Interjú

Amikor eljön a "wow"-pillanat

Zuzanna Skalska trendkutató, tervezési stratéga

  • - izs -
  • 2012. augusztus 12.

Tudomány

Hollandia legnagyobb dizájntanácsadó cégének lengyel származású munkatársával a dizájn világnapján tartott előadását követően beszélgettünk. Megtudtuk tőle, hogy mi a kreativitás titka, és hogy a nők valójában nem is szeretik a rózsaszínt.

Magyar Narancs: Mivel foglalkozik a trendkutató, illetve a tervezési stratéga?

Zuzanna Skalska: Én egy katalizátor vagyok. Irdatlan mennyiségű adatot gyűjtök össze a legkülönfélébb területekről. Ahogy egy közeli barátom megfogalmazta: én szedem össze azokat az információkat, amikre mindenki más magasról tesz. Egyszerűen nincs olyan dolog a világban, ami ne érdekelne.

MN: Mégis, milyen információkat gyűjt?

ZS: Például, hogy milyen módon terveznek meg egy új várost Közép-Ázsiában, milyen új betegségek vannak, és azok ellen miként harcolnak, milyen technológiát használ a NASA, milyen új ételízesítők vannak.

MN: És mit kezd mindezzel?

ZS: Feldolgozom magamban, majd felhasználom, amikor eljön a "wow"-pillanat.

MN: A mi?

ZS: Amikor a sok-sok információmorzsából összeáll valami új, rendkívül izgalmas dolog. Az egymáshoz alapvetően nem kötődő adatokból kirajzolódik valami, egy ötlet, amire az ügyfélnek szüksége van. A cégek többnyire csak az üzletre koncentrálnak, és nem látnak túl saját területük határain. Ezért fordulnak hozzánk: a mi tanácsadóink képben vannak, hogy más iparágakban, más földrészeken, más kultúrákban mi történik, és ezt a tudást beépítik a munkájukba. Például ha egy kerékpárgyártó cég azzal fordul hozzánk, hogy akarnak csinálni egy olyan biciklit, amilyet még nem látott a világ, akkor mi nemcsak a bicikliiparban nézünk körül, hanem egyebek mellett a babakocsik legújabb fejlesztéseit és a sportipar felfedezéseit is figyelembe vesszük. Ha csak azzal foglalkoznánk, hogy mik az új trendek a kerékpárpiacon, akármit is tervezünk, az már lejárt lemez lesz, mire elkészül. Ellenben ha látszólag irreleváns információkat használunk fel, a termék annyira újszerű lesz, hogy mindenkinek leesik az álla.

MN: Csak tanácsot ad a megrendelőnek, vagy meg is tervezi az új terméket?

ZS: Megtervezem, de szoros együttműködésben az ügyféllel. Az, hogy beszélgetek vele, hogy felnyitom a szemét, nagyon fontos része a munkámnak. Az a siker titka, hogy a cégek nemcsak leadnak nálunk egy megrendelést, amit mi legyártunk, ők kifizetnek, és viszlát, hanem az ügyfelet is beavatjuk és aktív részesévé tesszük a kreatív folyamatoknak. Az én munkám az, hogy ablakot nyitok a világra, majd ráveszem az ügyfelet, hogy nézzen ki rajta, és ha már ott van, szívjon egy kis friss levegőt.

MN: Milyen készség vagy tudás kell ahhoz, hogy valaki trendtanácsadóként dolgozhasson?

ZS: A kreativitást nem lehet tanítani, csak fejleszteni: ahogy vannak született gyilkosok, vannak született kreatívok is. Meggyőződésem, hogy a jövő az emocionális gondolkodás bevitele az üzleti életbe, érzelmek nélkül ugyanis nincs kreativitás, kreativitás nélkül nincs üzlet. A modern cégekben már nincs hierarchia, egyenjogú, egymást kiegészítő és segítő pozíciók vannak, mert az együtt gondolkodás, az ötletek szabad áramlása sokkal sikeresebbé teszi a vállalkozásokat.

