Anti-Leary: Kerge eufória

  • Zsadon Béla
  • 1996. június 27.

Tudomány

A személyiszámítógép-forradalom és a világméretű hálózat kiteljesedését kerge eufória kíséri; a kommunikáció szép új világát övező csinnadrattában alig érteni a szkeptikusok szavát.
A személyiszámítógép-forradalom és a világméretű hálózat kiteljesedését kerge eufória kíséri; a kommunikáció szép új világát övező csinnadrattában alig érteni a szkeptikusok szavát.

A kormányzati és vállalati propagandagépezetek keltette utópista remény elárasztja a bürokraták és a technokraták agyát és elringatja a klaviatúrára szenderülő bitbuherátorokat. És valóban, a virtuális térben a szabadság illata kábít, kis tereken tiszta beszéd és emberi gesztusok feledtetik az offline vadont. De a kábeleket, a műholdakat, a nagygépeket állami költségvetések és óriásvállalatok szövik hálózattá. Nem árt felidézni az Internet jól ismert történetét. Az Internet az autópálya-hálózatok mintájára tervezett haditechnikai rendszer. A hadsereg olyan kommunikációs rendszert akart, amelyik nukleáris támadás esetén is megóvja az irányítási struktúrát. A megoldás olyan hálózat, amely azonnal átirányítja saját magát, ha egy vagy több kapcsolatot lerombolnak, így a túlélő szervek kommunikációképesek maradhatnak, és a katonai hatalom katasztrófák közepette is fenntartható. Az Internet gyökerei gyanút kell ébresszenek állítólagos hatalomellenes karakterét illetően. A háló agyonmagasztalt decentralizált jellege nem anarchista széplelkek, hanem katonai stratégák szüleménye.

A hadsereg után a tudósok kapták meg a hálót. Vajon miért? A tudomány mindig azzal áltatja magát, hogy állítólag anyagi érdekektől mentesen kutatja az anyagi világ törvényeit. A kutatás azonban pénzbe kerül, a politika és a gazdaság közvetlen és kőkemény hatással van a tudomány magasztos céljaira. A befektetés bizonyosfajta katonai vagy gazdasági megtérülésének igénye benne van minden kutatási támogatásban.

Az a döntés, hogy a Pentagon levetett rongyait odalökték az amerikai egyetemeknek, a világtörténelem legjövedelmezőbb gazdasági döntésének bizonyult. A háló lelkes őrültek ezreinek munkája nyomán burjánzásnak indult, és a kommunikációs technika fejlődése elérte a szökési sebességet. Mindez persze bizonyos rendezetlenséget vitt a rendszerbe. Megjelentek az információcsere szabad övezetei.

A fejlődést látva

a vállalatok is kezdtek igényt tartani a saját szeletükre az elektronikus tortából, és éppen a virtuális tér kaotikus szabad zugaiban látták meg az új piacokat. Különös paradoxon: ahhoz, hogy az új piaci lehetőség kiaknázható legyen, a hatalomnak el kell tűrnie egy bizonyos fokú káoszt. A kommunikáció totális felügyelete elveszett ugyan, viszont a fejlesztés költsége a kormányok és a vállalatok számára minimális volt, a haszonhoz viszonyítva leginkább nulla. Így született meg minden idők legsikeresebb elnyomó apparátusa - a felszabadítás cégére alatt. És a cybertér csillogó utópista felszínének fenntartásában az állam és a vállalatok legjobb szövetségese éppen a háló népességének legjava. A Critical Art Ensemble szerint a techno-anarchista cyberelit és az üzleti elit közötti sajnálatos szövetség öt alapvető virtuális ígéret köré szerveződik.

Adattest

Az első ígéret: az új test. Virtuális személyiséget ölthetünk és a halhatatlanságot kísérthetjük meg lehetetlen helyeken mászkálva és lehetetlen dolgokat csinálva. Az állítólag felszabadított test ára az egyéni szuverenitás elvesztése. A virtuális testtel ugyanis együtt jár fasiszta édestestvére, az adattest - a vállalat és a rendőrállam alázatos szolgája. Az adattest az egyénhez kapcsolódó akták teljes gyűjteménye. A technikai apparátus határtalan tárolókapacitása és gyors információfeldolgozó eszközei számára nincs az életnek az a részlete, ami eléggé érdektelen lenne, az online születési bizonyítványtól az online halotti anyakönyvi kivonatig.

Az adattestnek két funkciója van. Az első az elnyomó apparátust szolgálja, a hatalom vágyát, hogy alattvalói életét átláthatóvá tegye. A második, hogy pontos adatokkal lássa el a marketingeseket, akik remek módszereket dolgoztak ki arra, hogy mesterséges vágyakat gerjesszenek olyan termékek iránt, amikre nincs szükség. Az a legfélelmetesebb, hogy az adattest az élő test helyébe lép. A bürokraták szempontjából a szerves hús csak az eredeti adat gyatra utánzata.

Cyborg

A második ígéret: a kényelem. A bürokrácia szempontjából az emberi lénynek irracionális jellemvonásai vannak. Az optimális hatékonysággal való munkálkodás helyett élvezeteket kerget, a kreatív lazítás minden változatát alkalmazza a lazsálástól a csevegésig. A politikacsinálók és a menedzserek egész századunkban azzal bíbelődnek, hogy megakadályozzák ezt, fokozzák a munka termelékenységét és létrehozzák a cyborgot. Az ehhez szükséges eszközök java ma már rendelkezésre vagy fejlesztés alatt áll. Nem elég azonban mondjuk a fülbe dugható telefon vagy a hordozható számítógép, rá is kell bírni az embereket, hogy viseljék ezeket a kütyüket - legalább addig, amíg a testbe ültethető változatok elkészülnek.

