Anti-Leary: Kerge eufória

  • Zsadon Béla
  • 1996. június 27.

Tudomány

A személyiszámítógép-forradalom és a világméretű hálózat kiteljesedését kerge eufória kíséri; a kommunikáció szép új világát övező csinnadrattában alig érteni a szkeptikusok szavát.
A személyiszámítógép-forradalom és a világméretű hálózat kiteljesedését kerge eufória kíséri; a kommunikáció szép új világát övező csinnadrattában alig érteni a szkeptikusok szavát.

A kormányzati és vállalati propagandagépezetek keltette utópista remény elárasztja a bürokraták és a technokraták agyát és elringatja a klaviatúrára szenderülő bitbuherátorokat. És valóban, a virtuális térben a szabadság illata kábít, kis tereken tiszta beszéd és emberi gesztusok feledtetik az offline vadont. De a kábeleket, a műholdakat, a nagygépeket állami költségvetések és óriásvállalatok szövik hálózattá. Nem árt felidézni az Internet jól ismert történetét. Az Internet az autópálya-hálózatok mintájára tervezett haditechnikai rendszer. A hadsereg olyan kommunikációs rendszert akart, amelyik nukleáris támadás esetén is megóvja az irányítási struktúrát. A megoldás olyan hálózat, amely azonnal átirányítja saját magát, ha egy vagy több kapcsolatot lerombolnak, így a túlélő szervek kommunikációképesek maradhatnak, és a katonai hatalom katasztrófák közepette is fenntartható. Az Internet gyökerei gyanút kell ébresszenek állítólagos hatalomellenes karakterét illetően. A háló agyonmagasztalt decentralizált jellege nem anarchista széplelkek, hanem katonai stratégák szüleménye.

A hadsereg után a tudósok kapták meg a hálót. Vajon miért? A tudomány mindig azzal áltatja magát, hogy állítólag anyagi érdekektől mentesen kutatja az anyagi világ törvényeit. A kutatás azonban pénzbe kerül, a politika és a gazdaság közvetlen és kőkemény hatással van a tudomány magasztos céljaira. A befektetés bizonyosfajta katonai vagy gazdasági megtérülésének igénye benne van minden kutatási támogatásban.

Az a döntés, hogy a Pentagon levetett rongyait odalökték az amerikai egyetemeknek, a világtörténelem legjövedelmezőbb gazdasági döntésének bizonyult. A háló lelkes őrültek ezreinek munkája nyomán burjánzásnak indult, és a kommunikációs technika fejlődése elérte a szökési sebességet. Mindez persze bizonyos rendezetlenséget vitt a rendszerbe. Megjelentek az információcsere szabad övezetei.

A fejlődést látva

a vállalatok is kezdtek igényt tartani a saját szeletükre az elektronikus tortából, és éppen a virtuális tér kaotikus szabad zugaiban látták meg az új piacokat. Különös paradoxon: ahhoz, hogy az új piaci lehetőség kiaknázható legyen, a hatalomnak el kell tűrnie egy bizonyos fokú káoszt. A kommunikáció totális felügyelete elveszett ugyan, viszont a fejlesztés költsége a kormányok és a vállalatok számára minimális volt, a haszonhoz viszonyítva leginkább nulla. Így született meg minden idők legsikeresebb elnyomó apparátusa - a felszabadítás cégére alatt. És a cybertér csillogó utópista felszínének fenntartásában az állam és a vállalatok legjobb szövetségese éppen a háló népességének legjava. A Critical Art Ensemble szerint a techno-anarchista cyberelit és az üzleti elit közötti sajnálatos szövetség öt alapvető virtuális ígéret köré szerveződik.

Adattest

Az első ígéret: az új test. Virtuális személyiséget ölthetünk és a halhatatlanságot kísérthetjük meg lehetetlen helyeken mászkálva és lehetetlen dolgokat csinálva. Az állítólag felszabadított test ára az egyéni szuverenitás elvesztése. A virtuális testtel ugyanis együtt jár fasiszta édestestvére, az adattest - a vállalat és a rendőrállam alázatos szolgája. Az adattest az egyénhez kapcsolódó akták teljes gyűjteménye. A technikai apparátus határtalan tárolókapacitása és gyors információfeldolgozó eszközei számára nincs az életnek az a részlete, ami eléggé érdektelen lenne, az online születési bizonyítványtól az online halotti anyakönyvi kivonatig.

