Hogy hatvanezer sok vagy kevés, az sok mindentől függ. Elenyésző például egy brazil kupadöntő nézőszámához képest a Maracana stadionban, viszont az óbudai hajógyárin olyasmit lehetett érezni: több a soknál. Aki nem merült el valamelyik színpad előtti masszában, hogy rajongói vagy minden mindegy alapon átadja magát a zenének, az sodródhatott a tömeggel körbe-körbe, kereshette ismerőseit mobiltelefonba ordítva, kerülgethette a sátrakat, a földön fekvőket, vagy éppen egy mobil Király Tamás-divatbemutatót, ha pedig végképp reménytelen helyzetbe akart kerülni, megpróbálkozhatott azzal, hogy valamelyik kocsma pultjánál csillapítsa szomját. Hiába mondták a szervezők, a hatvanezres létszám még olyan, hogy az "infrastruktúra kényelmesen el tudja látni a tömeget", szombaton úgy tűnt, nem tudja ellátni.
Mindez persze legfeljebb azokat érdekelhette, akik - ilyen-olyan okok miatt - nem tudták átadni magukat a Sziget-érzésnek, amiről legyen elég annyi, hogy csak azok számára mond valamit, akik egyszer is átélték. A dolog megírhatatlan, ezért aztán a rendezvényről szóló beszámolók - mint például ez is - soha nem lesznek képesek arra, hogy hiteles képet adjanak arról, ami odabent zajlik. Igaz, erre a legtöbbször kísérlet sem történik, hiszen a Szigeten mindig akad valami extra, ami címlapsztorivá léphet elő. (Lásd keretes írásunkat.)
Számháború
A nézőszámcsúcs mellett a Sziget költségvetése is rekordot döntött, méghozzá jókorát, ugyanis a tavalyihoz képest több mint 50 százalékkal emelkedett, a 580 millió helyett idén 900 millió forintból gazdálkodott. (1993-ban 26 millióval indultak, 1996-ban 180 millió forintjuk volt.)
A 900 millióból 310 millió forint a programokra (fellépők gázsija), 270 millió a technikára, infrastruktúrára, kint dolgozók bérére megy el, 100 millió pedig reklámra. A harminckét fős szervezőiroda fenntartása is évi 120 millió körüli összeget emészt fel.
A bevételi oldalon a szponzorok 40-43, a jegybevételek 50-55 százaléknyi összeggel képviseltetik magukat. Ezt az utóbbi két évben állandósult 5-10 százalékot kitevő (idén 60 milliós) állami és önkormányzati támogatás egészíti ki.
A büdzsé 320 milliós idei növekményének alapja a megugrott szponzori támogatás, és a jegyáremelkedéssel egybekötött 10 százalékos várható nézőszám- emelkedés jelentheti. (A nézőszámot a tavalyi 320 ezer helyett 350 ezer felettire várják, elővételben a jegyekből becslésük szerint 15 százalékkal több fogyott.)
"A Sziget három év masszív veszteség után 1996-ban - amikor beszállt a Pepsi - már nullszaldós volt, 1997-től pedig nyereséges" - nyilatkozta Takács Gábor, a Sziget Kft. ügyvezető igazgatója, aki 1998-ig a Pepsi marketingvezetője volt.
Az ügyvezető igazgató fikcióként aposztrofálta azt a reklámszakmai körökből származó feltételezést, hogy a Szigetet jövőre más cég nevével kapcsolják össze, vagyis hogy a Pepsivel kötött második hároméves névadó szponzori szerződést nem hosszabbítják meg szeptemberben, és új névadó szponzor után néznének. "Ha - tegyük fel - ez mégis valamikor bekövetkezne - mondta -, akkor sem keresnénk új névadót." Emellett azonban már az idén (és persze a jövőben is) kiegyensúlyozottabb, vagyis többszereplős támogatói szerkezetre törekedtek, amiben azért szerepet játszhatott az is, hogy információink szerint a Pepsi a kiélezett, sokszereplős üdítőital-piacról hátrálni kényszerül, és ez a cég Szigettel kapcsolatos terveit is befolyásolhatja.
A nagy támogató százezer dollárnál kezdődik, a kiemeltek ennél többet adnak, a Pepsi pedig a szponzori bevételek 35-40 százalékát állja. Szinte minden nagyobb szponzorral többnyire három-négy éves szerződést kötnek, igyekeznek bebiztosítani magukat, és ennyi idő alatt a cég is felmérheti, mennyire éri meg neki a szigeti jelenlét. Ennek eldöntését a cégek persze nem bízzák a véletlenre: a nagyok márkaimázst kutató csoportokat küldenek ki, például a BAT (dohánygyár) tavaly negyvenfős csapattal képviseltette magát.
