Az FBI ufóaktái - Szürkék és feketék

Tudomány

A közelmúltban számos, eddig titkosított iratot tett nyilvánossá az FBI, amelyek a földönkívüliek evilági garázdálkodásáról tudósítanak. Sajnos az X-akták- és a Men In Black-rajongók számára e fájlok nem sok újat tartogatnak.

A múlt hétfőn újabb, tán szenzációsnak szánt ufóiratok váltak nyilvánossá és elérhetővé. (A http://vault.fbi.gov alatt érdemes keresni, az Unexplained Phenomenon menüpontra kattintva érhetők el például a negyedelt tehenekről szóló beszámolók.) A most közzétett jelentés egy bizonyos Guy Hottel nevű FBI-ügynök (érdeklődési köre alapján kora Mulder ügynöke) beszámolója, mely 1950-ben kelteződött, s egy pár évvel korábbi eset leírását tartalmazza. A kézírásos jelentésben három, Új-Mexikó államban fellelt repülő csészealjról esik szó, melyek rejtélyes körülmények között landoltak földünkön. Hottel beszámolója szerint az ismeretlen eredetű objektumokat alighanem a közelben található nagy teljesítményű katonai radarok zavarhatták meg, s késztették kényszerleszállásra. Ez a tény, ha igaz lenne, már magában is szegénységi bizonyítványt állítana ki a viszonylag egyszerűnek tekinthető elektrotechnikai eszközökkel is bemattolható alienekről, s egyben azt a jogos kérdést is felvetné: hogy a francban tudtak idáig épségben elnavigálni? Az iratban ugyan szó sem esik a pontos dátumról és helyszínről, de a hívők és szakértők máris köpik a választ: csakis a később (amúgy az 1947-es incidens után bő három évtizeddel) elhíresült Roswellről lehet szó, elvégre annak közelében található a légierő egyik bázisa - míg mások inkább a szintén új-mexikói Aztec városkára tippelnének, elvégre 1948-ban azt is meglátogatták az ufók. Bármi is legyen a helyszín, Hottel szerint mindhárom jármű belsejében három-három egy méter magas, a földi kísérleti berepülő pilótákhoz hasonlóan öltözött, emberszerű lényt is találtak - az viszont a mostani papírokból sem derül ki, hogy éltek-e a kis szürkék, amikor rájuk leltek.

Szürkék legelébb

Az ufólegendakör kanonizációjára és elterjedésére a múlt század közepén került sor - s ebben kétségtelenül szerepet játszott, hogy mind többen próbáltak meg efféle jelenségeket megörökíteni fényképezőgép és filmfelvevő segítségével - e szenvedélynek számtalan, egyöntetűen bűnrossz minőségű alkotást köszönhet az emberiség.

Csak jeleznénk: alighanem hamis az a sokak által hangoztatott, gúnyosnak szánt ellenérv, mely szerint a képrögzítő eszközök fejlődésével és mind rohamosabb elterjedésével párhuzamosan ritkultak meg a fasza ufófotók és -filmek. A valóságban a szürkék és hegedőseik nagyon is jól tudják, hogy immár minden zsebben lapul egy kamerás mobil, s időben és térben nyilván változó outfitjüket is ehhez igazítják. Az a tény, hogy mind több állam (csak az utóbbi évben Brazília, Új-Zéland, Nagy-Britannia, Franciaország) hivatalos (sokszor katonai) szervei, kormányai sorra hozzák nyilvánosságra saját, megdöbbentő részletekben - az idegenek kézírásából (!) vett minták, sőt, talán grafológiai elemzések! - gazdag ufóaktáikat, még vadabb képzelgéseknek ad táptalajt. A számunkra legrokonszenvesebb szerint immár az ufók létezésének beismerése (amit amúgy az eddigi iratok egyáltalán nem támasztanak alá) a kisebbik rossz, mellyel csak a még szörnyűbb és igazabb valóságról (gázáremelés?) akarják elterelni a felsőbb hatalmak az avatatlan közvélemény figyelmét.

