Május 21., kedd, 9.00 Az első újságírók besétálnak a Hotel Bernini Bristolban székelő UEFA-sajtóközpontba. Két, angolul, franciául, németül, olaszul és spanyolul folyamatosan kommunikációképes fiatal nő listákat ellenőriz, akkreditációkat, információs anyagokat és ajándék sporttáskákat oszt. Minden igen jól szervezettnek tűnik, csak azt nem tudja senki, vajon a Juventus edzésére a sajtó képviselői bejuthatnak-e, és hogy hol is található a "Centro Tecno Sportivo Vulvio Bernardini", ahol tíz órakor az Ajax tart edzést. Mire kiderül, hogy ez utóbbi az AS Roma Trigoriaként ismert komplexumának a hivatalos neve, már elmúlt dél. Egy ostiai kávéház pincére az Ajaxot dicsőíti, és képzeletbeli késével apró darabokra szabdalja a Juvét. Inter-szurkoló, így igencsak vegyes érzelmekkel várja a meccset: ha nyer a Juve, az Inter kerül be az UEFA-kupába.
Május 21., kedd, 15.00 A Patriarcale Basilica San Paolo Fuori Le Murában nem szokványos turisták nézelődnek. Piros-fehér sálak és zászlók lengenek a freskók és oltárok között. Az első ajaxosok, főleg szponzorok és VIP-vendégek, előző nap kedvenceikkel egy gépen érkeztek, a városnézés a hivatalos program része. Néhány órával később, Basilico di San Pietro in Vincolo: a látogatók figyelmét Michelangelo Mózese helyett a Gazetto dello Sport köti le. "Hé, Fritz! Szerinted itt mit írnak Frank de Boerról?"
Május 21. kedd, 21.00 Az Ajax nyugodt edzést tart a Stadio Olimpicóban, amely Mussolini idejében épült, és a világ egyetlen olyan olimpiai stadionja, amelyben nem tartottak olimpiát. Mivel a totalitarizmusnak csak egy arca van, a túlméretezett szobrokról és nevetségesen pöffeszkedő sétányokról rögtön a Népstadion jut az eszembe. Néhány száz Ajax-drukker és egy tucat Juve-szurkoló iszik még egy pár sört, és igyekszik megpillantani a sztárokat. Az olaszok pólókat, zászlókat és sálakat árulnak. "Twenty. Twenty!" "Ten." "No, no, twenty." "Domani." "Domani, fuck domani. I have to eat." "Ten." "OK, ten." 10 000 líra egy póló, egyik oldalon az Ajax, másikon a Juve neve és emblémája, ráadásnak pedig a "nagy fülű kupa". Fregoli sálak, piros-fehér az egyik oldalon, fekete-fehér a másikon: kedves szuvenír és igen praktikus, ha az ember bajba keveredne. A jegy 600 000 líra a Curva Sudbe (Juve) vagy a Curva Nordba (Ajax), 1 500 000 az oldalsó szektorokba.
Május 22., szerda, 6.00 Megérkeznek az első holland charterjáratok a Fiumicino és Ciampiano repülőterekre. 15.30-ig minden húsz percben leszáll egy gép, összesen 17 000 szurkolót és 2000 VIP-vendéget hoznak. A legolcsóbb belépők ára 4000 forintnál kezdődött, de a holland szervezett utak 70 000 forinttól (busz) 200 000 forintig (repülőút és két éjszaka egy háromcsillagos szállodában) meg sem álltak. Néhány bérlettulajdonos - ők utazás nélkül is vásárolhattak jegyet - Firenzében, Bolognában vagy Pisában szállt meg és bérelt autókkal jött Rómába szerdán. A római szállodák - a magyar apácák zarándokházát kivéve - már három héttel előbb megteltek, az amszterdami menetrend szerinti repülőjáratok úgyszintén.
7.00 La Gazzetta dello Sport: 600 újságírót, 150 fotóst és 105 tévékommentátort akkreditáltak, körülbelül ugyanennyit nem (később azért kiderül, nem is olyan nehéz egy akkreditációval hárman bejutni). A meccset 196 ország tévétársaságai közvetítik, ebből 113-ban élő adásban, várhatóan 500 millió ember fogja látni.