Az adattestnek két funkciója van. Az első az elnyomó apparátust szolgálja, a hatalom vágyát, hogy alattvalói életét átláthatóvá tegye. A második, hogy pontos adatokkal lássa el a marketingeseket, akik remek módszereket dolgoztak ki arra, hogy mesterséges vágyakat gerjesszenek olyan termékek iránt, amikre nincs szükség. Az a legfélelmetesebb, hogy az adattest az élő test helyébe lép. A bürokraták szempontjából a szerves hús csak az eredeti adat gyatra utánzata.

Cyborg

A második ígéret: a kényelem. A bürokrácia szempontjából az emberi lénynek irracionális jellemvonásai vannak. Az optimális hatékonysággal való munkálkodás helyett élvezeteket kerget, a kreatív lazítás minden változatát alkalmazza a lazsálástól a csevegésig. A politikacsinálók és a menedzserek egész századunkban azzal bíbelődnek, hogy megakadályozzák ezt, fokozzák a munka termelékenységét és létrehozzák a cyborgot. Az ehhez szükséges eszközök java ma már rendelkezésre vagy fejlesztés alatt áll. Nem elég azonban mondjuk a fülbe dugható telefon vagy a hordozható számítógép, rá is kell bírni az embereket, hogy viseljék ezeket a kütyüket - legalább addig, amíg a testbe ültethető változatok elkészülnek.

Számítógéppel könnyebb cikket írni, mint tollal vagy írógéppel. A baj csak az, hogy most képes (következésképp: muszáj) vagy két cikket írni azalatt az idő alatt, ami alatt azelőtt egyet írtál. A több szabadidő ígérete hazugság. A munkaidő menedzselése csak a kezdet. Az AT & T hirdetése: "Küldött már faxot a strandról? Fog. Csörgött már telefon a csuklóján? Fog." A képen egy hegymászó csuklófonon ecseteli az asszonynak a naplementét. Ki hívná fel a feleségét hegymászás közben? Ki akar a strandon elnyúlva faxolni? Az indíték, amiért a vállalat hadrendbe állítja az új technikát (a profiton túl) annyira átlátszó, és olyan fájdalmas: "Töltött már napi 24 órát, évi 365 napot egy munkahelyen? Fog."

Virtuális közösség

A harmadik ígéret: a közösség. Alig van manapság elcsépeltebb szó. Legtöbbször valamely csoportosulással való szimpátia kifejezésére használják. Ebben az értelemben hallani a meleg közösségről vagy afrikai-amerikai közösségről. Ez az ígéret egyszerűen bosszantó. Az égvilágon semmi alapja sincs. Ha bármi ok van az optimizmusra, az az, hogy a háló az információcsere szélesebb spektrumát teszi lehetővé. De nem hoz létre közösségeket. A közösség olyan csoport, amely közös földrajzi területen, közös történelmen, közös értékrendszeren és hitvilágon osztozik. A közösségek rendszerint meglehetősen homogének és hajlamosak a munkamegosztás történelmi kontextusában létezni.

A háló használata az együttműködés magasan fejlett antiszociális változata. Otthon vagy a hivatalban maradni és a közvetett kommunikáció kedvéért visszautasítani az emberi kapcsolatokat, az tünete az elidegenedésnek, és nem gyógyírja. Az elszigetelődés jól jön a hatalomnak: aki online van, az nincs az utcán. Más szóval: rendesen kontroll alatt tartható. Az is világos, miért szereti a marketinggépezet: minél magányosabb az ember, annál kevésbé van választása, munkájába temetkezik, és a fogyasztás marad számára örömforrásul.

