"A Magyarországon kiskereskedelmi forgalomban kapható samponok elemzése során találtunk olyan korpásodás elleni terméket, amelyben egyáltalán nem volt korpásodás elleni hatóanyag, viszont volt benne háromféle ragasztó. Látványos a hatása, annak köszönhető, hogy szó szerint leragasztotta a korpát." Antal Vali bionóm hatóanyag-elemző állítja: az emberek nap mint nap káros, toxikus anyagokkal tisztálkodnak. Az eredeti foglalkozását tekintve mesterkozmetikus Antal évek óta vívja harcát az agyonreklámozott kozmetikai tömegcikkek, pontosabban az ezekben lévő, szerinte mérgező kemikáliák ellen. Járja az országot és előadásokat tart, blogot ír és egy honlapon gyűjti az információkat az általa veszélyesnek tartott szintetikus vegyületekről és a kozmetikai lobbi profitvezérelt túlkapásairól.
"Talán biztonságosabb lenne a kozmetikumainkat megenni, mintsem magunkra kenni, mert a bőrön át jóval könnyebben szívódnak fel a veszélyes anyagok, mint a tápcsatornán keresztül, ráadásul ki sem tudnak úgy ürülni a szervezetből" - jelentette ki. Szerinte minden vegyészeti tisztító eljárás ellenére tönkreteszik a bőr természetes funkcióit, hosszú távon pedig az egészségre veszélyesek a tisztálkodási szerek legfőbb alapanyagai, így az olyan kőolajszármazékok, mint a paraffinolaj (paraffinum liquidum). "Filmszerű réteget képeznek a bőr felszínén, amely így nem tud lélegezni - magyarázta. - Ez azért különösen veszélyes, mert a tusfürdőkben, krémekben, samponokban található szintetikus anyagok fokozatosan leszoktatják a bőrt arról, hogy kitermelje saját emulzióját. Nélkülözhetetlenné válnak, rövid távon látványos eredményt produkálnak, így használatuk nélkül azonnal szembetűnő a változás. Gyakorlatilag függőség alakul ki. Bárki tapasztalhatta már, hogy ha a megszokott arckrémjét két napig nem használja, olyan, mintha máris csúnyább lenne a bőre. Ezért mit csinál? Rohan a boltba vásárolni." Akit sikerült lebeszélnie a már említett korpásodás elleni sampon használatáról, annak megfogalmazása szerint egy ideig úgy hullott a korpa a hajából, mint a liszt, ahogy a hirtelen lélegzethez jutó, halódó fejbőrről hámlottak le a szerek miatt letapadt korpapikkelyek.
Összeesküvés-elméletnek
tartja az ilyen támadásokat Murányi István, a Magyar Kozmetikai és Háztartás-vegyipari Szövetség főtitkára, aki - bár eredetileg az egyik legnagyobb multinacionális céget kerestük meg kérdéseinkkel - az egész iparágat képviselve válaszolt. Szerinte már csak azért sem lehetnek károsak a fürdőszobapolcokon sorakozó cikkek, mert az Európai Unió, az Európai Kozmetológiai Tudományos Tanács (SCCP, Scientific Committee on Consumer Product - Cosmetology) szakértői őrködnek a gyártás és a felhasználható alapanyagok felett, és jogszabályokban határozzák meg, mi kerülhet a flakonokba. "Létezik tiltólista, amely megszabja, mit nem lehet felhasználni a gyártásnál, és pozitív listák is, amelyek viszont azt rögzítik, milyen feltételekkel alkalmazhatók egyes anyagok. A tudományos tanács folyamatosan felülvizsgálja a listákat, hiszen mindig akadnak vitás kérdések. Egyebek mellett a tartósítószerek besorolása. A befőzésből is ismert szalicilsav hiába tartósítószer, "egyéb" anyagként is engedélyezett. Így a címkén feltüntetve nem lehet eldönteni, hogy konzerválószerként vagy mondjuk felhámlazítóként került a termékbe."
