Hidvéghy Norbert akkor kezdte el kutatni a felmenőit, amikor 18 éves korában egy éven belül két nagyszülője is meghalt. „Arra gondoltam, már csak egy nagyszülőm maradt, és mennyi mindent nem tudok róla. Ekkor érettségiztem, és elhatároztam, hogy felkutatom az őseimet. Aztán annyira megszállottja lettem, hogy később elkezdtem hivatásszerűen ezzel foglalkozni” – meséli. Szerinte a családfakutatás értelmiségi körökben lett divat, mostanában pedig egyre többen ajándékozzák születésnapra, esküvőre. Mondhatni, luxusszolgáltatássá vált, s már nemcsak az idősebb korosztály, hanem egyre több 20–30 év körüli is igénybe veszi. Van persze, aki prózaibb okból keresi a felmenőket, például a magyar állampolgárság megszerzése miatt: „két-három generáció után visszatelepednének, vagy üzleti érdekből szeretnék megkapni az uniós állampolgárságot, mert könnyebb mozgást biztosít számukra. Mások örökségi, például telekügyek miatt keresik a távol élő rokonokat” – számol be a tapasztalatairól Hidvéghy Norbert.
| ||
Pár generációt
„Van a kutatásnak egy nulladik szintje: először mindenki otthon nézzen körül! Összeszedhetjük a családi legendákat, ki hol és mikor született, házasodott. Sokszor egy családi könyvben vagy bibliában írtak fel fontos dátumokat, ilyesmit is érdemes keresnünk” – mondja Szabó Dorottya, a Magyar Nemzeti Levéltár főlevéltárosa. Értelemszerűen visszafelé érdemes haladni, előbb a szülők, nagyszülők, dédszülők adatait keressük meg, aztán jöhetnek az ükszülők (belőlük már 16 lesz), a szépszülők (32), ősszülők (64) és így tovább. Ez az egyenes ági családfa, bonyolíthatjuk, ha az oldalágakat, tehát testvéreket is fel akarjuk venni a rokonsági láncba, ilyenkor az oldalágakat érdemes külön táblázatban, ábrán vezetni. Az online is elérhető anyakönyveket böngészve magunktól is próbálhatunk haladni: az 1895-ös év a vízválasztó, ekkor indult az állami anyakönyvvezetés, előtte csak felekezetenkénti egyházi anyakönyvezés létezett. Az egyházi anyakönyvek akár a 16–17. századból is fennmaradtak, de általánossá csak a 18. században váltak.
Figyelni kell a névváltoztatásokra, és arra is, hogy a neveknek sem volt mindig egységes helyesírásuk. „Gyakori neveknél könnyű belefutni abba, hogy egy másik család felmenőjét kezdjük kutatni, mert nem megfelelő ágon haladunk tovább. Ezért nagyon fontos a kiegészítő, helytörténeti adatokkal is tisztában lenni” – figyelmeztet a levéltáros.
Az állami anyakönyvek adatbázisa online, bárki számára ingyen elérhető, az egyházi anyakönyvek mikrofilmváltozata levéltárakban ingyenesen kutatható, és többnyire az egyes egyházmegyék levéltárai is nyújtanak némi térítés ellenében online hozzáférést az adatokhoz. „Ezek segítségével pár generációt vissza lehet vezetni. Ahhoz viszont, hogy a száraz adatokat élőbbé tegyük, valószínűleg már levéltárba kell mennünk” – magyarázza Szabó Dorottya. „Rengeteg forrásanyag jöhet elő a levéltári kutatás során, ezekből az alapadatokon kívül kiderülhet, hogy mi volt az ősünk foglalkozása, hol lakott, kik voltak a keresztszülei. Meg lehet nézni a házhelyet kataszteri térképen, érdemes rákeresni a településre a Fortepanon is, hogy el tudjuk képzelni a környezetet, ahol az illető élt.” A levéltárba bárki bemehet, a kutatás ingyenes és alanyi jogon jár, a levéltárosok pedig segítenek, ahol tudnak. Kimondottan a családfakutatók számára hozták létre a Hetedíziglen elnevezésű projektet, amelynek keretében kurzusokat és segédanyagokat nyújtanak az érdeklődőknek mind a központi budapesti, mind a vidéki levéltárakban. A levéltár központi honlapján rengeteg összegyűjtött adatbázis megtalálható. Készül egy anyakönyves kataszterprojekt is, amely kereshetővé teszi, hogy az adott településen élők iratanyagai mely közgyűjteményben vagy online adatbázisban találhatók.
