Elõadó és óra egyaránt régi bútordarab, évente több százan vizsgáznak belõle (nála). Érhet-e meglepetés bennünket?
Érhetne, de aztán mégse. Legfeljebb annyi, hogy minden olyan pofonegyszerû, szinte ismeretterjesztõ jellegû. A gazdaságpolitika tökéletesen átlátható modellekre épül, persze különbözõ felfogások szerint. Az egyik egy angolszász eredetû felfogás, amely hangsúlyozottan a makroökonómiai körforgás szerves részeként kezeli az államot. Azaz a háztartások, a vállalatok, a bankok, illetve az állam, amely ezeket megadóztatja, illetve támogatja ("akár a bankok jövedelmét is, ami különös, de volt rá példa"), voltaképp egyenrangú szereplõk a gazdaság színpadán. Csupán illusztrációképpen felkerül a táblára néhány elemzõi alapábra, megfelelõ angol kezdõbetûs paraméterekkel (C mint fogyasztás, I mint beruházás), továbbá, ha valaki nem tudná, a fiskális politikát kitevõ állami vagyon és adóbevétel különbsége szokta az államháztartási hiányt eredményezni, merthogy "ez a két mutató általában nem egyezik meg".
Egy másik, úgynevezett irányítási modell a "makroügyek" helyett az állam mint irányító szervezet tevékenységét tartja érdekesnek. Volt miniszterünk és jegybankelnökünk inkább ezt a felfogást pártolja a makroökonómiaival szemben, már csak azért is, mert az államon a nemzeti összjövedelem legkevesebb fele keresztülfolyik. Fontos kérdés még, hogy egy ország mennyire korporatív, azaz mennyire erõs a szakszervezeti bázis (Magyarország nem korporatív, hanem unitárius, de nem ám vallási értelemben), megtanuljuk a korporáció szó etimológiáját, aztán gyorsan átsiklunk az államapparátusi modellre. A gazdaságpolitikában
a miniszter van "felül",
igaz, õt meg a kormánypártok irányítják. "Az ellenzéktõl egyáltalán nem függ a miniszter, azokkal akár jóban is lehet." A pártok viszont a választóktól függnek, azok életét pedig az államapparátus irányítja. A harmadik elméletrõl, a politikai felfogásról nem sokat tudunk meg - hála a professzor óvatos szûkszavúságának.
Ezt követõen áttérünk egy "szabadon választott" konkrét gazdaságpolitikai problémára, a minimálbér megállapítására, és ennek következményeit elemezzük a különbözõ diszciplínák segítségével. Kiderül, hogy az õ minisztersége idején ("tíz-egynéhány éve én voltam a felelõs a strukturális politikáért, bár az akkor még nem volt kidolgozva, mert egy mély gazdasági válság közepén kellett kormányozni") a munkaadók javára állapították meg a minimálbért (a pontos összegre nem emlékszik, de az õ fizetése 65 ezer forint volt), a 2000-ben bekövetkezett minimálbér-emeléskor viszont az Orbán-kormány még a szakszervezeteknél is többet ajánlott. Az emelés következménye lehet béreltolódás, vagyis ha a minimálbér megnõ, akkor a többi bérnek is növekednie kell, aminek könnyen
elbocsátási hullám
lehet a vége. Már csak ezért sem biztos, hogy a minimálbér-emelés ösztönzõ hatással van a munkaerõpiacra, noha politikailag persze igen hálás lépés. A makroökonómus ezzel szemben az éves várható bérnövekedés, a költségvetési vagy a külkereskedelmi hatások mérlegelésére koncentrál a bérstruktúra helyett. Hát így vagyunk. Az elõadó elsüt még egy anekdotát, miszerint egyszer így kezdte a beszédét egy vállalati körben: "Nekem nem kell bemutatkoznom, ismernek önök engem, mint a rossz pénzt", köszönjük szépen.
Látnivaló, hogy a mester oktatóként is képzett. Az elõadás a vég-letekig bejáratott (centire ki van számolva, mi fér bele 75 percbe), mégis aktualizált, tele van személyes kormányzati tapasztalatok (mûhelytitkok?) felcsillantásával, ugyanakkor direkt politikai állásfoglalás egyszer sem hangzik el. Igaz, talán épp ettõl válik érdektelenné a közgazdászjelöltek számára - vagy ezeknek a mai hallgatóknak semmi sem lehet elég érdekes? Akárhogy is, a teremben ülõ több száz diák nagy többsége egyáltalán nem jegyzetel, helyette hangos zsibongás, celofánzörgés, turbékolás kíséri az órát, épp hogy a papírrepülõ hiányzik. Bod Péter Ákos ezen sem botránkozik meg, bizonyára megszokta, az elõadás amúgy sem kötelezõ mûfaj. ' megteszi, amit kell: szabatosan kommentálja az írásvetítõn látható óravázlatot, ami már úgyis megvan nekik.
Eörsi Sarolta
Budapesti Corvinus Egyetem, Fõvám tér 8., fszt. 1-es elõadó, szerda 11-12.15