Számítógéppel könnyebb cikket írni, mint tollal vagy írógéppel. A baj csak az, hogy most képes (következésképp: muszáj) vagy két cikket írni azalatt az idő alatt, ami alatt azelőtt egyet írtál. A több szabadidő ígérete hazugság. A munkaidő menedzselése csak a kezdet. Az AT & T hirdetése: "Küldött már faxot a strandról? Fog. Csörgött már telefon a csuklóján? Fog." A képen egy hegymászó csuklófonon ecseteli az asszonynak a naplementét. Ki hívná fel a feleségét hegymászás közben? Ki akar a strandon elnyúlva faxolni? Az indíték, amiért a vállalat hadrendbe állítja az új technikát (a profiton túl) annyira átlátszó, és olyan fájdalmas: "Töltött már napi 24 órát, évi 365 napot egy munkahelyen? Fog."

Virtuális közösség

A harmadik ígéret: a közösség. Alig van manapság elcsépeltebb szó. Legtöbbször valamely csoportosulással való szimpátia kifejezésére használják. Ebben az értelemben hallani a meleg közösségről vagy afrikai-amerikai közösségről. Ez az ígéret egyszerűen bosszantó. Az égvilágon semmi alapja sincs. Ha bármi ok van az optimizmusra, az az, hogy a háló az információcsere szélesebb spektrumát teszi lehetővé. De nem hoz létre közösségeket. A közösség olyan csoport, amely közös földrajzi területen, közös történelmen, közös értékrendszeren és hitvilágon osztozik. A közösségek rendszerint meglehetősen homogének és hajlamosak a munkamegosztás történelmi kontextusában létezni.

A háló használata az együttműködés magasan fejlett antiszociális változata. Otthon vagy a hivatalban maradni és a közvetett kommunikáció kedvéért visszautasítani az emberi kapcsolatokat, az tünete az elidegenedésnek, és nem gyógyírja. Az elszigetelődés jól jön a hatalomnak: aki online van, az nincs az utcán. Más szóval: rendesen kontroll alatt tartható. Az is világos, miért szereti a marketinggépezet: minél magányosabb az ember, annál kevésbé van választása, munkájába temetkezik, és a fogyasztás marad számára örömforrásul.

Digitális demokrácia

A negyedik ígéret: a demokrácia. Az Internetnek tényleg vannak demokratikus vonásai. Minden cyberpolgárnak biztosítja az összes többi cyberpolgár eléréséhez szükséges eszközöket, a hálón mindenki egyenlő. De az autonóm cselekvés a hálón is éppolyan nehéz, mint bárhol máshol. Először is itt van a földrajzi elkülönülés problémája. Az információ csak annyira hasznos, amennyire a fizikai test helye és helyzete megengedi. A másik probléma az intézményrendszer. Például a háló nagyszerű pedagógiai eszköz, de ahhoz, hogy a belőle nyerhető tudást társadalmilag fel- és elismerjék, az egyetemhez vagy az iskolához kellene kapcsolódnia. Ez a kapcsolat viszont felrúgná az oktatási rendszer status quóját. Rengeteg tudás szerezhető a hálón, de a piacon értékesíthető tudástőke még nem.

Öt és fél milliárd ember él a Földön, legtöbbjüknek még telefonjuk sincs, nemhogy számítógépet, modemet vegyenek. Ebben a helyzetben hogy lehetne a háló a demokrácia eszköze? Nem inkább megosztja a világot? A hálózat használóinak száma nőni fog, de az elit erőd fenn fog maradni. A becsatlakozók többsége elsősorban passzív fogyasztó lesz, szimulátorokkal fog játszani, interaktív tévét néz és virtuális boltokban vásárol majd. A passzív és az aktív felhasználó közötti határok őre az oktatási rendszer, amely meg fogja óvni az interaktív populációt a szignifikáns gyarapodástól.

Kollektív tudat

Az ötödik ígéret: új tudat. Talán ez az ígéret a legálnokabb, mert látszólag nincs vállalati szponzora (bár a Microsoft újabban igencsak kedveli ezt a jelszót). Az új tudat fogalma a cyberguruk azon hiedelméből ered, hogy a háló kollektív tudattal bír. Az agy, ami a globális agora nyüzsgését valami transzcendens értelemmé nemesíti. Ez a gondolkodásmód etnocentrizmust és rövidlátó osztálytudatot leplez: a világ polgárainak többsége teljesen kimarad az isteni elgondolásból. Ha az új tudat jelent bármit is, akkor az az információ kontrolljával felfegyverkezett újkori imperializmus.

A hálózati utópia nagy ígéretei a politikai és gazdasági elnyomás és kizsákmányolás autoritárius ideológiájának csapdái. Ha el is fogadjuk a cybernauták jó szándékát és optimista reményeit, hogyan juthat valaki arra a következtetésre, hogy egy haditechnikai eredetű és a tőke profitéhségének kiszolgáltatott apparátus a spirituális fejlődés új formájaként működhet ezen a Földön? Elszomorító, de a háló nagyobbik része a kapitalizmus, mint rendesen. Az elnyomás, a tőke és a fölös fogyasztás szolgája. Van egy kis szabad, individualista és humánus része, de általános funkciója minden, csak nem emberbaráti. Ahogy a bohém szomszédság alapján sem ítélhetjük meg a várost, nem hihetjük azt sem, hogy kicsiny szabad telkecskéink reprezentálják a digitális birodalmat.

Zsadon Béla

(zsadon [at] omk [dot] omikk [dot] hu)

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.