Interjú

Csak a magyar és a szlovák között választhattak

Tyekvicska Árpád történész a felvidéki népszámlálások tanulságairól és a losonci zsidóság sorsáról

Tudomány

„Az ember akkor nyilvánít őszinte véleményt, ha bizalma van abban, aki kérdezi, és átlátja a nyilatkozata következményeit” – mondja a Nógrád Megyei Levéltár volt vezetője, aki szerint egy-egy impériumváltás után ezért fordulnak meg a nemzetiségi arányok.

Magyar Narancs: Szederjesi Cecíliával közösen írt nagy munkájukban, az először 2004-ben kiadott Senkiföldjén című kötetben a Nógrád megyei zsidóság holokausztjáról közölnek adatokat, forrásokat és dokumentumokat csaknem 800 oldalon. A tragédia feldolgozása során a Trianon után elcsatolt, majd 1938-ban hét évre visszakerült Losoncnak és környékének a nemzetiségi arányai is felkeltették a figyelmüket.

Tyekvicska Árpád: Losonc több okból is az egyik kiemelt kutatási pont volt. Részben, mert földrajzi adottságainál fogva egykor itt volt található a történeti Nógrád vármegye egyik ipari központja. A városban, az államfordulat előtt összességében közel húsz gyár működött 2730 munkással, főként a textil-, a fém- és a gépiparban. Az összlakosság 1910-ben 13 ezer fő körül volt. De a város, elsősorban a helybeli zsidóságnak köszönhetően a környék kereskedelmi, szolgáltató központjaként is fontos szerepet játszott. Losonc összességében modern, polgárosult kisvárosnak számított. Nem véletlen, hogy az 1890-es években a városvezetés harcot indított azért, hogy Balassagyarmattól elhódítsa a megyeszékhelyi címet. Erre végül nem került sor. Trianon azután zárójelek közé tette a két város rivalizálását, mindkét települést az új határ peremvidékére kényszerítve, jó időre megakasztva természetes fejlődésüket.

Losonc megértéséhez mindenképpen hozzátartozik a város 1849-ben átélt tragédiája. Augusztus elején két-három nap alatt a Grabbe tábornok vezette orosz sereg bosszúból lényegében a földdel tette egyenlővé a települést. Az ürügyet az szolgáltatta, hogy előzőleg gerillák a városban egy cári előőrs több katonáját meggyilkolták. A bosszú Losonc teljes kifosztásával és felgyújtásával járt. A lakosokat például arra kötelezték, hogy a tíz körmükkel ássák ki a temetőben elhantolt orosz tisztek tetemét. A pusztítás még a korabeli viszonyok között is mély megdöbbenést keltett. Országos gyűjtés indult az újjáépítésre, amelynek eredményeként Losonc néhány évtizeden belül talpra állt. Ennek egyik jelzője volt, hogy 1910-ben itt élt a megye legnagyobb zsidó közössége, amely később szlovákiai viszonylatban is a legnagyobbak közé tartozott.

MN: Mire fókuszáltak, amikor a holokauszt losonci eseménysorát vizsgálták?

TYÁ: Arra törekedtünk, hogy vizsgálatunkat abban a közigazgatási térben végezzük el, amely 1944-ben létezett. Tehát a kutatásunk szempontjából sem volt mindegy, hogy a szlovákiai magyar és szlovák kollégákkal közösen sikerült a holokauszt ottani történetét feltárni, az áldozatok adatait, ha természetesen nem is teljességükben, összegyűjteni. Az 1910-es népszámlás Losoncon 12 939 lakost talált, akik közül 10 643 magyarnak, míg 1675 szlováknak vallotta magát. A trianoni döntés utáni első összeírásnál szinte az ellenkezőjére fordultak a számok és az arányok. Eszerint a magyarság lélekszáma 4528, míg a szlovákságé 11 400 volt.

MN: Mi lehetett ennek az oka?