Murányi elmondta: tény, hogy bőrünk hozzászokik a kozmetikumokhoz, hiszen ezek rásegítenek a nem vagy rosszul működő bőrfolyamatokra, amelyek az alkalmazás abbahagyásával idővel visszaállnak. "Ám ez önmagában nem jelent problémát. Az sem, hogy a testápoló cikkek szintetikus összetevőket tartalmaznak, miután ezek igazoltan nem ártalmasak. Az allergia pedig sokszor előre megjósolhatatlan, és minden esetben egyedi reakció, amit természetes anyag ugyanúgy kiválthat" - tette hozzá.
Ellentmondó véleményekkel találkoztunk azzal kapcsolatban is, mennyiségi kérdés-e a kemikáliákból készült kencék esetleges ártó hatása. A hatóanyag-elemző által támadott egyik anyag a nátrium-lauril-szulfát (sodium laureth sulfate), amely a leggyakoribb habképző (felületaktív) vegyület, a legtöbb tisztító- és tisztálkodószerben, kozmetikumban ott találjuk - tulajdonképpen mindenben, aminek habzania kell. Antal azt állítja, hogy a nagyon erős tisztítóhatása miatt gépi zsírtalanítókban, autómosó szerekben használt anyag veszélyes, rákkeltő, amely a bőrön keresztül felszívódik, és az agyba, májba, szembe kerülve maradandó károsodást okozhat. Ennek ellenére állandó összetevője a fogkrémeknek, tusfürdőknek, szappanoknak, ahogy sampon sem igen készül nélküle. Murányi szerint viszont a nátrium-lauril-szulfát veszélyességére vonatkozó állítás
igaz is és nem is
Ez az anyag ugyanis csak nagy tömegben lehet ártalmas, a kozmetikumokban alkalmazott kis koncentráció nem okoz problémát, és az átlagos fogyasztó soha nem is találkozik belőle egyszerre akkora mennyiséggel, amely káros lehet, magyarázta a kozmetikai szövetség főtitkára, hozzátéve, hogy ezt számtalan vizsgálati eredmény igazolja. Egy hasonlattal élve elmondta: senki nem tart attól, hogy a nagymama süteménye robban, hiába robbanékony a cukor por alakban, nagy koncentrációban.
"Az egységes uniós szabályoknak megfelelően határozza meg egy egészségügyi minisztériumi rendelet a kozmetikumokban felhasználható anyagokat, ennek melléklete rögzíti a megengedett határértékeket is" - hangsúlyozta az Országos Élelmiszerbiztonsági és Táplálkozástudományi Intézet főosztályvezetője, Kontraszti Mariann. Hozzátette: "Ha valamiből 0,2 milliliter van a 100 milliliterből, az egyébként is elenyésző, ráadásul nem borítjuk magunkra az egész flakonnal." A korpásodás elleni sampon példájára reagálva azt mondta: ezeknek a termékeknek az elsődleges hatóanyagai a gombaölő szerek, de szintén csak a megengedett mennyiségben. "Inkább azért kellene aggódni, hogy a szántóföldeken ugyanezt tonnaszám alkalmazzák vegyszerként" - mondta Kontraszti, mert meggyőződése, hogy a környezetünkben megtalálható káros anyagok közül nem a bőrön keresztül a szervezetünkbe kerülő mennyiség jelenti az elsődleges problémát, hiszen "kinn az utcán többet kapunk belőlük". Csakhogy Antal szerint erre is igaz a mondás: sok kicsi sokra megy. Például egy magára valamit is adó nő biztosan használ tusfürdőt, fogkrémet, sampont, hajbalzsamot, kézkrémet, arckrémet, testápolót, hajlakkot, ránctalanítót, dezodort, és még sorolhatnánk.
