Az El Nino kifejezés a magyar tudományos népszerűsítő sajtóban először a kilencvenes években bukkant fel, többnyire a világ legkülönbözőbb helyein előfordult viharok, áradások, illetve szárazságok, erdőtüzek magyarázataként. Pedig az El Nino jelenségét először 114 évvel ezelőtt ecsetelte egy perui hajóskapitány a helyi földrajzi társaság kongresszusán. Elmondása szerint évszázadok óta így hívják itt a halászok a halakban gazdag hideg vizet csapásszerűen felváltó meleg áramlatot - s azért éppen El Ninónak (Kisgyermek - vö. Kisded), mert a szokatlan esemény valahogy mindig karácsony környékén (vigyázat, ez ott a nyár kellős közepe!) kulminál.
La Nina visszavág
Az El Nino jelenlegi ismereteink szerint egy, a Csendes-óceán vidékén 2-7 évente előforduló anomália, amely egyaránt érinti a tengeráramlásokat, az óceán fölötti légkörzést és az óriási térségen belüli légnyomáseloszlást - annál is inkább, mert mindezek szoros kapcsolatban vannak egymással. A Csendes-óceán normálállapotát leginkább a Walker brit tudós által először leírt, majd róla elnevezett cirkuláció jellemzi. Ekkor a Csendes-óceán nyugati medencéjét (Ausztrália, Indonézia és környéke) meg az Indiai-óceánt általában alacsony légnyomásértékek, míg a keleti zónát (pl. Tahiti) alapvetően magas légnyomás uralja, az uralkodó szelek keletről nyugat felé fújnak, a melegedő vizet szállító tengeráramlatok az óceán középső, Egyenlítő menti zónájában nyugat felé tartanak, míg Dél-Amerika parti vizeit a hideg (és ezért halban gazdag) Humboldt-áramlás uralja, ami kinn a szárazföldön meggátolja a csapadékképződést. Az El Nino beköszöntét éppen az uralkodó légnyomásviszonyok radikális megváltozása jelzi (vigyázat, nem okozza!): ekkor Indonézia, Ausztrália és általában az Indiai-óceán felett megnő a légnyomás, míg a Csendes-óceán keleti medencéjében lecsökken. Ráadásul az uralkodó szélirány is megváltozik: a keletről nyugatra fújó passzátszelek gyengülnek, esetleg meg is fordul az irányuk. Ezzel egy időben az Indiai-óceán és a Csendes-óceán nyugati része felől erős meleg áramlatok indulnak Dél-Amerika partjai felé. Korántsem örülnek ennek a halászok, mivel a meleg áramlat meggátolja a hideg tengervíz feláramlását az óceán mélyebb részeiből, ezért eltűnnek a halak - velük együtt a halevő madarak is, ami meg a guanóbányászok kedélyére hat érzékenyen. Mindez persze a gigantikus méretű Csendes-óceán nyugati medencéjében sem készteti gondtalan örömködésre az ott lakókat. A hatás itt éppen ellentétes: a keletre áramló meleg tengervíz helyére hidegebb kerül, ami stabilizálja a leszálló légáramlást: csapadék alig esik, ennek pedig, piromán fajtánknak hála, hamarosan gigantikus bozót- és erdőtüzek az eredményei - ahogy azt többször is tapasztalhattuk Ausztráliában és Délkelet-Ázsiában. Kínában ehhez még rettenetes aszály és porviharok társulnak - idén is, jelezve, hogy már megint El Nino-körülmények uralkodnak, majd meglátjuk, meddig. Általában azt mondják, ha az anomália öt hónapnál tovább tart, akkor már nem átmeneti El Nino-kondíciókról, hanem hosszabb epizódról van szó - ilyen durva volt mostanában az 1982-83-as és az 1997- 98-as Kisded.
Az óceáni oszcilláció logikája szerint az inga természetesen mindkét irányban kileng: a visszahatás a La Nina (mily meglepő: Kislány) nevet viseli. Amikor - szigorúan, rendre El Nino után - fellép, szokatlanul alacsony lesz a légnyomás Délkelet-Ázsia és Ausztrália csapadékban amúgy is gazdag térségei meg úgy általában a Csendes-óceán nyugati medencéje felett: bőséges monszuneső öntözi e vidéket, gyakorta katasztrofális áradásokkal "enyhítve" a korábbi aszályt - általában ez oltja el az erdőtüzek megfékezhetetlennek hitt fészkeit. Az óceán túloldalán mindez helyreállítja a perui halászok önbecsülését - ugyanakkor még a szokásosnál is durvább aszályt okozhat a dél-amerikai partvidéken. S hogy egy újabb bizonyítékát adjuk az óceáni és légköri cirkuláció biztosította távhatásnak, a La Nina a tapasztalat szerint súlyosbítja az észak-atlanti hurrikántevékenységet (lásd a tavalyi évet!), miközben a Csendes-óceán nyugati medencéjében is az átlagosnál több trópusi viharral (tájfunnal) kell számolni.
Véget érnek a csaták
Az El Nino hatása ezzel ellentétes. Az előbb említett zónákban csökkenti, ellenben a Csendes-óceán középső és keleti területein növelheti a trópusi viharok kialakulásának veszélyét, amelyek némelyikének maradéka akár az Egyesült Államok amúgy módfelett száraz délnyugati részét (Kalifornia, Arizona) is bőséges csapadékkal öntözheti.
A csendes-óceáni oszcilláció alighanem kapcsolatban van az Európa klímájára közvetlenül ható észak-atlanti oszcillációval is, de az ennél is közvetettebb kapcsolatok, ha lehet, még szórakoztatóbbak. A tavalyi durva viharszezon után a beijedt amcsik újabb Armageddonra számítva jó alaposan bespájzoltak üzemanyagból, felhajtva ezáltal a benzin árát. Most viszont, hogy úgy tűnik, az idei év sokkal harmatosabb a tavalyinál (azért még hoszszú a szezon!), rögvest visszaesett a benzin iránti kereslet, az üzemanyag ára csökken a világpiacon - ennek következtében nálunk az általános drágulás közepette éppen a benzinkútnál kell kevesebbet fizetni.
