A hétvégén útjára bocsátott Curiosity (kíváncsiság) becenevű, amerikai űrjármű mostani missziója sok tekintetben kivételes, habár tudjuk, nem ez az első mozgó vizsgálati egység, mely a Marsra indult (terv szerinti érkezés: 2012 augusztusában).
Az indításnál nem szólt közbe semmilyen kedvezőtlen körülmény: november 26-án, szombaton, kelet-európai idő szerint délután négy órakor a Cape Canaveral űrközpontból fellőtték az Atlas-V rakétát, amely magával vitte a Curiosityt, hivatalos nevén a Mars Science Laboratory nevű leszállóegységet is magában rejtő kapszulát.
A siker tekintetében illik óvatosnak lenni: ezt példázza az orosz-kínai Fobosz-Grunt-expedíció lapunk hasábjain (bővebben: Még vörösebb bolygó, Magyar Narancs, 2011. november 17.) is tárgyalt vesszőfutása és vélelmezhető kudarca is. A legfrissebb hír szerint ugyan sikerült kapcsolatba lépni az elkódorgott, s reménytelenül Föld körüli pályán ragadt űrjárművel, ám annak esélye, hogy el is érjék vele a Mars térségét, immár a nullával egyenlő. A kedvező csillagászati körülményeknek köszönhető "ablak" bezárult a Fobosz-Grunt előtt, s maximum az lehet a cél, hogy valamely Földhöz közelebbi kisbolygót közelítsen meg, és azon próbáljon meg leszállni. Nem véletlenül emlegetett Medvegyev orosz elnök büntetőjogi felelősségre vonást az ügyben - kiemelve, hogy a kudarc miatt mindenki Oroszországon röhög. Igaz, az elnök kizárta a lehetőségek közül a sima falhoz állítást: a maga részéről pénzbüntetést és némi börtönt is elegendőnek tartana.
Van-e ott folyó, s földje jó?
A Curiosity küldetésében kulmináló új kutatási program mintegy folytatása a Spirit és az Opportunity Mars-járművek 2003-as expedíciójának. Ugyanakkor az amerikai űrszakemberek sokat okultak az előbbiek amúgy sikeres útjából, s számos technikai fejlesztéssel csigázzák az efféle nyalánkságokra fogékony publikum fantáziáját. Először is a Marsra való leszállás során nem a korábban bevált légzsákos csillapítórendszert fogják alkalmazni, hanem egy speciális űrdaruval rakják ki a Curiosityt a Marsra (a mostaninál kevésbé szofisztikált Phoenix szonda Marsra juttatásánál már kipróbálták ezt a módszert). Ez a daru saját hajtóművel rendelkezik, és elegendő a kapacitása arra, hogy a misszió jellege és széles körű feladatai miatt kellően nagy méretűvé konstruált Mars-járművet le tudja tenni rendeltetési helyén, a Gale-kráter egy 25 kilométer hosszúságú, ellipszis alakú zónájának kellős közepén. A Curiosity kinézetre is lenyűgöző: kétszer hosszabb és ötször nehezebb, mint az eddigi Mars-járók - kilencszáz kilogramm súlyú, három méter hosszú (méretét tekintve megegyezik egy Mini Cooperrel), s három pár széles keréken gördül majd tovább - valamennyit külön motor hajtja! Ráadásul az se lesz gond, ha valamelyik netalán meghibásodik közülük: a kerék tovább forog, s a jármű zavartalanul haladhat - akár óránként 90 méteres sebességgel. Ezzel a Curiosity valóságos Tigris tank a Mars-járművek (sőt általában a földön kívüli dzsipek) között, ám célja maximálisan békés: ez lesz az első teljeskörűen üzemelő, kőzetmintavevő és -analizáló labor a bolygó felszínén. A Curiosity robotkarja végén található fúró már az expedíció első napjától kezdve munkához lát: a begyűjtött mintákat azután a Curiosity saját laborjában vizsgálja meg. Lesz ott gázok és az elpárologtatott szilárd anyagok vizsgálatára szóló tömegspektrométer, gázkromatográf az egyes gázok elkülönítésére és egy hangolható lézerspektrométer, amelynek segítségével a vizsgált vegyületekről el tudják dönteni: szerves vagy geokémiai eredetűek-e.
A bolygó neve
A jármű ráadásul nemcsak mintákat vesz, de például egy LIBS nevű lézeres berendezés segítségével hét méter távolságból is képes elpárologtatni a vizsgált kőzet anyagát, majd a keletkező gáz spektrumának vizsgálatával meghatározza az ösz-szetételét. A járművet megannyi speciális kamerával szerelték fel: az egyik (az ún. MastCam) dizájnjának kialakításán maga a rendezőguru James Cameron (többek között a Terminátor vagy A bolygó neve: Halál rendezője) is dolgozott. A vizsgálatok egyaránt célozzák a Mars-felszín ásványi összetételének meghatározását, klímájának analízisét, a légkör evolúcióját, emellett kutatnák a bolygó víz- és szén-dioxid-készletének körforgását, a főbb geológiai tájformáló erőket, a felszínen ható kozmikus sugárzást, és az élet építőköveinek esetleges jelenlétét.
Mert bizony az efféle expedíciók célja nem pusztán kíváncsiságunk kielégítése (ahogy azt a jármű beceneve sugallná) - fontos dilemmákat kell megválaszolni, melynek nyomán jövőbeli terjeszkedésünk esélyeit is precízebben tudnánk kalkulálni.
Annyi biztos, hogy a jármű elég időt kapott a munkára: habár a missziót eredetileg és minimálisan egy marsi évre (azaz 686 földi napra) tervezték, ám a gépezet radioizotópos-termoelektromos generátorai sok-sok évig kitartanak, s a Curiosity elődeinél is jobban tűri a marsi port és a helyi időjárási viszontagságokat (például a hírhedten kemény marsi teleket). Végezetül a Curiosity óriási előnye valamennyi elődjével szemben, hogy folyamatos kapcsolatban lesz a Mars Reconaissance Orbiter nevű szondával, amely folyamatosan nagy felbontású képeket készít a bolygó felszínéről - ezáltal képes célpontokat kijelölni, sőt navigálni a mobil járművet annak hosszú (minimum 19 kilométeres) zarándoklata közben. Emellett persze a Földre is tud jeleket küldeni: a mikrohullámon sugárzott üzenetek 13 perc és 46 másodperc alatt teszik meg a Föld-Mars-távolságot.