14.00 Róma terein piros-fehér invázió, lassan mindenütt elfogy a sör. Az Ajax elfoglalja a várost, az itteniek pedig az Ajaxnak drukkolnak. Azoknak, akik arra számítottak, hogy a semleges rómaiak az olasz testvérek mellé állnak, nem lett igazuk. Ez itt még nem az EB. A rómaiak szeretik a focit, még inkább a szép focit, és ami a legfontosabb: akár a Laziónak, akár az AS Romának drukkolnak, nagyon utálják a Juvét. Így hát milliószor lehetett hallani olasz szájakból ezen a forró, napos szerdán: Forza Ajax! (Nincs ebben semmi különös, a rotterdamiak is a Juvénak drukkolnának, ha a meccset a Feyenoord Stadionban tartanák.) A Trevi-kútnál elképedt japán turisták bámészkodnak, az American Express római útikönyve semmit sem ír zászlókról, sálakról, pólókról és piros-fehérre mázolt arcokról. A fekete-fehér az olimpiai stadion közvetlen környékétől eltekintve igen ritka, a fiesta di calcio meg sem közelíti a tavalyit (minden bécsi villamoson kis Ajax-zászló a bal oldalon, kis Milan-zászló a jobb oldalon, barátságos "who the fuck is Milan?" és "who the fuck is Ajax?" egész nap, végül barátságos közös fényképezkedések), de még így is gyönyörű.
18.30 Ideges szurkolók özönlenek a stadionba. Kaja, ruhák, fényképezőgépek és víz átjutnak az ellenőrzésen, az öngyújtókat elveszik. Húsz méterrel arrébb valaki öngyújtókat árul. Másfél órával azelőtt, hogy Diaz Vega bíró először megfújná a sípját, a stadion megtelik.
20.43 Ravanelli, 1-0. A fekete-fehér szektor ugrálni kezd, és ha lehet, még szebben énekel.
21.12 Litmanen, 1-1. De az Ajax nem kezd el játszani. A szuperkupa győztesei érzik, hogy gyenge a védelem, így nem mernek teljes gőzzel támadni. A meccs végére az Ajax 59 százalékban birtokolta a labdát, de főleg azért, mert minden harmad olyan lassan ment, mint általában. A Juve irányít, csak gólt nem tudnak rúgni. A Curva Nordban az éneklést felváltja az ingerültség. Néhány bunkó kiabálni kezd: "Liverpool", de hamar elhallgattatják és majdnem meg is verik őket szintén piros-fehérbe öltözött szomszédaik. 115 percnyi ideges futball után az állás még mindig 1-1.
23.10 Egy Ajax-játékos sem akarja igazán vállalni a felelősséget, a tizenegyes-specialista De Boer fivérek pedig már korábban elhagyták a pályát. Davids a lehető legrosszabb búcsút választja, a tizenegyest egyenesen Peruzziba rúgja. Ferrara, 0-1. Litmanen, 1-1. Pessotto, 1-2. Scholten, 2-2. Padovano, 2-3. Silooy kihagyja, ahogy kell. Jugovic rúgása pedig az Ajaxot csendben a reptérre, a Juvét a mennybe viszi. 2-4.
Május 23. csütörtök, 0.00 A parkolóban sálak cserélnek gazdát, kézfogással kísérve. "Congratulazione", szomorú holland akcentussal. Az Ajaxnak nagyon hiányzott Reiziger, Overmars és az egészséges Frank de Boer, de mindenekelőtt Frank Rijkaard. Majd jövőre.
7.00 A La Gazzetta dello Sport szerint a legfanatikusabb Ajax-szurkolók számára temetőnek építik át az idén elbúcsúztatott de Meer pálya egy részét.
Május 24., péntek, 16.00 Egy Juve-póló és egy házilag rajzolt kupa, francia zászló (rajta: Grazie Bordeaux) lógnak egy velencei kínai étterem bejárata fölött. Ez a város a Milant utálja.
Május 26. vasárnap, 11.00 A Magyar Ajax Baráti Kör találkozója a Városligetben, boldogok, hogy együtt szomorkodhatnak. Római képek vándorolnak körbe, két nagy piros-fehér album az asztalon, benne megsárgult Népsport-kivágások a hetvenes évekből, féltucat autogram 1978-ból, amikor a Honvéd a Népstadionban megverte az Ajaxot. ("Ez Krol, ez Tahamata, ez szerintem Schoenaker, de ez itt...") Fél óra megy el szerdára, aztán megbeszélik az Ajax homepage legújabb híreit, találgatják, hogy lehetne jegyet szerezni az Amsterdam Arena augusztus 14-i megnyitójára, hogy kellene becserkészni Litmanent, aki szeptemberben a finn válogatottal Budapestre jön. Az élet megy tovább. Csak a Juventus rádiót bojkottálják egy darabig.
Jannes Hartkamp
(Róma)
(fordította: - pa -)
