Az eltűnt idő nyomában: Forgó

  • Maros András
  • 1998. június 18.

Tudomány

Avatatlan fülnek a forgó nem más, mint a hajjal rendelkező ember fején kisebb-nagyobb számban előforduló frizuraalakító egység. Aki azonban megfordult már SZOT- vagy vállalati üdülőben, szak- vagy úttörőtáborban, tudja jól, hogy a forgó sportág.
Avatatlan fülnek a forgó nem más, mint a hajjal rendelkező ember fején kisebb-nagyobb számban előforduló frizuraalakító egység. Aki azonban megfordult már SZOT- vagy vállalati üdülőben, szak- vagy úttörőtáborban, tudja jól, hogy a forgó sportág.

Az asztaliteniszből származtatott tevékenység a fent említett pihentető intézmények aranykorában hódított, manapság már hanyatlóban van.

A forgót alighanem a lengőteke és a karambolbiliárd-asztal környékéről eltiltott gyermekek indították útjára: a vérig sértett, kirekesztett gyereksereg körülállta a pingpongasztalt, majd a csendes pihenőt türelmesen kivárva, eszeveszett asztaliteniszezésbe kezdett. Mivel az asztal kábé úgy aránylott a gyerekekhez, mint egy a húszhoz, muszáj volt valami újítást bevezetniük.

A forgó azért különb a rexnél, tollasnál, csocsónál, mert rengetegen lehet egyszerre játszani - akár egy fél turnus jut így egyidejűleg sportolási lehetőséghez.

Üss és jobbra tarts!

Röviden ennyi a sport lényege. Aki ront, kiesik. A szerva keresztbe megy, mint a párosban, ám a fogadónak három lehetősége is van a sikeres visszaadásra. Ha harmadszorra sem megy, kiesik - ami teljes joggal ad okot a gúnyos ízű kiszerváltak?! megjegyzésre. A forgó egész addig megy, míg csak két sportoló marad. Õk játsszák a három nyert pontig menő döntőt, amit - a játék íratlan szabálya szerint - a teljes kivert seregnek meg kell tekinteni, mi több: a rokonszenvesebb félnek szurkolni is illik. A győztes kap egy csontot. Ezt felírják,pontosabban fölírja a végső győzelemre legesélytelenebb játékos, hogy ebből ne legyen vita. Adott csontszám elérésekor az illető kihívhatja szabadon választott társát egy belevaló huszonegyesre.

A forgó, annak ellenére, hogy sokan játsszák, már meglehetősen szerény felszereltség mellett, mondhatni, minimális forgóeszközzel is élvezhető. Először is nem kell annyi pingpongütő, mint amennyi a gyerek. A legtöbb esetben ugyanis megengedett a -szakzsargonnal élve -bőrszoft (a tenyér bőrfelületének) használata. A játékosok kihullásával egyfolytában újjászerveződik a játékos-ütő párosítás, így egy-egy szemfüles bőrszoftos minden további nélkül hozzájuthat a kiesett társ parafaütőjéhez. Az se baj, ha valaki ódzkodik a bőrszofttól: akad más mód is. Kitűnő megoldás például a menzáról leselejtezett nokedliszaggató, a nyeles edény (fonákja), esetleg egy sporttáska oldalzsebében napokig érlelt óriásszendvics. Hogy mennyire nem az ütő minőségén múlik a siker, azt kitűnően bizonyítja az a forgódöntő, amelyben egy srác ötcsillagos Butterfly tükörszoftjával sima, három-nullás vereséget szenvedett ellenfelétől, aki egy társalgóban felejtett, kemény fedelű Tüskevárral állt asztalhoz.

Hiába tud az ember Jónyer-kiflit ütni, hiába csap le úgy, mint Kuo Jao-hua, vagy nyes, mint Bulatova - az eredményes forgózáshoz mindez vajmi kevés. Ide kötélidegek kellenek, amelyek képesek megbirkózni azzal a hihetetlen nyomással, ami egy-egy menet során a forgózóra nehezedik. Gondoljunk csak bele! Egy-egy becsúszó hibáért, vesztett poénért a játékos azonnali kieséssel fizet. Milyen egyéb sportban van ez így? (Ilyen nyomás alatt még maga Jónyer Pista sem kockáztatná meg a kiflit.)

Meg aztán szükség van valamiféle emberfeletti, jobb kéz felé irányuló robbanékonyságra is. A menet végéhez közeledvén, mikor már csak három sportoló van benn, piszok gyorsan kell körbefutni az asztalt, szemben a pingponggal, ahol bőven elég, ha az ember egy helyben toporog, és fonákkal pofozgat.

A forgó szabályai

sokszor vitára adnak okot. Ez persze nem meglepő, hiszen a játéknak nincs szabálykönyve, és tudvalevő, hogy olyan sportokban is hemzsegnek a vitatható szituációk, ahol ez rendelkezésre áll. A forgóban, csakúgy, mint az asztaliteniszben, ér a csusza, és mivel a gyerekek látása a fiatal kor ellenére igen különböző, gyakran másként értelmeznek egy-egy csuszagyanús szituációt. A statisztika azt mutatja, hogy az erősebb testfelépítésű fiúknak a látószervük is fejlettebb. (Nyelvi érdekesség: a forgó sajátos köznyelvén a csuszát egy megnyújtott, cinikus hangvételű "Pusza!" felkiáltó szóval veszi tudomásul a szenvedő alany.)

A másik vitatéma a lecsapás. Elvileg a forgóban nincs lecsapás, azaz a lehető legnagyobb ziccer érkezésekor is kötelező csupán átpöttyinteni a labdát. Ezt sokszor az önbizalomtól majd´ szét robbanó játékosok figyelmen kívül hagyják, és olyat csapnak, hogy szétreped a laszti. Majd mikor már mindenki kellőképpen hőbörög, meglepődve visszakoznak: Ja, nincs lecsapás?

A parasztszerva,

nem tudom, honnan kapta a nevét, kétlem, hogy forgózó alföldi földművesektől származik. Tény, hogy a forgóban legtöbbször ezt a magasra pattanó adogatástípust illik alkalmazni,különösen, ha kezdő forgóssal áll szemben az ember. Első kézből és megbízható forrásból tudom, hogy "egy tökbénát kiszerválni tökciki".

Annak idején volt szerencsém betekintést nyerni a külföldiek forgófelkészültségébe. Jó pár évvel ezelőtt, egy nyáron, engedve a nagyszülői rábeszélésnek ("Holnap Győrbe utazol, táborba!"), Győrbe utaztam, táborba. Sporttáborba, nemzetközibe. Már az első este, amikor forgózásra került a sor, meglepetésünkre kiderült, hogy rajtunk, magyarokon kívül senki nem ismeri a játékot. Olyannyira nem, hogy a csehszlovák, szovjet és román pajtások népes csapata szabályszerűen körberöhögött minket, ahogy az asztal körül futkároztunk, és könnyes szemmel kattintgatták a Szmena Szimbol és Etüd Box márkájú fotóapparátokat.

Maros András

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.