Most végre kiderül, milyen úton-módon jött rá az ember, hogy a gabonamagvakat fáradságos munkával fel kell aprítania, mert így dörzsölheti ki belőlük azt a bizonyos, liszt nevű valamit, amit aztán vízzel kell elegyíteni, majd pedig meg kell sütni, hogy létrejöjjön emblematikus alapélelmiszerünk, a kenyér - bizakodunk, ahogy baktatunk kifelé a Soroksári úton. Közraktárak, malmok, vágóhidak, likőrgyár, konzervgyár - ami ma bontás alatt álló vagy már újjáépülő ingatlanfejlesztési zóna, száz éve még "Budapest gyomra" volt, végig a dél-pesti, ferencvárosi Duna-parton. Az első pesti nagyipari jellegű gőzmalom, a Széchenyi István kezdeményezésére született Pesti Hengermalom Társaság által üzembe helyezett József Hengermalom azonban még nem itt, hanem a mai belvárosban, a Honvédelmi Minisztérium helyén épült fel, a dunai vízimolnárok minden ellenkezése dacára. Malomkövek helyett acélhengerek használatát a majdani 48-as hadügyminiszter, akkor még Itáliában szolgáló huszártiszt, Mészáros Lázár javasolta az alapítónak, ily módon részt szerezve a malomipar húzóágazattá válása körüli érdemekben. A gőzmalmok terjedése értelemszerűen a gabonaőrlés koncentrációjával járt - ami ösztönözte a vasúti és vízi közlekedés fejlődését, a malomipari gépek iránti igény pedig a gépiparnak adott lendületet. A XIX. század utolsó évtizedeiben nemcsak a gőzmalmokban őrölt liszt, hanem az új szabadalmakkal tökéletesített malomipari gépek is világszerte keresett magyar exportcikknek számítottak.
A Soroksári úti egykori Concordia Gőzmalom (alapították 1866-ban, leállították 1939-ben, amikor a korábbi konjunktúra már rég lecsengett) ötemeletes épületében különféle irodák, raktárak vannak, a felújított, régebbi hátsó traktusban a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal rendezkedett be. Középtájon helyezkednek el a Malomipari Múzeum szintjei, mintegy keresztmetszetét mutatva a belül hatalmas, vaskos gerendavázon nyugvó épületnek. Maga az őrlés nem itt zajlott, úgyhogy a berendezés nem érzékelteti a malmi technológia alapvetően függélyes elrendezettségét, hogy ti. fönt beöntik, alul meg kijön.
Persze a nagyipari gőzmalmokban távolról sem ilyen egyszerűen mentek a dolgok. Mielőtt ezt belátnánk, a gyűjtemény ügyszerető vezetője a régebbi emlékek felé terel bennünket, hogy történelmi folyamatában is lássuk a gabona feldolgozásának nyolcezer éves történetét. A környezet, a hangulat azt sejteti, hogy csontszegény, épp csak a túlélésre játszó gyűjtemény szolgálja itt a közt, s főként a molinológia elkötelezettjeit. Leginkább a malomkövek megmunkálását szolgáló szerszámok jelentenek újdonságot az alsó szinten, ezen belül is a rémisek, vagyis a kő felületébe vágott, ívelt rovátkák előrajzolásához szükséges vasvonalzók.
A vízi- és szélmolnárok által alkalmazott malomköves őrlési mód egészen a közelmúltig fennmaradt, a gőzmalmokban viszont a hengerszékek terjedtek el. Ezek voltak a "vezérgépei" annak a többszörösen ismétlődő aprítási és tisztítási folyamatnak, amelyet a magyar malomiparban alakítottak ki, és amelynek végterméke a világkiállításokon újra és újra elismert minőségű korpamentes, fehér magyar liszt. A kiállított hengerszékek közül a korábbiak pompás, már-már szobabútorszerű darabok, elegáns, nyitható üvegablakkal ellátott faszekrénnyel, oldalt pedig a meghajtó, valamint a hengerek beállítását szolgáló vaskerekekkel. Magukat a hengereket különféleképpen rovátkolták, egymástól való távolságukat az őrleménnyel szembeni kívánalmakhoz lehetett igazítani. Ez már a bajor földről ide települt Mechwart András szabadalma, amely viszont a Svájcból érkezett Ganz Ábrahám újításán alapult. Ennek lényege az öntött vasidomok, például vasúti kerekek felszínének acélkeménységű kiképzése. Mechwart a Ganz-öntöde mérnökeként egy korábbi, porcelánhengeres eljárást fejlesztett tovább. A XX. századi változatok aztán már teljesen vasból készültek, és láthatunk egy viszonylag új, ötvenéves találmányt is: a Rajkai-féle gabonaszeletelő pengevékony késekkel négybe vágta a keresztbe igazított búzaszemeket, különválasztotta a két külső és a két belső darabot, mely utóbbiakból hatékonyabban lehet lisztet őrölni. A megoldás szellemes volt, de a sok hibalehetőség és alighanem a korlátozott termelékenység miatt mégsem vált be.
A többszörös aprításra és tisztításra azért van szükség, mert a búzaszemet egymással összenőtt héjrétegek veszik körül - amint ezt majd a harmadik emeleten egy magyarázó tábla szemlélteti, hatalmas arányaival csak fokozva tiszteletünket mindazokkal az erőfeszítésekkel szemben, amelyekkel addig dörzsölik, koptatják, repesztik és porítják a konok kis magot, amíg ki nem adja magából öncsírája felnevelésére gyűjtögetett tápanyagát, ami a liszt. Az eközben keletkező korpát, illetve a különböző finomságú darát, dercét szitálással és légbefúvással osztályozták, további, részben szintén Magyarországon feltalált vagy tökéletesített módszerek segítségével. Egy további jeles svájci bevándorló, Haggenmacher Károly nevével és tevékenységével ismerkedhetünk meg ezen a ponton. Találmányai, a síkszita, majd a rázószitás tisztítógép az évszázad végére a malomipar további alapeszközeivé váltak. Láthatjuk is őket, ezeket a hatalmas szekrényeket, majd pedig az említett masinák kisebb, szinte játékszernek tűnő változatait is a búzanemesítés és a minőségvizsgálat történetét bemutató szinten.
Csak kilépve jut eszünkbe, hogy alapkérdésünket elmulasztottuk feltenni, így hát továbbra sem látjuk a folyamatosságot a heverészve tépdesett kalász és a hengerszék között.
Bp. IX., Soroksári út 24. Nyitva tartás: hétfő, szerda, péntek, megbeszélés szerint. Telefon: 456-3460
Köszönet Sebők Tibornak
