Gyula: Kolbászból van a sövény

szerző
Para-Kovács Imre
publikálva
2001/32. (08. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Agyulaiak először síparadicsomban gondolkodtak, de a szovjetek nem járultak hozzá, hogy hegyeket hozzanak az ellenséges Ausztriából. Második ötletük az volt, hogy elköltöznek Békéscsabára, a nagy kolbász-konkurens lakosságát gyarapítva ezzel, de ezt a csabaiak vétózták meg. Ekkor jutott eszébe valakinek, hogy ha már horizontálisan kifogytak a lehetőségek, meg kell próbálni vertikálisan, azaz kezdjenek el fúrni, hátha abból összejön valami.

A trianoni határok úgy csapták arcon Gyulát, hogy azóta is csak néz, hogyan történhetett meg, Agyulaiak először síparadicsomban gondolkodtak, de a szovjetek nem járultak hozzá, hogy hegyeket hozzanak az ellenséges Ausztriából. Második ötletük az volt, hogy elköltöznek Békéscsabára, a nagy kolbász-konkurens lakosságát gyarapítva ezzel, de ezt a csabaiak vétózták meg. Ekkor jutott eszébe valakinek, hogy ha már horizontálisan kifogytak a lehetőségek, meg kell próbálni vertikálisan, azaz kezdjenek el fúrni, hátha abból összejön valami.

Ez annak idején történt, amikor a gyulaiak még nem heverték ki a csapást, amit a vasúti csomópont elvesztése jelentett, ezért vonatot járattak a főutcájukon, a Béke sugárúton, ami vígan pöfögött a belvárosban, pedig már régen feltalálták a villamost és az autóbuszt. Egyszóval érdekes kis város volt, lakói érdekes emberek, házai érdekes házak, arról nem is beszélve, hogy egyik villanegyedét máig Krinolinkertnek hívják, ami még egy kolbászban verhetetlen várostól is elég erős bohóság. Ez persze vicc, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a krinolin gyulaiul "vadszőlővel erősen befuttatott"-at jelent.

Az érkezés

A gyulai pályaudvar barátságosan emberi léptékű, semmi flanc, nem is gondolnám, hogy mögötte világvárost építenek. Az utasellátó részleg is barátságos, a büfésnő hosszan fut utánam, hogy azonnal fizessem ki a sörösüvegre járó betétet, mert nekik sincs ingyen. És itt most semmi irónia nincs elrejtve, mert Gyula tényleg egy virágzó, kedves világváros, különösen annak fényében, hogy csak 1973-tól jár közvetlen gyorsvonat a fővárosba és Szegedre.

A pályaudvarról egyenes út vezet a központba, ahol Gyula új büszkesége, a postahivatal áll. Az épület tényleg eredeti, lendületes ívekkel, klinkertéglákkal borított falakkal és hangulatos, fehér kőkockákkal az előkertben, a helyiek mindössze azon röhögték halálra magukat, hogy elfelejtettek nyilvános telefonokat tervezni, ami egy postánál legalábbis elvárás lehet. A főépület toldalékai már nem sikerültek annyira, mintha a tervező az aprómunkát odaadta volna a főnöke nagyon tehetséges unokaöccsének, hadd tervezzen az a gyerek, ha már annyira szeretne, és kénytelen ingyenélésből fenntartani magát. Nos, a kísérlet nem sikerült teljesen, de az épület áll, és mindent összevetve szép, stílusos posta, ha mondjuk török lennék, nem próbálnám bevenni.

A várfürdő

Gyula igazi nevezetessége a vár mellett a várfürdő, ami egészen egyedülálló ebben a műfajban: 11 gyógymedencével, 4 gyermek-, 2 strand-, 2 úszó- és egy szaunamedencével rendelkezik, miközben még egy csatorna is folydogál a park körül, amiben nagyszerűen lehet kutyát úsztatni. Nem volt hiába az ötvenes években elkezdett fúrás. A park maga is látványosság, arborétum, tele fákkal meg azokkal a kisebb növényekkel, melyek neve most nem jut eszembe.

A fürdő telt házzal üzemelt ezen a szombaton, legalábbis úgy tűnt, nem lehet egy gerelyt eldobni a nélkül, hogy legalább három fürdővendéget ne nyársalnánk fel, ilyesmi azonban eszembe se jutott ezen a gyönyörű, meleg délutánon, az önfeledten pancsoló emberek között. Az infrastruktúra ugyancsak kiváló, nagyjából annyi vendéglátó-ipari egység üzemel, mint a teljes VII. kerületben, ami azért nem csekélység. Ennek ellenére a fürdő mégsem tűnt zsúfoltnak.

A fürdőhöz vezető sétány sokkal inkább emlékeztet a balatoni part hangulatára, mint a balatoni part maga. Motel, étterem, söröző, motel, napszemüvegbolt, motel, étterem, borozó-söröző, motel, de mindez nélkülözi azt a tolakodást, ami el tudja venni az ember kedvét az egész rohadt nyári szabadságtól, inkább csak úgy, magától értetődően. Senki sem akarja rávarrni az utazóra a saját szolgáltatásait, nem akarnak berángatni kocsmákba, kuplerájokba és hotelekbe, hagyják, hadd sétafikáljon a vendég, aztán egyszer úgyis elfárad, megéhezik.

Séta

A belváros olyan, mint ahol mindig is szeretett volna élni a szerző, ha nagyobb összeget örököl. Szökőkút, kisvendéglők, muskátlis ablakok, maximum kétszintes házak. Az egyik étteremben kérésre olyan tortillát csináltak (gyulai specialitás), hogy leszakadt a fejem, és még napokig éreztem, ahogy a chilitől lassan leválik a bőr a tarkómról, miközben olyan természetesen helyezték Ribizli nevű kutyám elé a vizes tálat, mintha járna neki (jár).

Teljesen felesleges egy napra menni Gyulára, mint azt én tettem, mert ezalatt csak egy gyors mintavételre van lehetőség. Ez az a hely, ahol nyugodtan és kényelmesen el lehet tölteni a teljes szabadságot, de minimum egy hetet, hogy leolvadjanak agyunkról az élet felesleges és káros zsírjai.

Para-Kovács Imre

Fürdőárak

Napijegy 660 Ft

Délutáni belépő 16 órától 350 Ft

Esti belépő 18 órától 200 Ft

Szauna (1/2 óra) 200 Ft

Masszázs 1000 Ft

Iszapkezelés 1000 Ft

Szénsavfürdő 1000 Ft

Pezsgőfürdő 700 Ft

Rekeszes galván 700 Ft

Orosz stimuláció (ezt

feltétlenül próbálják ki!) 700 Ft

(Részletek a teljes programból)

(További információk a http://www.gyulavarfurdo.hu és a varfurdo@bekes.hungary.neten)

szerző
Para-Kovács Imre
publikálva
2001/32. (08. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...