Digitális demokrácia

A negyedik ígéret: a demokrácia. Az Internetnek tényleg vannak demokratikus vonásai. Minden cyberpolgárnak biztosítja az összes többi cyberpolgár eléréséhez szükséges eszközöket, a hálón mindenki egyenlő. De az autonóm cselekvés a hálón is éppolyan nehéz, mint bárhol máshol. Először is itt van a földrajzi elkülönülés problémája. Az információ csak annyira hasznos, amennyire a fizikai test helye és helyzete megengedi. A másik probléma az intézményrendszer. Például a háló nagyszerű pedagógiai eszköz, de ahhoz, hogy a belőle nyerhető tudást társadalmilag fel- és elismerjék, az egyetemhez vagy az iskolához kellene kapcsolódnia. Ez a kapcsolat viszont felrúgná az oktatási rendszer status quóját. Rengeteg tudás szerezhető a hálón, de a piacon értékesíthető tudástőke még nem.

Öt és fél milliárd ember él a Földön, legtöbbjüknek még telefonjuk sincs, nemhogy számítógépet, modemet vegyenek. Ebben a helyzetben hogy lehetne a háló a demokrácia eszköze? Nem inkább megosztja a világot? A hálózat használóinak száma nőni fog, de az elit erőd fenn fog maradni. A becsatlakozók többsége elsősorban passzív fogyasztó lesz, szimulátorokkal fog játszani, interaktív tévét néz és virtuális boltokban vásárol majd. A passzív és az aktív felhasználó közötti határok őre az oktatási rendszer, amely meg fogja óvni az interaktív populációt a szignifikáns gyarapodástól.

Kollektív tudat

Az ötödik ígéret: új tudat. Talán ez az ígéret a legálnokabb, mert látszólag nincs vállalati szponzora (bár a Microsoft újabban igencsak kedveli ezt a jelszót). Az új tudat fogalma a cyberguruk azon hiedelméből ered, hogy a háló kollektív tudattal bír. Az agy, ami a globális agora nyüzsgését valami transzcendens értelemmé nemesíti. Ez a gondolkodásmód etnocentrizmust és rövidlátó osztálytudatot leplez: a világ polgárainak többsége teljesen kimarad az isteni elgondolásból. Ha az új tudat jelent bármit is, akkor az az információ kontrolljával felfegyverkezett újkori imperializmus.

A hálózati utópia nagy ígéretei a politikai és gazdasági elnyomás és kizsákmányolás autoritárius ideológiájának csapdái. Ha el is fogadjuk a cybernauták jó szándékát és optimista reményeit, hogyan juthat valaki arra a következtetésre, hogy egy haditechnikai eredetű és a tőke profitéhségének kiszolgáltatott apparátus a spirituális fejlődés új formájaként működhet ezen a Földön? Elszomorító, de a háló nagyobbik része a kapitalizmus, mint rendesen. Az elnyomás, a tőke és a fölös fogyasztás szolgája. Van egy kis szabad, individualista és humánus része, de általános funkciója minden, csak nem emberbaráti. Ahogy a bohém szomszédság alapján sem ítélhetjük meg a várost, nem hihetjük azt sem, hogy kicsiny szabad telkecskéink reprezentálják a digitális birodalmat.

Zsadon Béla

(zsadon [at] omk [dot] omikk [dot] hu)

Neked ajánljuk

Amatőr, archív

A borító tipográfiája és grafikai megoldásai édes-vegyes emlékeket ébreszthetnek az ötven fölötti hallgatókban. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat az 1970-es évek végétől jelentetett meg hasonló kiszerelésű válogatásalbumokat olyan zenekaroktól, amelyeknek addigra 4–5 nagylemezük volt.

Mögötte fájdalom

A fiatalon eltávozó művész (1879–1920) minikiállítását a Magyar Nemzeti Galéria a halálának 100. évfordulóján készült bemutatni, a tárlatot nagyrészt egy magángyűjtő adományára, illetve új vásárlásokra alapozták. 

Prüntyögés és pátosz

Egyre több a kortárs magyar dráma, legalábbis a függetleneknél és a budapesti main­stream színházak stúdiói­ban, és egyre látványosabb az a tendencia, hogy a szerzők, dramaturgok, rendezők a színház, és nem az irodalom felől érkeznek (ami nem jelenti azt, hogy adott esetben a darabjaik ne lehetnének esztétikailag is értékesek). Ez a pezsgés jót tesz a szcénának: kitermel egyfajta eszköztárat, módszertant, és hosszú távon a középszer színvonalát is emelheti.

