Nagyszabású nemzetközi tudományos konferencián mutatták be július 14-én a szarvasi Tessedik Sámuel Fõiskolán a helyi kutatók tízéves munkájának eredményeként kifejlesztett "szupergyomot", a szarvasi-1 energiafüvet. Bár elvétve már korábban is megjelentek híradások a fûrõl, ez az elsõ alkalom, hogy a szélesebb közönség is átfogó képet kaphatott a Mezõgazdasági Kutató-Fejlesztõ Kht. által kitenyésztett növény különleges tulajdonságairól és a termesztésében rejlõ perspektívákról. A tanácskozáson szinte a teljes magyar agrárszakma jelen volt, az európai érdeklõdést pedig svéd és osztrák vendégelõadók bizonyították. De mit találtak ki a szarvasiak?
Az energiafû mintegy 2 méter magas, apró, lándzsa alakú magokat hozó, a laikus számára leginkább tarackra hasonlító növény, amit az Alföld szikes területein és Közép-Ázsia száraz pusztaságain élõ fûfélék keresztezésével állítottak elõ.
Kifejezetten talajjavító
A nemesítés során arra törekedtek, hogy megerõsítsék azokat a biológiai tulajdonságokat, melyek az elsivatagosodó alföldi viszonyok között nélkülözhetetlenek a túléléshez. Az így keletkezett növény igazi szupergyom: jól bírja a vízhiányt, a rossz kémhatású (szikes, sós, szódás) talajt, a nagy hõmérsékleti ingadozásokat és a fagyot, ellenálló a fontosabb betegségekkel (barna és vörös rozsda, lisztharmat stb.) szemben, és egyaránt jól megél a homokbuckákon és a belvizes lapályokon.
Az igénytelenség mellett az energiafû rendkívül olcsó is: telepítése csak 20-25 százaléka egy erdõ létrehozásának, a földet 10-15 évig nem kell szántani, és egy egyszerû kombájnnal learatható, a gabonatermelõ gazdaságokban tehát egyáltalán nincs szükség új gépek beszerzésére az átálláshoz. A rossz talajviszonyok és a szárazság ellenére a fû nagy mennyiségû szárazanyagot hoz ki a földbõl, melynek fûtõértéke magasabb a legtöbb hazai fáénál, például az ilyen célra elõszeretettel ültetett akácnál és nyárnál. A fû április közepén hajt ki, június végén virágzik, és augusztus elejére hoz termést.
Az eddigiek alapján azt hihetnénk, a növény nemcsak "borzalmasan" hatékony, de bizonyára borzalmasan veszélyes is: kizsigereli a földet, és kiirthatatlanul elterjed mindenütt a természetben. Janowszky János biológus, aki testvérével, Zsolttal "találta fel" a füvet, úgy véli, ettõl egyáltalán nem kell tartani. Az energiafû gyökérzete valóban igen mélyre (2,5-3 méterre) hatol, hogy a szükséges nedvességet felszívhassa, de a tarackkal ellentétben finom, bojtos szerkezetû. Ez azt jelenti, hogy egyszerû tárcsázással kiirtható, az általuk termesztett tízéves állomány például a kísérleti táblákon idén nyomtalanul eltûnt a föld megforgatása után. A földet pedig annyira nem zsigereli ki, hogy kifejezetten talajjavítóként ajánlják meddõhányók, zagyterek rekultivációjához, a szálló por mennyiségének csökkentéséhez és a szikes területek meliorizációjához, mivel képes megkötni a nátriumot.
Turbózott tarack
Az energiafû fõ funkciója azonban nem ez, hanem - mint neve is mutatja - az energiatermelés. Magyarországon jelenleg mindössze 3,6 százalék a megújuló energiaforrások aránya, amit 2010-ig 6 százalékra kell növelni. Az unió nyugati felétõl még ezután is alaposan el leszünk maradva, mivel ott ekkorra már 12 százalékra akarják emelni arányukat. A magyar viszonyok között a megújuló források közül egyértelmûen a biomassza lehet a legfontosabb, az említett 3,6 százalék döntõ többsége (70-75 százaléka) ma is tûzifából kerül ki. Az energiafû kitalálói szerint ezeket az akácos-nyárfás energiaerdõket válthatja ki: sokkal gyorsabb és hatékonyabb a fánál, ráadásul olyan területeken is megél, ahol az nem vagy csak nehezen. Az sem utolsó szempont, hogy így kevesebb erdõt kell kipusztítani, és több terület adható át a környezetvédelemnek. Az olajjal, a szénnel és az atommal ellentétben semmilyen külföldi nyersanyag-behozatalt nem igényel, nincsenek magas szállítási és rekultivációs költségei, és csökkenti a külsõ forrásokra való ráutaltságunkat, ami már ma is túl magas kockázati tényezõt jelent a magyar gazdaság számára.