TYÁ: A népszámlálásokról általában elmondható, hogy több-kevesebb hibahatárral közelítik csak a valóságot, hiszen a technikai nehézségek mellett képtelenség számokkal visszatükrözni a nemzetiség és az anyanyelv, illetve a társadalmi hatások bonyolult összefüggéseit, eltéréseit. Vagy például a létező „kettős identitás” és az ebből következő, esetenként gyors nemzetiségváltás ismert problematikáját. Számba kell vennünk azt is, hogy a beszélt nyelv és a felvállalt nemzetiségi hovatartozás olykor élesen elválhat egymástól.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Móricka evangéliuma

Semmi nem áll távolabb a keresztény szellemiségtől, mint a magas áhítatossági kvóciensű elmélkedések magáról a Történetről, de talán egyetlen kifejezésforma sem produkált annyi fércművet, mint a film.

Rap-szódia

Misztikus hangulat, a forgószínpadon egy kettéhasított vár, eleve ferde elemekkel, amelyek épp eldőlni készülnek. A látvány (díszlet: Horesnyi Balázs) rögtön megteremti az alapérzetet: minden szétesni látszik Veronában a két család viszálya miatt. Egy cseppnyi költőiség még így is kerül mindennek a tetejébe: égi jelenségként érkezik Júlia ágya, ahol újdonsült férjével, Rómeóval elhálhatják a nászéjszakát.

Szegvár, retúr

Még előző kötetében, a Lányos apában írta Grecsó Krisztián, hogy két évtizede az édes­apjáról szeretne írni. „Gyakoroltam, készültem, megbocsátottam, fejlődtem, aztán felejtettem, kidobtam mindent, gyűlöltem, visszaestem.”

Vissza a kenguruhoz

„Mi az a gondolati, szemléleti újdonság, amely a csalogató, modern kísérőzenén, a színes képeken, a megvalósult filmben átsugárzik? Sajnos nem több, mint hogy a Levi’s vagy a Lee Cooper márkájú farmerdzseki alatt is doboghat becsületes munkásszív” – írták találóan A kenguru című filmről 1976-os bemutatója után a Filmvilágban.

Tájékozódunk

Egy héttel azután, hogy az Egyesült Államok pénzügyminisztériumának illetékes szerve szankciós listára tette Rogán Antalt a magyarországi rendszerszintű korrupcióban betöltött szerepe miatt, összeült az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága.

A harmadik köztársaság kapujában

Száz napot kellett várnia a kormányalakítási felkérésre a pártvezető Herbert Kicklnek, noha az Osztrák Szabadságpárt az élen végzett a tavaly szeptemberi választáson. Az államelnök Alexander Van der Bellen mindent megtett, mégsem tudta elkerülni a szélsőjobboldal kormányba hívását.

Elveszett eszmények

  • Bretter Zoltán

Tudtuk, nem tudtuk, az elmúlt több mint kétszáz évben a következő gondolat szabta meg életünket: „A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék. Magunk okozta ez a kiskorúság, ha oka nem értelmünk fogyatékosságában, hanem az abbeli elhatározás és bátorság hiányában van, hogy mások vezetése nélkül éljünk vele. Sapere aude! Merj a magad értelmére támaszkodni! – ez tehát a felvilágosodás jelmondata.” (Immanuel Kant: Válasz a kérdésre: mi a felvilá­gosodás?)

Nem lehetetlen lekerülni az amerikai szankciós listáról, de bajos lesz a Rogán elleni szankció visszavonatása

Egy nappal azután, hogy az Egyesült Államok szank­ciós listára helyezte Rogán Antalt, a Miniszterelnöki Kabinetiroda miniszterét, a magyar kormány sajtója „David Pressman kicsinyes bosszújaként” igyekezett beállítani a történteket. Lázár János miniszter egye­nesen megfenyegette a nagykövetet: a későbbiekben „kerülje el ezt az országot”.

Hatvan, hetven, nyolcvan, száz puszta

Az autoriter rendszerek kiépülésének egyik legbiztosabb jele, hogy a vezető mellől lassan eltűnnek az egykori harcostársak. Ez általában az autoriter vezető hatalmának megszilárdulásával és korlátlanságának növekedésével egy időben történik. Helyüket a klán tagjai veszik át.