Fontosabb a családi ezüstnél
Ha fennmaradtak az iratok, szerencsés esetben 250–300 évre, főnemesek esetében akár a középkorig is vissza lehet vezetni a családfát. Mindez függ a kutató gyakorlottságától, nyelv- és kézírás-olvasási ismereteitől is. A kutatók szerint általában majdnem mindegy, hogy apai vagy anyai ágon indulunk-e el, sokkal inkább a felekezeti és társadalmi hovatartozás jelöl ki nagyon különböző kutatási utakat. A katolikus anyakönyvek nagy általánosságban jobban kutathatók, a protestáns felekezet már nehezebb, mert sokszor nem volt saját templomuk az adott faluban, így a szomszédos településen anyakönyveztek. Ez esetben jól jön a helytörténet. Külön kategóriát képez a zsidó felmenők kutatása, ugyanis az izraeliták anyakönyvezése csak 1851-ben kezdődhetett el.
Felmenőink társadalmi helyzete a másik nagy befolyásoló tényező. A nemesi családok történetének nagy szakirodalma van, ez az egyetlen eset, hogy akár kész családfát is leemelhetünk a polcról. „A jogbiztosító iratok sokkal fontosabbak voltak, mint a családi ezüst” – emlékeztet Szabó Dorottya. A polgárcsaládok esetében a kutatás lehetséges forrásai közé tartoznak a városi levéltárak, a céhiratok, polgárjegyzékek, iparosok és kereskedők név- és címjegyzékei. Jobbágycsaládoknál a földesúri összeírások, úrbéri tabellák, tizedjegyzékek és így tovább. Emellett segítségül szolgálhatnak a helységnévtárak, a településtörténetek; megyei és helyi névösszeírások, adó- és egyházi tizedlajstromok, katonaállítási listák és iskolai évkönyvek is. A német származású családoknak különösen széles, jól feldogozott szakirodalmuk van, akárcsak az Amerikába származott famíliáknak. A kivándoroltak harmadik-negyedik generációs leszármazottai teszik ki a külföldi családkutatók jelentős részét.
Akinek erre nincs ideje vagy elakadt, hivatásos családfakutatóhoz fordulhat. „Az időigényesség és az ár sok mindentől függ, például, hogy kell-e határon túli településre utazni, mekkora település iratanyagát kell átnézni és így tovább. Egy átlagos eset, amikor az 1700-as évekig kutatunk vissza, 200–400 ezer forint között van” – mondja Bárdossy Péter, aki történész-levéltárosként több mint negyedszázada foglalkozik a témával. „Ha egy családfában az ősök egy-két faluból származnak, akár néhány hónap alatt el lehet készíteni a kutatást. De ha már öt országból szedem össze az ősöket, ha sokat kell utazni, várni a levéltárak kutatói engedélyére, akkor ez akár egy évig vagy tovább is eltarthat” – sorolja Hidvéghy Norbert. Mindketten a történelmi Magyarország, illetve a hajdani Osztrák–Magyar Monarchia területén folytatnak kutatást, s mint hangsúlyozzák, egy-egy megbízás esetén a családfára vonatkozó minden adat bizalmas. A kutatás végeztével a megbízó nemcsak egy megrajzolt családfát, hanem a fellelt iratok másolatát és egy alapos dokumentációt is kézhez kap. „Magyarországon a fizetőképes kereslet nagyon kicsi, az az 5–6 hivatalos vállalkozás, amely ma az országban működik, ezt le is fedi. Persze sok ügyeskedő, kezdő próbálkozás is megjelenik” – mondja Bárdossy Péter.
A felmenőik után hobbiból kutatókat a Magyar Családtörténet-kutató Egyesület (MACSE) fogja össze. „Tíz éve alakult meg a szervezet, ekkor hirtelen nagyon sokan kezdtek el kutatni. A jelenlegi 1500 tagunknak kapcsolati hálót, közösséget és eszközöket tudunk biztosítani. Az egyesület honlapján tagjaink számára 5000 forintos éves tagdíj ellenében elérhető egy 36 millió nevet tartalmazó indexelt, név és hely szerint kereshető, magyar és Kárpát-medence fókuszú adatbázis, amely az 1930-as évektől visszafelé tartalmaz bejegyzéseket” – mondja Reicher Péter, az egyesület elnöke. Megtalálhatjuk azokat a tagokat, akik esetleg a mi családfánkhoz kötődő ágak kutatásával már előrehaladtak, de segítenek abban is, milyen platformon, adatbázissal, szoftverrel kezdjünk dolgozni.
