Gyógyulás VR-terápiával

Avatar a háztetőn

Tudomány

A virtuális valóságban zajló terápiás ülések ugyanolyan hatékonyak lehetnek a mentális betegségek kezelésében, mint a hagyományos pszichoterápiás módszerek. Egy magyar kutatásban a szkizofréniával élők felépülését segítik a virtuális térben, de a testképzavarokat és a poszttraumás stresszt is kezelik már VR alapú terápiákkal.

Műanyag puskával a kezében, futurisztikus szemüveggel a fején ül egy elsötétített szobában a veterán, aki háromszor megjárta Irakot és Afganisztánt. Körülötte kutatók és hatalmas monitorok, de ezt nem látja: az ő szemei előtt pixelekből épített pálmafák remegnek a robbanásoktól, virtuális ellenség hasal a digitális homokon. A VR-szemüveg belsejében vetített jelenetek első ránézésre nem sokban különböznek egy számítógépes játék képeitől, pedig itt éppen a poszttraumás stressz rendellenességet (angol rövidítéssel: PTSD-t) gyógyítják a University of Southern California speciális programjában. A pszichológia és a pszichiátria csak néhány évtizede fedezte fel magának a technológiát, de ma már rengeteg szakember gondolja úgy, hogy a jövőben ez fontos eszköze lesz a mentális betegségek gyógyításának. Persze a VR alapú technológiák önmagukban még nem alkalmasak a gyógyításra, ezek „csupán” a létező pszichoterápiás eljárásokkal kombinálva segíthetik a terápiás folyamatot.

A Semmelweis Egyetem 2016-os kutatásában húsz, repülésfóbiával küszködő kísérleti személyt kezeltek VR alapú terápián – ma már mindannyian szorongás nélkül ülnek repülőgépre. A páciensek egy gömbkamera segítségével teremtett 360 fokos virtuális világban próbálták ki, milyen érzés kimenni a reptérre vagy elhagyni a kifutópályát. A kutatás vezetője, Simon Lajos, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának egyetemi docense a Virtuális Valóság és Emóció Kutatócsoport irányítójaként kollégáival jelenleg egyedüliként foglalkozik az országban a VR-technológiák pszichoterápiás és pszichiátriai alkalmazási lehetőségeinek kutatásával, illetve tényleges VR-terápiák rendszeres végzésével. A Semmelweis Egyetemen alapvetően fóbiák kezelésére használják a technológiát, ezen belül is a repülésfóbia, a magasságfóbia és a metrófóbia, mozgólépcső-fóbia gyógyítására, igen jó eredményekkel. „Ezek a terápiák – mondja – 10–15 ülésből állnak, az első találkozást követően már elindulhatnak a virtuális valóság alapú szimulációk. A fokozatosság elve miatt fontos, hogy legyen egy hierarchikus sorunk, amelyben a félelmet kiváltó ingerek intenzitása fokozódik, ezeket modellezzük a virtuális térben.” Míg a hagyományos expozíciós terápiákban a magasságtól félő betegnek először relaxált állapotban csak el kell képzelnie, hogy kinéz a második emeleti ablakból, majd ki is kell állnia a gangra, itt először a virtuális térben kell szembenéznie a mélységgel. Mindeközben mindkét folyamatnak elengedhetetlen eleme, hogy a terapeuta segítséget, stratégiákat kínáljon a félelmet keltő ingerekkel való megküzdéshez.

A VR alapú terápia nagy előnye, hogy sokkal motiválóbb lehet a betegek számára, mint más módszerek: nagyobb a szociális elfogadottsága, mint például a hipnózisnak, de a felmérések szerint sokan még a klasszikus, valóságban zajló expozíciós terápiáknál is szívesebben választják. „Több kutatásban összehasonlították már a klasszikus kognitív és viselkedésterápiás beavatkozások és a VR alapú terápiák hatékonyságát, és legtöbb esetben azt találták, hogy megközelítőleg egyformán hatékonyak. Néhány kutatás szerint a VR-terápiák valamivel hatékonyabbak” – teszi hozzá Simon Lajos.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.