Mesterséges intelligencia otthoni használatra

Faviccet már tud

Tudomány

Immár otthon is barkácsolhatunk mesterséges intelligenciát. Feltérképeztük, mivel kedveskednek a gyártók a MI-re vágyó, kispénzű ezermestereknek.

Az asztal sarkán tartom a mesterséges intelligenciámat. Momentán nem kap áramot, valami másnak kellett a konnektor, ami nála is okosabb. Ránézésre meg se lehet mondani a dobozról, hogy mesterséges intelligencia, vagyis MI van benne: egy kartonkocka világító zöld gombbal a tetején, az elején pedig lyukakkal, melyeken át egy hangszóró látszik. Hamarabb mondja rá bárki, hogy a barkácsboltból vett első rádióm építőkészletéből való, mint hogy csúcstechnológiát tartalmaz.

A barkács kinézet nem a véletlen műve. Az AIY Voice Kit nevű dobozt és tartalmát a Google adta ki májusban, a MagPi c. hobbista számítástechnikai magazinhoz csomagolva. Aki megvette a havi lapszámot úgy háromezer forintnyi fontért, megkapta a Google-féle elektronikát; innentől már csak egy (tizenpárezer forintos) Raspberry Pi 3 számítógépre volt szüksége (lásd keretes írásunkat), hogy teljes MI-megoldást kapjon. És hogy mit nyertem vele? Olyan alapkérdéseket biztos meg tud válaszolni, mint hogy milyen az időjárás. Emellett használhatnám a Chromecast vagy a zenelejátszó távirányítására is, már ha olyan eszközeim lennének, amelyek kompatibilisek az AIY-dobozzal. Önmagában azonban nem hasznosabb, mint az iPhone-ok Siri asszisztense.

A szerkezet összerakása azért némi elszántságot kívánt: alkatrészeket kellett összepattintani, rendszert kellett telepíteni egy SD-kártyára, amely az intelligenciánk agya lesz, ráadásul végig kellett kattintgatni párat a Google fejlesztőknek szánt regisztrációs felületei közül is. Az építkezés az ilyenkor kötelezően elkövetett hibákkal együtt körülbelül egy hétvégét emésztett fel. Hol a fórumokat bújtam, hol emelt hangon beszélgettem egy válaszolni nem hajlandó kartondobozzal, amikor pedig az alkatrészeket igyekeztem betömködni a dobozba, úgy éreztem magam, mintha egy alsó tagozatos technikaórán vennék részt.

 

Fűszerspecialista

 

A mesterséges intelligencia mára olyan kifejezéssé vált, ami mögé majdnem mindent oda lehet képzelni, így olykor elkerülhetetlen a csalódás. Jelenlegi tudásunk szerint ún. szűk intelligenciákat tudunk készíteni, amelyek egy-egy feladatban jók, magyarán a go játékot zseniálisan űző gép nem fog autót vezetni vagy ipari robotot irányítani. Félreértéseket okozhat az is, hogy a hangfelismerés, a természetes nyelvek feldolgozása és a képfelismerés is olyan alterületek, amelyeket az egyszerűség kedvéért MI-nek szoktak nevezni, pedig szigorúan véve nem azok.

A Google természetesen nem csak a barkácsolókra gondol: léteznek olyan eszközei is (Google Home néven), amelyeket csak be kell dugni és csatlakoztatni az internethez, és már készek is a válaszadásra. A cég által hangoztatott példák szerint a virtuális asszisztens azonnal meg tudja mondani például, mivel lehet helyettesíteni egy receptben a kardamomot, és a kérdéses fűszert fel is tudja írni a bevásárlólistánkra. Emellett természetesen játszik zenét, képes távirányítani más okoseszközöket, ha azok kompatibilisek vele, és még esti mesét is mond. A kompatibilis partnerekről a Google oldalán találhatunk listát, némi bogarászást és mentális gimnasztikát igényel, hogy kiderítsük, vajon minden eszközünk a megfelelő gyártótól származik-e. Ugyanez igaz természetesen akkor is, ha nem a Google, hanem az Amazon hangfelismeréssel működő asszisztensébe ruházunk be. A felhasználó dolgát nem könnyíti meg, hogy a két cég épp most ásta ki a csatabárdot, ami miatt korábban elérhető szolgáltatások tünedeznek el az eszközeikről. Mivel egyik cég terméke sem beszél magyarul, egyelőre inkább elméleti kérdés, hogy egy hazai háztartásba melyik is illik jobban, illik-e egyáltalán valamelyik. Ha van is olyan jó az angol kiejtésünk, hogy azt a gép megértse – és ezek az eszközök számos angol akcentusra fel vannak készítve –, még akkor is elég nagy kihívás idegen nyelven társalogni a lakással.

Az AIY fejlesztői csomag már a nevében is nyerő, frappáns ötvözete a mesterséges intelligenciára (Artificial Intelligence) utaló AI és a barkácsolásra buzdító DIY (Do It Yourself, azaz csináld magad) rövidítéseknek. Úgy tűnik, a Google megtalálta a számítását, épp a napokban ígérték meg, hogy a szövegfelismerős technológia után egy újabb készletet tesznek elérhetővé. A december 29-től 44 dollárért megvásárolható AIY Vision Kittel képfelismerésre alkalmas kütyüket lehet egyszerűen építeni, a változatosság kedvéért ismét egy kartondobozba. Mindehhez egy Raspberryvel és egy kameramodullal kell még rendelkezni. Ha megvagyunk mindennel és a doboz élni kezd, sok mindenre választ várhatunk tőle: megmondja, hogy a kutya a kertben van-e; a ház előtt áll-e a kocsink és hogy melyik barátunk nyomta meg a csengőt. A lehetőségeknek csak az emberi fantázia szabhat határt, illetve az, hogy mennyi időt vagyunk hajlandóak az eszköz programozásával tölteni.