Túl a szeméthegyen

A háttérben szemetes zsákokban rengeteg PET-palack. Megjelenik kék estélyiben a műsorközlő, és szájbarágós-hajlongós-negédes modorban felkonferálja Bellinitől a La sonnambulát, amelyet, ahogy ő mondja, egy nagyszerű énekesnő fog előadni. Harmad­éles a cím, aki tud olaszul, annak sérti a fülét a rossz hangsúly. 

Ismeretlen vizeken

A 19. század végén két nő egymásba szeret, aztán több mint öt évtizeden át élet- és üzlettársakként egy hajótársaság élén állnak: ez a történet fikcióként is izgalmas lenne. De Bertha Torgersen és Hanna Brummenæs valóban léteztek. A szerzőnek ez a harmadik magyarul megjelent regénye, a fordítás az előző kettőhöz (Lélegezz, Anyám ajándékai) hasonlóan Petrikovics Edit munkája. A szöveg nőtörténeti és LMBTQ-történeti szempontból egy­aránt kiemelt jelentőségű.

Politikai konstrukció

Az 1950-es évek Magyarországa és a Rákosi-rendszer kapcsán rögtön a mindent elborító Rákosi-képek ugranak be, közöttük az, amelyiken a hős egy búzamezőn kalászokat fogdos, meg persze az, hogy „Sztálin legjobb magyar tanítványához” köthető az ötvenes évek Magyarországán a „személyi kultusz időszaka”. Szinte halljuk az „éljen Rákosi” skandálást az ütemes tapssal.

Három majom egyszerre

„Nem tudom, nem emlékszem, hogy mi volt, nagyon távoli ez nekem már, ködös” – mondotta a tisztelt bíróságnak Berec Zsolt Fidesz-tag, valamikori Jász-Nagykun-Szolnok megyei közgyűlési alelnök Boldog István Fidesz-tag, volt fideszes országgyűlési képviselő tárgyalásán. Boldogot és társait korrupcióval vádolják, a volt képviselőre hatéves börtönbüntetés kiszabását kéri az ügyészség.

Köhög, fullad

Az Orbán-rezsim szellemi, adminisztratív és morális leépülésének és kormányzóképtelenségének immár minden áldott nap megnyilvánuló tünete az a felülről gerjesztett káosz, amely az oktatásban és az egészségügyben eluralkodott. Mindkét, az ország jólétét és hosszú távú sikerességét meghatározó ágazat túljutott a válság 24. óráján, és mindkettőben a még fellelhető szakszerű működés kizárólag a benne résztvevők elhivatottságán, s még inkább a tűrőképességén múlik.

Hűséges hátország

A magyar kormány kilenc, vízumtilalommal és vagyonbefagyasztással büntetett orosz oligarchát szeretne leszedetni az Európai Unió szankciós jegyzékéről. Az orosz elnök legbelsőbb körének tagjairól van szó, akiknek fontos szerepük van Putyin háborújának finanszírozásában.

Az erő nem velünk van

Orbán Viktor országstratégiáját nemrég Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója vázolta fel „Nem a szétbontásra, igen az összekapcsolásra – ez Orbán stratégiája a következő évtizedre!” címmel. Az írás egy tavaly év végén, zárt körben elhangzott Orbán Viktor-beszéd összefoglalójaként jelent meg, először a Mandiner.hu-n, majd minimális változtatással és a kormányfőre utalás nélkül a nyomtatott Mandiner hetilapban is.

Mesél az erdő

Guberálók kutatják át a déli határkerítésnél Magyar­országra bejutott ázsiai, afrikai emberek hátrahagyott holmiját, pénzt, telefont, powerbankot keresve. Az elfogott embercsempészek autóit bandák bontják szét. Az önkormányzatok hiába szerveznek rendszeres begyűjtést, nem győzik elvinni a szemetet.