Chindogu - Hülye, hülyébb, leghülyébb

  • Kiss Barnabás
  • 2008. március 20.

Tudomány

Huszonhárom és fél éves a Chindogu, és ez a szögletes évforduló remek alkalom, hogy megemlékezzünk a fogyasztói társadalom görbe tükréről, ami sajnálatosan kevés figyelmet kapott idehaza.
Huszonhárom és fél éves a Chindogu, és ez a szögletes évforduló remek alkalom, hogy megemlékezzünk a fogyasztói társadalom görbe tükréről, ami sajnálatosan kevés figyelmet kapott idehaza.

A japán chindogu szó azt jelenti, rossz szerszám. A Chindogu - így, nagybetűvel - ennél jóval több: olyan találmány, amely az élet mindennapi kellemetlenségeit próbálja áthidalni - hasonlóképp, mint őseink, akik az emberi civilizáció hajnalán feltalálták az első szerszámokat - viszont a szakócával ellentétben ez hasznavehetetlen. Tény, hogy az emberiség boldogulásához szükséges alapvető kellékeket mára feltalálták, így korunk fogyasztói hajszájában kihívásként már csak a kényelem fokozása maradt. Ebbe a versenybe szállt bele páros lábbal Kenji Kawakami hivatásos feltaláló és szellemi gyermeke, a Chindogu.

Kawakami, aki repülőmérnöknek tanult, majd radikális baloldali kitérő után csomagküldő céget alapított Tokióban, de ma már több mint hatszáz találmány gazdája. Ezek között van olyan, ami azt a nem mindennapi problémát próbálja orvosolni, hogy miként lehet úgy megfürdeni, hogy közben ne legyünk vizesek, egy másik meg egy sapkácska segítségével karácsonyi pontyfejezés közben óv meg minket a lelkiismeret-furdalástól. Vagy említhetnénk a kopaszoknak ajánlott egonövelő eszközt, ami az előszobatükörre fejmagasságba szerelt hajzatból áll - kifelé menet, egy utolsó pillantást vetve magunkra, pompás sörény tudatában indulhatunk a randiraÉ Elsőre mindez hülyeség, ám ha jobban belegondolunk, Kawakami létező problémákat próbál orvosolni, hiszen vannak, akik víziszonyban szenvednek, a hal anatómiai okokból tényleg vádlón mered ránk, a tükrös álhaj pedig méltó válasz a push up melltartóra. Így hát elképzelhető, hogy ha az ember "megérti" a Chindogut, magának is akar egyet. Szívünk csücske a hátviszketők pólója, ami abból a tapasztalatból született, hogy roppant nehéz pontos instrukciókkal ellátni a hátunkat vakaró személyt. A kicsit lejjebb, most jobbra, úgy-úgy, most egy kicsit feljebb módszerét forradalmi módon váltja fel a betű-szám mátrixos ruhadarab, amit felöltve elég annyit mondanunk: F3 és környéke, és máris kezdődhet a célirányos vakarás. (De mérföldkőnek számít az egyenletes kenés érdekében rúzsos tubusba töltött vaj, a vonaton/metrón használható, bóbiskolástól lelaffadt állkapcsot eltakaró fátyol [amin mellesleg az úti célt is feltüntették], a klasszikus napelemes zseblámpa, és ne feledkezzünk meg az óriás svájci bicskára hasonlító kerti szerszámkészletről sem.)

Kawakami alapvetése, hogy nekünk, a modern idők gyermekeinek, már nem a kényelmesebb élet reményében készült, ám használhatatlannak bizonyuló találmányokon múlik az életben maradásunk, és ez - véleménye szerint - akkora előny, hogy nem maradhat kihasználatlan. A Chindogu ezért a kényelmetlenséget általában egy még nagyobb kényelmetlenséggel hidalja át (ha izzad a tenyerünk, kézfogáshoz hordjunk magunknál műkezet), méghozzá úgy, hogy az eredeti problémát már-már művészi-filozofikus módon nagyítja fel.

Elsősorban persze a japánok és az amerikaiak fogyasztói magatartása a paródia tárgya, de az álhajas tükörben mi is magunkra ismerhetünk. Miközben önfeledten lubickolunk Kawakami agymenéseiben, felrémlik: emeltünk már le valami hasonlót a bevásárlóközpont polcáról. Olyasmit, ami megvásárlásának pillanatában remek ötletnek tűnt, de csak akkor, abban a megvilágosodott másodpercben, azóta pedig csak porosodik valahol a lakásban.

Érdekes, hogy míg a Chindogu Magyarországon leginkább lánclevelek formájában terjed (legfeljebb olyan kommentárral, hogy lám-lám a "japcsik mekkora hülyék"), addig másutt a világon kiterjedt rajongótábora van. Japánban mára már több mint nyolcezer követője akad, az Egyesült Államokban pedig Chindogu-feltaláló versenyeket rendeznek. A "túlburjánzás" elkerülésére tíz alapszabályt is be kellett vezetni. Ezek közül a fontosabbak: a Chindogu nem csupán egy vicces tárgy, mert létezésének értelme, hogy a mindennapok kínjain igyekezzék könnyíteni; mivel muszáj hasznavehetetlennek bizonyulnia, fizikailag is el kell készíteni, legalább egy példányban. A legfontosabb szabály pedig az, és tulajdonképpen ez különbözteti meg a már emlegetett, áruházi polcról levehető (kisbetűs!) chindogutól, hogy soha nem szabad pénzt kérni érte.

A tiltás ellenére néhány darab kommerciális változásokon esett át. Például a maradék szappanból új szappant sajtoló fürdőszobakellék nem bizonyult annyira haszontalannak, mint amennyire azt Kawakami hitte, így a Chindoguk lajstromából kikerülve bizonyos csomagküldő szolgálatok katalógusában landolt, rögtön a hűtőszekrényajtó nyitására felröfögő malac és a színét az aktuális lelkiállapot függvényében változtató pecsétgyűrű közé. De sebaj! Az emberiség elmeállapotáért elég lesz akkor aggódni, ha Kawakami egy másik találmánya, a kúszó-mászó kisbaba hasára erősíthető, szintén ultrapraktikus felmosórongy is kereskedelmi forgalomba kerül.

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Újabb menekülő kelet-európai politikus keres búvóhelyet Orbánnál

  • Domány András
Budapestről üzent Donald Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyński-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?