A múlt hétfőn újabb, tán szenzációsnak szánt ufóiratok váltak nyilvánossá és elérhetővé. (A http://vault.fbi.gov alatt érdemes keresni, az Unexplained Phenomenon menüpontra kattintva érhetők el például a negyedelt tehenekről szóló beszámolók.) A most közzétett jelentés egy bizonyos Guy Hottel nevű FBI-ügynök (érdeklődési köre alapján kora Mulder ügynöke) beszámolója, mely 1950-ben kelteződött, s egy pár évvel korábbi eset leírását tartalmazza. A kézírásos jelentésben három, Új-Mexikó államban fellelt repülő csészealjról esik szó, melyek rejtélyes körülmények között landoltak földünkön. Hottel beszámolója szerint az ismeretlen eredetű objektumokat alighanem a közelben található nagy teljesítményű katonai radarok zavarhatták meg, s késztették kényszerleszállásra. Ez a tény, ha igaz lenne, már magában is szegénységi bizonyítványt állítana ki a viszonylag egyszerűnek tekinthető elektrotechnikai eszközökkel is bemattolható alienekről, s egyben azt a jogos kérdést is felvetné: hogy a francban tudtak idáig épségben elnavigálni? Az iratban ugyan szó sem esik a pontos dátumról és helyszínről, de a hívők és szakértők máris köpik a választ: csakis a később (amúgy az 1947-es incidens után bő három évtizeddel) elhíresült Roswellről lehet szó, elvégre annak közelében található a légierő egyik bázisa - míg mások inkább a szintén új-mexikói Aztec városkára tippelnének, elvégre 1948-ban azt is meglátogatták az ufók. Bármi is legyen a helyszín, Hottel szerint mindhárom jármű belsejében három-három egy méter magas, a földi kísérleti berepülő pilótákhoz hasonlóan öltözött, emberszerű lényt is találtak - az viszont a mostani papírokból sem derül ki, hogy éltek-e a kis szürkék, amikor rájuk leltek.
Szürkék legelébb
Az ufólegendakör kanonizációjára és elterjedésére a múlt század közepén került sor - s ebben kétségtelenül szerepet játszott, hogy mind többen próbáltak meg efféle jelenségeket megörökíteni fényképezőgép és filmfelvevő segítségével - e szenvedélynek számtalan, egyöntetűen bűnrossz minőségű alkotást köszönhet az emberiség.
Csak jeleznénk: alighanem hamis az a sokak által hangoztatott, gúnyosnak szánt ellenérv, mely szerint a képrögzítő eszközök fejlődésével és mind rohamosabb elterjedésével párhuzamosan ritkultak meg a fasza ufófotók és -filmek. A valóságban a szürkék és hegedőseik nagyon is jól tudják, hogy immár minden zsebben lapul egy kamerás mobil, s időben és térben nyilván változó outfitjüket is ehhez igazítják. Az a tény, hogy mind több állam (csak az utóbbi évben Brazília, Új-Zéland, Nagy-Britannia, Franciaország) hivatalos (sokszor katonai) szervei, kormányai sorra hozzák nyilvánosságra saját, megdöbbentő részletekben - az idegenek kézírásából (!) vett minták, sőt, talán grafológiai elemzések! - gazdag ufóaktáikat, még vadabb képzelgéseknek ad táptalajt. A számunkra legrokonszenvesebb szerint immár az ufók létezésének beismerése (amit amúgy az eddigi iratok egyáltalán nem támasztanak alá) a kisebbik rossz, mellyel csak a még szörnyűbb és igazabb valóságról (gázáremelés?) akarják elterelni a felsőbb hatalmak az avatatlan közvélemény figyelmét.
Az új iratok ráadásul egy fikarcnyival sem juttatnak minket közelebb a földön kívüli/ufó mondakör szintúgy kulcsfontosságú szereplőihez, a fekete ruhásokhoz (igen, ők a filmbéli Men In Black). A hiedelmek szerint az ikonikusan (de hát ki ne tudná ezt!) fekete öltönyben, kalapban és setét napszemüvegben parádézó, rejtélyes identitású lények/közalkalmazottak először az ufóészlelések nulladik kilométerkövénél, az 1947. június 21-i, Maury-szigeti incidens alkalmából tűntek fel. Ez utóbbi eset három nappal az előtt történt, hogy Kenneth Arnold magánrepülőjéből megpillantott volna kilenc, ragyogó korongszerű, nagyjából vonalba rendeződött objektumot, melyek az Egyesült Államok legnagyobb vulkánja, a Mount Rainier felett röpültek el, a repülő csészealj nevet adva a jövő valamennyi, esetleg egészen más alakú azonosítatlan objektumának. Mondanunk sem kell, a két helyszín egymáshoz meglehetős közelségre, egyaránt a Csendes-óceán parti Washington államban található. A Maury-szigetnél egy Harold A. Dahl nevű tengeri medve, miközben hajósinasa, fia és kutyája társaságában éppen víz színén hánykolódó, esetleg értékes lomok után kutatott hajójával, öt vagy hat (az ide vonatkozó FBI-jelentés szerint "csak" négy vagy öt) alakzatban repülő, fénylő objektumot észlelt az égen. Jellemző az is, hogy ő inkább "fánk alakúnak" írta le őket.
Aztán feketék
Sajnos a szakirodalomban a repülő csészealj lenyomta a repülő fánkot, ámde Dahl másik észlelete annál inkább öröklétre ítéltetett. Beszámolója szerint már másnap reggel meglátogatta őt egy 1947-es szériájú szürke Buickot vezető, fekete ruhás úriember (szerinte a kormány vagy a hadsereg alkalmazottja), aki Dahl benyomásaihoz kísértetiesen hasonló leírást adott a repülő objektumokról - dacára, hogy hajósunk ekkor még senkinek sem számolt be tapasztalatairól. Dahl ugyan utólag visszavonta, majd részlegesen újra megerősítette állításait (nem is ufót látott, hanem valami mást, amit jobb volt egy fedősztorival leplezni stb.), de a fekete ruhások később rendre, más esetekben is visszatértek. Hol tanúkat fenyegettek (sajnos erről már nem maradtak tanúk), esetleg vallomásukat akarták megváltoztatni, bár a jeles Barry Sonnenfeld-alkotásokban (Men In Black I-II.) alkalmazott memóriatörlésre a valóságban nem került sor. Illetve: már a fene sem emlékszik arra! A fekete ruhásokról máig is két alapvető hipotézis létezik. Az egyik szerint valami hihetetlenül titkos kormányszervnek dolgoznak, mely az ufópánik kitörését szeretné megakadályozni (részleges sikerekkel). A másik szerint viszont ők maguk is köztünk élő idegenek, akik sötét ügyeikről, titkos hódításaikról stb. szeretnék elterelni a figyelmet. A két magyarázat természetesen tökéletesen, hibamentesen összevonható: ezek szerint az idegenek már rég át is vették tőlünk a hatalmat. Földünk főbb országai vezetőinek, üzleti, politikai, katonai, nemzetbiztonsági elitjének javát már a szürkék (s az ő csatlósaik) adják, kiknek humanoid kültakarója csupán álca, mely alatt buksifejű, nagy szemű tipikus ufóalak - esetleg rögvest riasztóan reptiloid (félhüllőszerű) fizimiska rejlik. Nagyon reméljük, hogy a következő iratcsomók között találunk valami információmorzsát a fekete ruhások kilétére vonatkozólag is - de legalább azt árulják már el nekünk: eddig hányszor radírozták ki az agyunkat felsőbb hatalmak?