A támogatónak a helyszíni jelenlét - a legendával ellentétben - nem térül meg. Bár az ételt-italt-cigit forgalmazó cégek egy 40-50 ezres, az átlagosnál másfélszer nagyobb intenzitással fogyasztó várost szolgálnak ki, a befektetett pénz náluk is az év folyamán csorog vissza. És hogy mennyire visszacsorog, jól mutatja, hogy a Sziget lassan beépül a cégek éves költségvetés-tervezetébe, sőt akadnak olyanok, amelyek egész éves marketingstratégiát alapoznak a Szigetre.
A jó szponzor - a szervezők szerint - nem molinóerdővel, hanem aktív programokkal vonul ki a Szigetre, ami azért szerencsés, mert az újdonságok szélesítik az érdeklődők körét.
"A cégek rájöttek, hogy ha túl agresszívan kommunikálnak, az a kint lévő fiatal korosztályban ellenérzést kelt, és senkinek sem jó" - mondta Takács. A megszokott plakáterdő mellett például sokan a reklám és szolgáltatás összekapcsolásával operálnak, de van, amely mobiltelefont formázó vásári ledobós bikagéppel rukkol ki, fluoreszkáló, emeletes koktélsátrat és Fővárosi Nagycirkusz méretű diszkósátrat emel, vagy éppen szalmabálákból összerakott audiovizuális tomboldát létesít. A mértani pontossággal elrendezett, egyforma sátrakból álló, portással, kerítéssel elszigetelt mini márkakempingtől például elaléltak a reklámszakemberek. Ma már viszont hagyományosnak mondható a zenei sátrak vagy a sportolási-bohóckodási lehetőséget kínáló mini reklámstadionok építése.
Enni, inni
A nagy cégek egyre látványosabb megnyilvánulásai mellett azért mégis a pár éve már megszokott vurstlihangulat volt a döntő: a Sziget "sétálóutcáit" ismét végeláthatatlan bódésorok lepték el, ahol minden eladó volt, bár úgy tűnt, a legtöbben továbbra is pólókkal, mütyürökkel és batikolt szoknyákkal próbálkoznak. Újdonság volt viszont az adóellenőrök tömeges megjelenése, akik állítólag az első napon akkorát kaszáltak, hogy múlt csütörtökön pezsgősdugók pukkanásától volt hangos az APEH-székház. Minden bizonnyal a megjelenésüknek köszönhető, hogy a hétvégén az árusok nemegyszer erőszakkal tartották vissza vásárlóikat, amíg el nem készültek a nyugtával.
A vendéglátóhelyeken viszont akkora tömeg volt, hogy ha valaki nyugtáért reklamál, azt minden bizonnyal meglincselték volna annak ellenére, hogy idén sem tapasztaltunk semmiféle erőszakot a közönség részéről. Az étel- és italárakat azonban sokan kimondottan agresszívnak találták. A helyi kocsmák többnyire a budapesti jobb vendéglátóhelyek áraival dolgoztak, egységes tarifával, de voltak ennél sokkal merészebb kereskedői elképzelések is, például hogy egy darab lecsópaprikáért harminc, egy őszibarackért száz vagy hogy egy cső kukoricáért kétszázötven forintot kértek.
A tű fokán
A Szigettel kapcsolatos médiavisszhangok gyöngyszeme kétségtelenül a múlt pénteki Magyar Nemzetben megjelent Tizenhét drogost fogtak a Szigeten című cikk volt, amely sajtótörténeti abban a vonatkozásban, hogy újságírói műfajjá emelte a feljelentést. A lap munkatársa ugyanis a Drogprevenciós Alapítvány Szigeten is zajló tűcsereprogramjának hírére máris a III. kerületi rendőrkapitányhoz szaladt, aki készségesen lenyilatkozta, hogy a "hatályos jogszabályok szerint nemcsak a kábítószerfogyasztás, hanem annak elősegítése is bűncselekmény".
Ennek ellenére a fővárosi támogatással létrehozott, 1994 óta működő alapítvány úgynevezett "Drogbusz"-át nem támadták le a rendőrök. Veres Ilona, az alapítvány koordinátora elmondta, egyszerűen érthetetlennek tartja, hogy szervezetükről azt állítsák, bűncselekményt követnek el, mivel amit tesznek, azt a nemzeti drogstratégiai program részeként, teljesen hivatalosan teszik. A tűcsereprogram iránt egyébként meglehetősen csekély érdeklődés mutatkozott, naponta úgy negyvenen - ez a töredéke csak egy átlagos hétköznapjuknak - keresték fel a buszt, amellyel kapcsolatban a koordinátor azért megjegyezte: "Valóban nagy döntés a szervezők részéről, hogy hagynak minket dolgozni."