Az utóbbi években mindenki számára elérhetővé váltak a genetikai, DNS-alapon végzett őskutatások is, ilyen szolgáltatást kínál a Myheritage, a 24andme és az Ancestry is. Akár már 50 dollárért beküldhetjük a nyálmintánkat, amelyből meghatározzák a DNS-ünket, amit aztán összevetnek a többi mintabeküldő DNS-adataival.
A gén, ami összeköt
Minél többen választják ezt a módszert, annál pontosabb eredményeket mutathat egy-egy ilyen keresés, de adatvédelmi szakemberek és a kutatók arra is felhívják a figyelmet, hogy érdemes résen lennünk. A DNS-vizsgálatból ugyanis egy sor érzékeny adat kerül rólunk a cég birtokába: etnikai hovatartozás, egészségi állapot, öröklött vagy szerzett betegségek… A több tízmillió mintának óriási üzleti értéke van, és ha olyan országban van a gazdacég bejegyezve, ahol nincs megfelelő adatvédelmi szabályozás, ott bármilyen harmadik félnek kiadhatja ezeket az adatokat. Magában a genetikai vizsgálatban van lehetőség, véli Bárdossy Péter, aki Magyarországon elsőként kért rokonok azonosításához DNS-vizsgálatot – 2006-ban, a borosjenői Kádár család két leszármazottja kapcsán. A genetikai vizsgálatokról azonban elmondja, hogy itt a lényeg nem a közeli rokonság alátámasztása, hanem akár egy évezredre visszamenőleg egy területi, etnikai adat lesz megtudható, ez pedig nem mindig összeegyeztethető a kikutatott családi adatokkal.
A Myheritage a genetikai vizsgálat mellett sok más hasznos családfakutatási segédletet is nyújt – természetesen különböző előfizetési tarifák mellett. Felhő alapon tárolhatjuk az adatainkat, szoftvert biztosít a családfa megszerkesztéséhez, arcfelismerő programot fejlesztett a feltöltött fotók azonosításához. „A felhő alapú adatbázisok mind kőkemény üzleti produktumok – emlékeztet Reicher Péter –, felrakjuk a saját családfakutatásunk adatait, amelyeket utána súlyos pénzekért adnak el másoknak, majd aztán saját magunknak is csak pénzért adnak lehetőséget, hogy a felhőbe feltöltöttekhez hozzáférjünk. Mindeközben tény, hogy kiváló szoftvereket lehet elérni náluk.”
Sokan komoly elvárásokkal kezdenek neki a családfakutatásnak, de nemegyszer csalódás a vége. „Gyakran előfordul, hogy a családi legendárium szerint van valami nemesi származás, azután sok esetben csak névrokonokat találunk. Számítanunk kell arra is, hogy különböző nemzetiségű ősöket találunk, de sajnos nem mindenki tud ehhez nyitottan állni, ezt is meg kell tanulni” – mondja Hidvéghy Norbert. „Mindenki angyalokat vár az őseiként – teszi hozzá Reicher Péter –, aztán jön a hideg zuhany, és szembesülni kell azzal, hogy a saját őseink ugyanúgy hús-vér emberek, jók és rosszak voltak, mint bárki más.”
| A mormon kapcsolat
A Familysearch projektet a mormonok teológiai okokból indították, hitük szerint ugyanis az adott korban élő hívő embernek az őseikig visszamenőlegesen kell gondoskodnia az üdvösség megszerzéséről, így a családfakutatás döntő jelentőségű számukra. Az amerikai székhelyű mormon egyház a múlt század 50-es, 60-as éveiben végigjárta régiónk országait anyakönyv-digitalizálási projektjével. Az ötvenes évek végén nagyvonalú ajánlattal álltak elő Magyarországon: mikrofilmen rögzítik a fellelhető teljes anyakönyvi forrásanyagot, idehozzák az akkor itthon megfizethetetlennek számító technikai felszerelést, amelyet a projekt végeztével a levéltárnak is adnak, csupán a mikrofilmre vitt anyag teljes másolatát kérték cserébe. „Ez óriási lehetőség volt akkor a levéltárnak – meséli Szabó Dorottya –, főleg azok után, hogy a második világháborúban és 1956-ban is találat érte az épületet, és iszonyú iratvesztés történt.” |
_top_story_lead_focuspoint_70x70.jpg?key=496738430a616ce3dd717cad1681c7c4)