A szarvasi és külföldi kutatók nagyon gondosan megvizsgálták a fû fûtõértékét, és összevetették az egységnyi energia költségét a többi energiahordozóéval. Kiderült, hogy fûtõérték tekintetében a növény jobb az akácfánál és egy szinten van a barnaszénnel, de csak fele a gázolajnak vagy a földgáznak. Költségek terén viszont mindegyiknél olcsóbb. A visszamaradó égéstermékek szintén veszélytelenek, minimális a kén-dioxid-kibocsátás, és sokkal kisebb a hamu mennyisége, mint a szénnél.
Ha kezünkbe került az ideális fûtõanyag, már csak az a kérdés, hogyan égessük el. A legolcsóbb természetesen az, hogy bebálázzuk és meggyújtjuk, de ez a nappaliban nehezen kivitelezhetõ, és a fûtõértéket is csökkenti, így legfeljebb speciális esetekben (mezõgazdasági üzemek stb.) alkalmazható. Lakások fûtéséhez inkább brikett vagy a Nyugaton egyre népszerûbb pellett (kicsi, tömörített faforgács rudacskák) formában alkalmazható. Ennek technikáját már sikerült kidolgozni, hátránya viszont, hogy az összes kazánt le kell cserélni, mivel másként ég, mint az eddig használt alapanyagok. A svéd elõadók állítása szerint az általuk népszerûsített új kazánok már mindenfajta pellett elégetésére alkalmasak, de biztos, hogy ezek széles körû elterjedése még évtizedeket vehet igénybe.
Magyar ugar
Nem valószínû tehát, hogy családi házunkat egyhamar fûvel fogjuk fûteni, a távhõszolgáltatásban viszont már vannak biztató kezdeményezések. Röviden összefoglalva: ehhez a füvet gázzá kell átalakítani, aminek lehetõségét a Dán Technológiai Intézetben vizsgálták meg. A módszert Magyarországon elõször 2007-ben fogják alkalmazni a Pannonpower Holding Rt. épülõ pécsi hõerõmûvében. Az erõmû beszállítója az a Bólyi Mezõgazdasági Termelõ és Kereskedelmi Rt. lesz, mely a szójababot is meghonosította Magyarországon. Varga Péter vezérigazgató szerint a vállalkozás komoly üzleti lehetõséget lát a fû termesztésében, mivel a megkötött elõszerzõdés szerint az erõmû évi 250-300 tonna fûtõanyagot igényel majd. A Bólyi Rt. jelenleg is 1000 hektáron termeszt energiafüvet, a vetési, betakarítási módszerek a gyakorlatban már jól mûködnek, és a kapacitásokat az igények növekedésével bõvíthetik. A Bólyi Rt. mellett 2003 szeptemberében három másik vetõmag-elõállítási központot is létrehoztak az országban.
Az energiafûbõl papír is készíthetõ. Egy 2000-ben elkezdett és máig tartó uniós kutatási program eredményeként kiderült, hogy a növény rostjai elsõsorban merev falú csomagolóeszközök gyártására használhatók, de a fû tulajdonképpen a papíripar minden területén helyettesítheti a fát, ami újabb erdõk megmentésére ad lehetõséget. A mohácsi farostlemezgyárban már az elsõ "fûrostlemezek" is elkészültek, ami jelzi, hogy burkolólapként és bútoralapanyagként is megje-lenhet a piacon. Az energiafû elsõ kaszálás után sarjadt második és esetleg harmadik növendék sarjútermése pedig hagyományos takarmányként szolgálhat.
A multifunkcionális növény bemutatójára a szarvasiak olyan alaposan felkészültek, hogy érdemi szakmai kritika alig fogalmazódott meg. Annál többen kérdeztek rá a várható nyereségességre és arra, mekkora piaci igény lesz a termékre. Bár ezek valóban nyitott kérdések, a nyugati kutatóintézetek által is ellenõrzött tudományos eredmények érvényességét semmiképpen nem érintik. Janowszky szerint ma legfeljebb annyi állítható biztosan, hogy a fû nagy lehetõségeket rejt a magyar mezõgazdaság számára, az új termény bevezetése viszont sok idõt és tõkebefektetést igényel, így egyelõre csak a nagyobb agrárcégeknek érdemes belevágniuk a termesztésbe. A biológus szerint 5-10 hektárnál kisebb területen ma még biztosan nem érdemes energiafûvel próbálkozni, így Józsi bácsi jövõjét ez a találmány sem oldja meg. Bármilyen fiatal a növény, máris legendák alakultak ki körülötte: egy nyírségi gazda például felhívta a professzort, hogy etetheti-e az állatait a szénájával, mert azt hallotta, megbokrosodnak tõle a lovak.
Zsuppán András