Az új iratok ráadásul egy fikarcnyival sem juttatnak minket közelebb a földön kívüli/ufó mondakör szintúgy kulcsfontosságú szereplőihez, a fekete ruhásokhoz (igen, ők a filmbéli Men In Black). A hiedelmek szerint az ikonikusan (de hát ki ne tudná ezt!) fekete öltönyben, kalapban és setét napszemüvegben parádézó, rejtélyes identitású lények/közalkalmazottak először az ufóészlelések nulladik kilométerkövénél, az 1947. június 21-i, Maury-szigeti incidens alkalmából tűntek fel. Ez utóbbi eset három nappal az előtt történt, hogy Kenneth Arnold magánrepülőjéből megpillantott volna kilenc, ragyogó korongszerű, nagyjából vonalba rendeződött objektumot, melyek az Egyesült Államok legnagyobb vulkánja, a Mount Rainier felett röpültek el, a repülő csészealj nevet adva a jövő valamennyi, esetleg egészen más alakú azonosítatlan objektumának. Mondanunk sem kell, a két helyszín egymáshoz meglehetős közelségre, egyaránt a Csendes-óceán parti Washington államban található. A Maury-szigetnél egy Harold A. Dahl nevű tengeri medve, miközben hajósinasa, fia és kutyája társaságában éppen víz színén hánykolódó, esetleg értékes lomok után kutatott hajójával, öt vagy hat (az ide vonatkozó FBI-jelentés szerint "csak" négy vagy öt) alakzatban repülő, fénylő objektumot észlelt az égen. Jellemző az is, hogy ő inkább "fánk alakúnak" írta le őket.

Aztán feketék

Sajnos a szakirodalomban a repülő csészealj lenyomta a repülő fánkot, ámde Dahl másik észlelete annál inkább öröklétre ítéltetett. Beszámolója szerint már másnap reggel meglátogatta őt egy 1947-es szériájú szürke Buickot vezető, fekete ruhás úriember (szerinte a kormány vagy a hadsereg alkalmazottja), aki Dahl benyomásaihoz kísértetiesen hasonló leírást adott a repülő objektumokról - dacára, hogy hajósunk ekkor még senkinek sem számolt be tapasztalatairól. Dahl ugyan utólag visszavonta, majd részlegesen újra megerősítette állításait (nem is ufót látott, hanem valami mást, amit jobb volt egy fedősztorival leplezni stb.), de a fekete ruhások később rendre, más esetekben is visszatértek. Hol tanúkat fenyegettek (sajnos erről már nem maradtak tanúk), esetleg vallomásukat akarták megváltoztatni, bár a jeles Barry Sonnenfeld-alkotásokban (Men In Black I-II.) alkalmazott memóriatörlésre a valóságban nem került sor. Illetve: már a fene sem emlékszik arra! A fekete ruhásokról máig is két alapvető hipotézis létezik. Az egyik szerint valami hihetetlenül titkos kormányszervnek dolgoznak, mely az ufópánik kitörését szeretné megakadályozni (részleges sikerekkel). A másik szerint viszont ők maguk is köztünk élő idegenek, akik sötét ügyeikről, titkos hódításaikról stb. szeretnék elterelni a figyelmet. A két magyarázat természetesen tökéletesen, hibamentesen összevonható: ezek szerint az idegenek már rég át is vették tőlünk a hatalmat. Földünk főbb országai vezetőinek, üzleti, politikai, katonai, nemzetbiztonsági elitjének javát már a szürkék (s az ő csatlósaik) adják, kiknek humanoid kültakarója csupán álca, mely alatt buksifejű, nagy szemű tipikus ufóalak - esetleg rögvest riasztóan reptiloid (félhüllőszerű) fizimiska rejlik. Nagyon reméljük, hogy a következő iratcsomók között találunk valami információmorzsát a fekete ruhások kilétére vonatkozólag is - de legalább azt árulják már el nekünk: eddig hányszor radírozták ki az agyunkat felsőbb hatalmak?

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.