Kontraszti szerint elegendő biztonságot jelent, hogy az unióban forgalmazott árucikkeknél mindent rögzít az úgynevezett termékinformációs dokumentáció. Az összetevőket, a mikrobiológiai vizsgálatok eredményeit, a tesztek során tapasztalt mellékhatásokat egyaránt. Ezek alapján veszik nyilvántartásba az árucikkeket, az alapul szolgáló elemzéseket azonban nem vizsgálják felül. Mint mondta, a minősített bőrgyógyászati kutatóintézetektől származó "pecsétes papírt el kell fogadni". Utólagos hatásvizsgálatokat egyetlen uniós intézet készít; például ha a piacfelügyeleti szerv egy tilalmi listás komponensre bukkan valamelyik szerben. Ha így utólag kiderül, hogy valamelyik komponense ártalmas, akkor vagy azonnal levetetik a polcokról, vagy ha annyira nem súlyos a helyzet, akkor megvárják, míg elfogy a piacról. Szerinte igaz, hogy ügyeskedők mindig vannak, de egy komoly cég nem teszi kockára a jó hírét, hiszen óriási pénzekről van szó.
De a kozmetikai ipar kritikusai szerint éppen ezért kiszolgáltatottak a fogyasztók. A testápolás-szépészet világszerte extraprofitot hozó, több száz milliárdos iparág, amely óriási lobbierőt képvisel. Antal Vali számításai szerint az egyik, Magyarországon is kapható szemránckrém költségtényezői a következőképpen alakulnak: a kifejezetten jó minőségű, meglehetősen drága krém egy tégelyének bolti ára 60 euró, ebből - a tömeggyártásnak és a szerinte filléresen olcsó vegyi összetevőknek köszönhetően - mindössze 0,5 euróba kerülnek a krém alapanyagai. Nagyjából 1,5 euró a formatervezett, esztétikus tégely, 2 euróból jön ki a csomagolás, szállítás, a termék reklámozására viszont 16 eurót fordítanak. Vagyis a tégely többe kerül, mint a benne lévő krém, ha pedig megnézzük, mi mennyit fizetünk érte, máris érzékelhetővé válik a nagyságrend.
A kozmetikai ipar promóciója
szintén óriási üzlet, reklámszakemberek hada dolgozik, hogy eladják a piperecikkeket olyan "gyártott" szavak segítségével, mint a "megereszkedésgátló", "mélyápoló", a "formulák" és a "komplexek", amelyek persze elképzelhetetlenek "mikrogömböcskék" és "liposzómák" nélkül. Ez alapvetően már nem is annyira gyártási, mint fogyasztóvédelmi kérdés, legtöbben mégsem gondolkodnak el, ha például egy neonzöld színben pompázó, zselés-szemcsés tusfürdőn azt a feliratot látják: tartósítószer-mentes. Pedig valószínűleg csakugyan az: mivel minden egyes összetevője szintetikus, nincs, ami megromoljon benne.
Egyes kutatási eredmények szerint minden hangzatos reklám ellenére ránctalanító hatása valójában egyetlen krémnek sem lehet, az öregedés természetes folyamat, a krémezés simító hatása messze nem éri el a látható ráncok mélységét. Murányi István elismerte: valóban nem szerencsés a ránctalanító kifejezés, hiszen a ráncokat még a legjobb krém is legfeljebb csökkenteni tudja, teljesen eltüntetni nyilván nem. Elmondása szerint erről a "nyelvtani problémáról" nemrégiben egy kozmetikai konferencián is szó esett, de arra jutottak, hogy a köztudatban már mindenki érti, miről van szó. "Ha termékükről a cégek ilyet állítanak, ezt szintén alá kell támasztaniuk kísérletekkel és tudományos kutatásokkal az előírt termékinformációs dokumentációban" - mondta.
