Gyula: Kolbászból van a sövény

  • Para-Kovács Imre
  • 2001. augusztus 9.

Tudomány

Agyulaiak először síparadicsomban gondolkodtak, de a szovjetek nem járultak hozzá, hogy hegyeket hozzanak az ellenséges Ausztriából. Második ötletük az volt, hogy elköltöznek Békéscsabára, a nagy kolbász-konkurens lakosságát gyarapítva ezzel, de ezt a csabaiak vétózták meg. Ekkor jutott eszébe valakinek, hogy ha már horizontálisan kifogytak a lehetőségek, meg kell próbálni vertikálisan, azaz kezdjenek el fúrni, hátha abból összejön valami.
A trianoni határok úgy csapták arcon Gyulát, hogy azóta is csak néz, hogyan történhetett meg, Agyulaiak először síparadicsomban gondolkodtak, de a szovjetek nem járultak hozzá, hogy hegyeket hozzanak az ellenséges Ausztriából. Második ötletük az volt, hogy elköltöznek Békéscsabára, a nagy kolbász-konkurens lakosságát gyarapítva ezzel, de ezt a csabaiak vétózták meg. Ekkor jutott eszébe valakinek, hogy ha már horizontálisan kifogytak a lehetőségek, meg kell próbálni vertikálisan, azaz kezdjenek el fúrni, hátha abból összejön valami.

Ez annak idején történt, amikor a gyulaiak még nem heverték ki a csapást, amit a vasúti csomópont elvesztése jelentett, ezért vonatot járattak a főutcájukon, a Béke sugárúton, ami vígan pöfögött a belvárosban, pedig már régen feltalálták a villamost és az autóbuszt. Egyszóval érdekes kis város volt, lakói érdekes emberek, házai érdekes házak, arról nem is beszélve, hogy egyik villanegyedét máig Krinolinkertnek hívják, ami még egy kolbászban verhetetlen várostól is elég erős bohóság. Ez persze vicc, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a krinolin gyulaiul "vadszőlővel erősen befuttatott"-at jelent.

Az érkezés

A gyulai pályaudvar barátságosan emberi léptékű, semmi flanc, nem is gondolnám, hogy mögötte világvárost építenek. Az utasellátó részleg is barátságos, a büfésnő hosszan fut utánam, hogy azonnal fizessem ki a sörösüvegre járó betétet, mert nekik sincs ingyen. És itt most semmi irónia nincs elrejtve, mert Gyula tényleg egy virágzó, kedves világváros, különösen annak fényében, hogy csak 1973-tól jár közvetlen gyorsvonat a fővárosba és Szegedre.

A pályaudvarról egyenes út vezet a központba, ahol Gyula új büszkesége, a postahivatal áll. Az épület tényleg eredeti, lendületes ívekkel, klinkertéglákkal borított falakkal és hangulatos, fehér kőkockákkal az előkertben, a helyiek mindössze azon röhögték halálra magukat, hogy elfelejtettek nyilvános telefonokat tervezni, ami egy postánál legalábbis elvárás lehet. A főépület toldalékai már nem sikerültek annyira, mintha a tervező az aprómunkát odaadta volna a főnöke nagyon tehetséges unokaöccsének, hadd tervezzen az a gyerek, ha már annyira szeretne, és kénytelen ingyenélésből fenntartani magát. Nos, a kísérlet nem sikerült teljesen, de az épület áll, és mindent összevetve szép, stílusos posta, ha mondjuk török lennék, nem próbálnám bevenni.

A várfürdő

Gyula igazi nevezetessége a vár mellett a várfürdő, ami egészen egyedülálló ebben a műfajban: 11 gyógymedencével, 4 gyermek-, 2 strand-, 2 úszó- és egy szaunamedencével rendelkezik, miközben még egy csatorna is folydogál a park körül, amiben nagyszerűen lehet kutyát úsztatni. Nem volt hiába az ötvenes években elkezdett fúrás. A park maga is látványosság, arborétum, tele fákkal meg azokkal a kisebb növényekkel, melyek neve most nem jut eszembe.

A fürdő telt házzal üzemelt ezen a szombaton, legalábbis úgy tűnt, nem lehet egy gerelyt eldobni a nélkül, hogy legalább három fürdővendéget ne nyársalnánk fel, ilyesmi azonban eszembe se jutott ezen a gyönyörű, meleg délutánon, az önfeledten pancsoló emberek között. Az infrastruktúra ugyancsak kiváló, nagyjából annyi vendéglátó-ipari egység üzemel, mint a teljes VII. kerületben, ami azért nem csekélység. Ennek ellenére a fürdő mégsem tűnt zsúfoltnak.

A fürdőhöz vezető sétány sokkal inkább emlékeztet a balatoni part hangulatára, mint a balatoni part maga. Motel, étterem, söröző, motel, napszemüvegbolt, motel, étterem, borozó-söröző, motel, de mindez nélkülözi azt a tolakodást, ami el tudja venni az ember kedvét az egész rohadt nyári szabadságtól, inkább csak úgy, magától értetődően. Senki sem akarja rávarrni az utazóra a saját szolgáltatásait, nem akarnak berángatni kocsmákba, kuplerájokba és hotelekbe, hagyják, hadd sétafikáljon a vendég, aztán egyszer úgyis elfárad, megéhezik.

Séta

A belváros olyan, mint ahol mindig is szeretett volna élni a szerző, ha nagyobb összeget örököl. Szökőkút, kisvendéglők, muskátlis ablakok, maximum kétszintes házak. Az egyik étteremben kérésre olyan tortillát csináltak (gyulai specialitás), hogy leszakadt a fejem, és még napokig éreztem, ahogy a chilitől lassan leválik a bőr a tarkómról, miközben olyan természetesen helyezték Ribizli nevű kutyám elé a vizes tálat, mintha járna neki (jár).

Teljesen felesleges egy napra menni Gyulára, mint azt én tettem, mert ezalatt csak egy gyors mintavételre van lehetőség. Ez az a hely, ahol nyugodtan és kényelmesen el lehet tölteni a teljes szabadságot, de minimum egy hetet, hogy leolvadjanak agyunkról az élet felesleges és káros zsírjai.

Para-Kovács Imre

Fürdőárak

Napijegy 660 Ft

Délutáni belépő 16 órától 350 Ft

Esti belépő 18 órától 200 Ft

Szauna (1/2 óra) 200 Ft

Masszázs 1000 Ft

Iszapkezelés 1000 Ft

Szénsavfürdő 1000 Ft

Pezsgőfürdő 700 Ft

Rekeszes galván 700 Ft

Orosz stimuláció (ezt

feltétlenül próbálják ki!) 700 Ft

(Részletek a teljes programból)

(További információk a http://www.gyulavarfurdo.hu és a varfurdo [at] bekes [dot] hungary [dot] neten)

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.