a zöldszervezetek és a fanyalgók malmára hajthatja a vizet.
Ken Livingstone, London polgármestere szerint - tudtuk meg a Népszabadságból - a "városi terepjáró-tulajdonosok komplett idióták, aki pedig terepjáróval viszi gyermekét az iskolába, nem beszámítható". Livingstone Londonból egyszerûen számûzné a terepjárókat, ami már csak azért is furcsa, mert a terepjárók õshazája mégiscsak Anglia.
A leszámolásból Franciaország sem akar kimaradni. Párizs polgármestere "halálgépeknek" becézte a terepjárókat, a képviselõ-testület pedig felszólította a rendõrséget, minél elõbb árnyékolják be a dzsipek ragyogását. A francia kormány ugyanakkor biztos, ami biztos alapon jövõre a nyolchengeres motorral zümmögõ terepjárók tulajdonosait akár évi 3200 eurós (800 ezer forint) környezetvédelmi adóval is megörvendeztetheti.
Lukács András, a Levegõ Munkacsoport elnöke elmondta, a terepjárókkal
nem most kezdõdött a baj
A környezetvédõ szervezetek már évekkel ezelõtt világszerte tiltakoztak, persze eredménytelenül. Tavaly azonban Amerikában az új autók eladásának majdnem a felét tették ki az úgynevezett sportterepjárók, a SUV-ok (sport utility vehicle). Ez aztán újabb lendületet adott a tiltakozóknak.
A Levegõ Munkacsoport nem a rendeltetésszerûen használt terepjárók ellen lép fel. Az elsõdleges kifogás a túlzott üzemanyag-fogyasztás (ráadásul gázolajból), aztán következik az autó súlyából adódó gazdaságtalan energiafelhasználás, és nem utolsósorban a forgalom többi résztvevõjének fokozott veszélyeztetése. Egyrészrõl a nagy féktávolság miatt, másrészrõl a gyalogosoknak és a kerékpárosoknak a vad- vagy bozótrácsnak nevezett védelmi eszközzel igen súlyos sérüléseket okoznak. A rácsok ugyanis rendkívül kemény és rugalmatlan anyagból készülnek. Azzal az állítással, hogy a terepjárók viszont a legnagyobb biztonságot jelentik a benne utazóknak, Lukács András nem ért egyet. Szerinte mérések igazolják, hogy egy személyautó sokkal kevésbé borulékony.
Gerõ András, a magyarországi Land Rover Egyesület elnöke ismeri a zöldek álláspontját, és úgy véli, a terepjárósok nem egyformák. Vannak olyan városi dzsipesek, akik divatcikként használják autóikat, és vannak, akik a városban valódi terepjárókat használnak. Kezdetben a városlakók azért vásároltak ilyen autókat, mert a gép biztonságot sugárzott. Aztán egyszer csak divatcikk lett, de a népszerûséggel nem nõtt arányosan a terepjárós lobbi befolyása.
A pártok is kihasználják a dzsipek státusszimbólum-tartalmát. Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke egy beszédében kirohant az újgazdagság eme jelképe ellen, és a zöldek sem titkolják módosító javaslataik benyújtásakor, hogy az adott kormány a megszorító intézkedésekhez komoly társadalmi segítségre és támogatásra számíthat. Gerõ András azzal egyetért, hogy a népharagnak van alapja. Szerinte azonban a lesötétített, csillogó-villogó, villamossíneken, útpadkán száguldó csodákat nem a közvéleménynek kellene elítélnie, hanem a rendõrségnek. Az elnök szerint a népi átok oka
elsõsorban az irigység
Ha valaki terepjáróval szeretne járni, vagy úgy gondolja, hogy a családja abban van biztonságban, miért ne lehetne terepjárója, és miért kellene különleges szankciókkal sújtani? Gerõ András azt is nehezményezi, hogy a terepjárósok karitatív hálózatáról soha senki nem beszél, pedig riadóláncban állnak a mentõkkel, a tûzoltókkal, illetve télen az árokba csúszott autóknak is gyakran segítenek.
Az elnök az intézkedõ hatóságok módszereivel sem ért egyet. A terepjárósok Magyarországon ugyanis nem a városban, hanem a zöldben kerülnek leggyakrabban összetûzésbe hivatalos személyekkel. Gerõ András tavaly egy nemzetközi GPS-es "terepjáró-kincskeresõ" versenyt (Hungarian GPS Challange) rendezett, a verseny útvonala, minden egyes autó nyomon követhetõ volt a neten. A környezetvédelmi hatóság ezt a rendszert arra használta, hogy a közúton haladó résztvevõket a hálóról szerzett információk alapján több helyen feltartóztatta, így az egyetlen áttekinthetõ terepjárós rendezvényt az illegalitásba kényszeríttette.
Az igazi dzsipesek úgy gondolják, a házilag buherált vagy a nem megfelelõen rögzített krómozott divatvédõrácsok valóban veszélyesek, de a jól felszerelt és megfelelõ méretû rács "baleseti szempontból" biztonságosabb egy gyalogosnak, hiszen nem éles, hanem lekerekített felülettel ütközik.
A Levegõ Munkacsoportot a terepjárósok ellenérvei igazán nem hatották meg, hiszen már 2003 júniusában kezdeményezték a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumnál (GKM) a KRESZ módosítását. Kérték,
tiltsák ki a terepjárókat
a lakó-pihenõ övezetbõl, illetve a következõ kiegészítést is szerették volna: "Lakott területen nem közlekedhet olyan gépkocsi, amelynek elején vadrács van." Ezek a javaslatok természetesen süket fülekre találtak, mint ahogy a gépjármûadó- törvényhez csatolt javaslatuk is, amelyben a 2 tonnás terepjárók éves adóját 72 ezer forintra emelnék. Ez utóbbit azzal indokolták, hogy a dzsipek sokkal jobban terhelik a társadalmat és a környezetet, mint egy átlagos autó.
Szilágyi Miklós, a GKM közúti közlekedési fõosztályának helyettes vezetõje elmondta: a minisztérium azért szüntette meg a 2500 kg feletti kocsik lakó-pihenõ övezetbe behajtását tiltó rendeletet, mert a jelenleg kapható, korszerû és alacsony környezetszennyezési jellemzõkkel rendelkezõ bizonyos személygépkocsi-típusok tömege a 2500 kg-ot meghaladja, így az egységesítés értelmetlen.
Egyelõre úgy tûnik, az állam a terepjárósokkal van, és Magyarországon nem tud megerõsödni a zöldlobbi. A fõváros sem hajlandó követni a két európai világváros példáját, mert ahogy Czuk Dórától, a Fõpolgármesteri Hivatal sajtófõnökétõl megtudtuk, az önkormányzat szakemberei nem látnak rá okot, hogy korlátozzák a terepjárósok jogait. Eddig ugyanis semmiféle jelzés nem érkezett a rendõrség részérõl, hogy Budapest lakosságát zavarná a dzsipes társadalom.
Czifrik Balázs