MN: Az előadásában említette, hogy bár a fogyasztók 75 százaléka nő, azok a használati tárgyak, amiket direkt nekünk terveznek, az esetek túlnyomó többségében köszönő viszonyban sincsenek a nők valódi igényeivel és ízlésével.

ZS: Igen. Ilyen tévhit például az, hogy a motorozó nőknek rózsaszín meg szívecskés bukósisakot kell tervezni. Baromira nem arra van szükség, hogy az a bukósisak rózsaszín legyen, hanem hogy úgy legyen a belső része kialakítva, hogy ne rontsa el az ember frizuráját. De ugyanez igaz a vizespalackokra is: nem hupilila hullámokat kéne rájuk rajzolni, hanem olyan kupakot tervezni, amit egy kézzel is le tudok csavarni (ha a másikkal mondjuk a kisbabámat tartom), és közben nem törik le a körmöm.

MN: A nők nem is szeretik a rózsaszín dolgokat?

ZS: Dehogy szeretik, ez az egész egy marketingfogás! A Coca-Cola előtt a Mikulás sem az a joviális, piros cuccban flangáló bácsi volt, aki mást se tud mondani, mint "Ho-ho-ho, Merry Christmas!", mégis, ma már az egész világon így ismerik. Az, hogy a nőkkel kislánykoruktól kezdve elhitetik, hogy a rózsaszín a kedvenc színük, és imádják a tüllszoknyát, ugyanolyan erőszakos dolog, mint amikor régen a balkezeseket átnevelték jobbkezessé.

MN: És mi a helyzet a férfiakkal?

ZS: A pasik is elkezdtek színesebben, változatosabban öltözködni: ma már nem ciki, ha egy férfi sokat törődik a külsejével, és nyugodtan felvehet rózsaszín inget anélkül, hogy melegnek néznék. Sokat finomodott a stílusuk, és jóval bátrabbak lettek: nem izgatja őket, hogy az öltözékük megfelel-e a társadalmi elvárásoknak. Ez, csakúgy, mint az, hogy én turbósebességgel hasíthatok az autópályán (amit egyszerűen imádok!), a nemi egyenjogúságnak köszönhető.

MN: Ez biztos így van Hollandiában, de a világ kevésbé liberális részein is tapasztalható ilyen változás?

ZS: Igen, bár más-más ütemben. Lengyelországban például kezd meghonosodni a tegeződés - mostanáig olyan emberek szólították egymást X. Y. úrnak, akik húsz évig egy irodában ültek -, ami egy ígéretes átalakulási folyamat kezdete.

MN: Magyarország hol tart ebben a folyamatban?

ZS: Szerintem kicsivel Lengyelország mögött. Magyarország sokáig a legjobb gazdaságú, legmagasabb életszínvonalú ország volt a térségben, és a magyarok ettől kissé ellustultak - nemigen akarták észrevenni, hogy a világ megváltozott körülöttük. A lengyeleknek gyorsabban kellett alkalmazkodniuk, mert nem álltak olyan jól, így nagyon ráfeküdtek arra, hogy korszerűsítsék a különféle iparágakat, és felzárkózzanak Nyugat-Európához. A magyarok mostanában kapnak észbe, hogy változtatniuk kell egy csomó dolgon, ha nem akarnak végképp lemaradni.


Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

Kamukéró

A lakástámogatási program a Fidesz-kormányok nagy találmánya. Ha az embereknek nincs pénzük lakást venni, akkor adjunk nekik támogatott hitelt – nagyjából ez a minta huszonöt éve.

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.

Nemtelen helyzetben

Egy hónapja éhségsztrájkol a vizsgálati fogságban Budapesten a német szélsőbaloldali aktivista, Maja T. A német média kifogásolja az ellene folyó eljárás és fogva tartásának körülményeit.