A hír azért is érdekes, mert ha 44 dollárért bármely barkácskedvű vásárló hozzájuthat egy olyan eszközhöz, amelyben egy speciális, képfelismerő algoritmusok futtatására tervezett csip végzi a munkát, akkor az ipar még ennél is olcsóbban jut hozzá ezekhez az alkatrészekhez. A butább, csak egy-egy mondatra reagáló alkatrészekhez pedig még annál is olcsóbban. Így már nem is tűnik olyan utópisztikusnak, hogy nem egy mindentudó központi egység fogja be- és kikapcsolgatni az okosvillanykörtéinket, hanem maga a körte vagy a kapcsoló tanulja meg megérteni a be és a ki szavakat.

 

Csináld magad MI

 

A házilag összebarkácsolható mesterséges intelligenciának nem csak az a fajtája létezik, amihez forrasztópáka és programozási tudás (valójában kitartó fórumolvasgatás) szükséges. A Sherlock Holmes jóval okosabb bátyjáról elnevezett Mycroft nevű eszköz például középutas megoldás akar lenni a Google Home, az Amazon teljesen zárt, a vásárló által nem módosítható, Echo nevű projektje és az AIY között. A Mycroft nem más, mint egy tesztverziós asszisztens, amivel nem kell mást tenni, mint az internethez és az elektromos hálózathoz csatlakoztatni. Persze Mycroftot is lehet otthon építeni Raspberry Piből, USB-s mikrofonból és saját hangszóróból, de kényelmesebb kész hardvert vásárolni. Azt pedig, hogy a gép mire legyen képes, a tulajdonos maga dönti el. A Mycroft körül kialakult közösség számos olyan skillnek vagyis képességnek nevezett szoftverkomponenst dobott már össze, amelyek egy-egy dologra tanítják meg az intelligenciánkat. Ezeket csak fel kell másolni az eszközre, amely így a kérésünkre máris képes lesz CNN híreket mondani vagy beolvasni a bitcoin aktuális árfolyamát.

A Mycroft egyetlen nagy korlátja a körülötte kialakult közösség mérete és érdeklődési köre (a start-upban 19 ember dolgozik, a Mycroft Twitterén és fórumain néhány száz rajongó rajong). Már sokkal több hasznos dologra lehet megtanítani az eszközt, mint egy éve, amikor először találkoztam vele, de még mindig kevés olyan képesség van, amely mindennapi igényeket szolgál ki. Faviccet már tud mondani, de az esti mese olvasását még nem lehet rábízni a nyílt forráskódú asszisztensre.

 

Apró vackok internete

 

A Google még egy kísérleti ötlettel lepte meg a karácsonyi barkácsolásra készülőket. A Paper Signals nevű csomagjából egyszerű mozgásokra képes, szervomotorral mozgatott, papírból készült kijelzőket lehet építeni, amelyek egy-egy dologról adnak visszajelzést. Ha esőre áll, kinyílik a kis papíresernyő, ha emelkedik a bitcoin árfolyama, fellendül a motor végére kötött nyíl, ha rövidnadrágos idő lesz, felcsúszik a rajzolt nadrág szára. Az egyes jelzőket a cég mobilos asszisztenséhez kell hozzákapcsolni; hangparanccsal adhatjuk meg azt is, milyen adatra reagáljon az eszközünk. Egyelőre játék az egész, viszont kifejezetten jópofa játék, és magában hordja egy komoly termék ígéretét. Ha az ötlet beválik és beindul a tömeggyártás, a mostani, általános célú elektronikát egy butább és olcsóbb darab váltja majd a Signal-egységekben. Azokat a gyártósorokat pedig, amelyek most napelemes integető-szerencsehozó macskát vagy leveleit billegtető, kvarcórás cserépben álló művirágot gyártanak, pillanatok alatt át lehet állítani a Signal-egységek gyártására.

Mi az a Raspberry?

Egészen biztos, hogy a brit oktatásügy legnagyobb dobása volt a BBC Micro nevű számítógép megtervezése és legyártása a nyolcvanas években. Az iskolásoknak szánt gép berobbantotta a brit játék- és informatikai ipart. Olyan videojátékok születtek, mint a mai napig továbbfejlesztett, népszerű Elite-sorozat. A Micro sikerét többször is megpróbálták megismételni, ezek egyike a bankkártya méretű, egy gyenge irodai számítógép teljesítményére képes, 15–17 ezer forintért megvehető Raspberry Pi. A sokoldalú, könnyen bővíthető masinából építettek már magaslégköri fényképezőgépet, médialejátszót, lakásautomatizálási központot, de egy ilyen elektronika figyeli a távcsövek helyzetét az MTA Piszkéstetői Obszervatóriumában is.
A harmadik frissítésén túl lévő Raspberry Pit nem könnyű számítógépnek nevezni, pedig az: fut rajta Linux, képes asztali környezetet megjeleníteni, még a LibreOffice is elindul rajta. De barkácsolós projektek alapjaként, oktatási hardverként jóval többet nyújt. Ki akarna Excelezni egy gépen, amelyből robotot is lehet csinálni?