És nemzetközivé lett
Az Oktatáskutató Intézet által készített - 1697 látogató bevonásával végzett - felmérés megállapította, hogy a Pepsi Sziget 2001 világszerte ismert esemény, amelyre a látogatók jelentős része (37,2 százalék - legalábbis az első napon) külföldről érkezett, közülük is a legtöbben Németországból. Az általunk megkérdezettek a Sziget programjai mellett az olcsó hetijegyárat tartották vonzónak, hiszen náluk ez a pénz egy átlagos kempingezés költségeit sem fedezné. A szigeti szolgáltatások árait azonban már korántsem minősítették olcsónak, a sörről pedig egyenesen lesújtó véleményük volt:
"Azt megértjük, hogy jóval drágább, mint a városban, de akkor legalább sört szeretnénk, nem pedig sört vízzel. Italt ugyanis nem lehet behozni: tegnap is vettem egy üveg ásványvizet és egy doboz almalevet, de az egyiket elvették, mondván, ennyi egy embernek túl sok" - mondta az egyikük.
Igazán rossz tapasztalataik elsősorban a biztonsági emberekkel voltak. Véleményük szerint érthetetlenül brutálisak a biztonságiak akkor is, amikor a koncerteken egyeseket a közönség a fejük fölött kézről kézre ad a hátsóbb sorokba vissza vagy onnan előre. Náluk ez bevett gyakorlat, a show része, emellett hiányolták, hogy nem épült ki őrzött parkoló a rendezvény idejére.
A német írott sajtóban folyamatosan hirdették a fesztivált, de az interneten még júniusban is a márciusban szerkesztett oldalakat lehetett csak olvasni, miután pedig megjelent végre a tervezett program, még mindig rengeteg kérdés maradt azoknak megválaszolatlanul, akik turistaként először jöttek Magyarországra. Például nem tudtak a magyar drogtörvényről, így a rendezők jámbor kérdésére, hogy van-e náluk kábítószer, csak egy kis marihuánát mutattak fel, amit persze el is koboztak. Úgy vélték: a rendezvényt Budapesten nem táblázták ki rendesen, az autósok két-három órát is keringhettek, míg végre megtalálták a Szigetet. A City taxival kialkudott hivatalos árakról sem tudtak, noha az elmúlt napokban már biztosan igénybe vették volna, ha a pesti taxizással nem lett volna rossz tapasztalatuk.
Termék Család
Varázstükör
A Magic Mirror sátrat nyugodtan tekinthetjük az idei Sziget-fesztivál egyik kiemelkedő helyszínének. A sátor természetesen az emlékezetes Tarlós-operett miatt tartott számot kivételes érdeklődésre, a helyszínnek még külön nyitóprogramja is volt, amelyen Michael Lake, az EU magyarországi nagykövete, egyben a sátor védnöke mondott megnyitóbeszédet, ennél azonban sokkal fontosabb lehetett a sátor működtetői számára, hogy az itt látható-hallható programok frenetikus sikert arattak.
Persze ehhez kellett az is, hogy az építmény a Sziget leglátványosabb objektuma legyen. A Magic Mirror kibérlésének ötlete a Sziget egyik szervezőjétől, Kardos Józseftől származik, de a tavalyi Frankfurti Könyvvásáron Sebesi István programszervező fedezte fel a különleges hangulatú sátrat, amit egy belga családi vállalkozástól bérelt ki a Sziget. A sátor korát és eredetiségét senki nem tudta megerősíteni, de abban mindenki egyetértett, hogy a favázas, festett, tükrös mulató semmihez sem fogható. A Magic Mirror tehát mindentől függetlenül helyi kedvenc lett, mert olyan előadók léptek színpadára - a hihetetlen megjelenésű jazzistennőtől, Caroll Casstől az angol The Tiger Lillies nevű csapaton át Mme Kióig, a magyar származású német átöltöző kabarésztárig -, akiknek láttán mindenkinek elállt a lélegzete. Az esti műsorok és diszkók sikerén kívül a délutáni, ismert okok miatt a programban kevésbé körvonalazott, de rendhagyó jelzővel ellátott beszélgetések is megerősítették, hogy a melegek nem azonosíthatók a meleg bárok túlfűtött népének a lakosság számára rémálomként felsejlő képével.
- sissova -