Sokan a szintetikus összetevőktől ódzkodva inkább a biotermékeket, illetve a természetes alapanyagokból álló, úgynevezett tiszta termékeket választják, ezek között olyan is akad, amely száz százalékig naturális tartalmának köszönhetően gyakorlatilag ehető. Ezeket azonban hiába keressük a drogérialáncok és hipermarketek polcain, organikus összetevőik miatt speciális tárolást igényelnek, máskülönben megromlanak, tönkremennek. A jelenlegi jogszabályok értelmében viszont a boltokba kerülő kozmetikai cikkeknek eltarthatónak kell lenniük akár évekig is. Ezzel minden olyan termék, amely nem tartalmaz valamilyen tartósítószert, kiszorul a kiskereskedelmi forgalomból, csak más módon - saját értékesítési láncon, interneten, illetve kozmetikusokon keresztül - szerezhető be. Ennek is megvan a veszélye, Kontraszti szerint az abszolút természetesként emlegetett cikkek esetében - amelyekre vásárlók már több esetben felhívták az OÉTI figyelmét - majdhogynem feketepiacról van szó, a hatóság egy részüknek egyáltalán nem tud utánanézni. Murányi István is azt hangsúlyozta, az amúgy inkább drágább biotermékeknél látja veszélyét, hogy némelyikről olyat állítanak, ami szakmailag túlzó, és "ezzel próbálják meg a magas minőségű versenytárs termékeket imitálni".
A természetes, biológiai alapanyagok - olajok, növényi kivonatok, esszenciális savak - a szintetikus összetevőkhöz képest valóban nagyon drágák. Az egyik kozmetikai alapanyagokat gyártó magyar cég kutatásfejlesztő mérnöke nevének elhallgatását kérve megerősítette: az ágazat nagyon sok olyan alapanyagot használ, amelyeknek tonnája néhány száz, maximum pár ezer euróba kerül. Ha az esetleges káros hatásoknak szeretnénk utánajárni, mindegyik anyagnak rendelkeznie kell egy úgynevezett MSDS- vagy biztonsági adatlappal (Maternity Safety Data Sheet), amely rögzíti az alapvető információkat, így például a toxicitását is. Elismerte, hogy sok anyag lapján valóban szerepel például az irritáló jelző, ugyanakkor szerinte azt sem szabad elfelejteni, hogy természetes erőforrásokból képtelenség lenne előállítani annyi kozmetikumot, amennyire világszerte szükség van.
Vegyészként azt is hangsúlyozta: hiába van a babaolaj ugyanúgy ásványi olajból, mint a benzin, az alkalmazott vegyi eljárás során teljes mértékben megtisztítják. Elmesélte, hogy épp a minap csodálkozott rá egy szekrény mélyéről tíz év után előkotort, az Egyesült Államokban vásárolt testápolóra, amelynek a rég lejárt szavatosság ellenére meg sem kottyant az eltelt évtized, az illata, állaga olyan, mintha tegnap került volna le a gyártósorról. A kérdésre, hogy az ő foglalkozásával mégis mi ugrik be ilyenkor az embernek, csak annyit mondott: "vegyészetileg nagyon profin van öszszerakva".
Ennek ellenére amennyire csak teheti, kerüli szakmájának produktumait, mert azzal egyetért, hogy a szintetikus anyagok felületet képeznek a bőrön, és nem hagyják lélegezni. Lemondani róluk száz százalékig azonban mégsem lehet, tette hozzá, hiszen ez manapság túlságosan is kényelmetlenné tenné az életet. Szerinte a legfontosabb az óvatosság és az egyensúly, mivel ma már minden összetevőt kötelező feltüntetni a címkén, mindenki figyeljen oda, mire reagál negatívan a szervezete, és ha lehet, helyettesítse természetesebb anyaggal.
Sokan így tesznek, főként, mert érzékenyek valamilyen anyagra, márpedig minél több - a tömegcikkeknél akár több száz - összetevőből, illetve színező, gélképző, habosító és sűrítő adalékból áll egy piperecikk, annál inkább előfordulhat, hogy valamelyik allergiás reakciót vált ki. A nemkívánatos mellékhatásoktól, betegségektől tartó tudatos vásárlók inkább beszerzik a patikákból vagy akár a piacról a túlnyomórészt ásványi és növényi eredetű alapanyagokat, és maguk keverik ki szépségápoló szereiket. Csakhogy a többség számára az ilyen, nagyanyáink mintájára főzött háziszappan, illóolajos-mézes kence és megkopott nimbuszú uborkapakolás nem elég divatos.
A szerző az origo munkatársa.
