És a film narrációja is kijön a könyökén Rec.-nek. A több nézőpontból előadott cselekmény érdekes volt valamikor, frissítette agyunkat. Szórakoztatott. De már kiüresedett. Vagy legalább ellaposodott. Ugyanakkor Rec. nem tagadja, hogy akadtak szellemes ötletek, ügyes megoldások is ebben a kiváló magyar címmel ellátott filmben. A slusszpoén például remek, szívesen elárulná Rec., de persze az olvasók agyonvernék.
A film valami olyasmit akar mondani, hogy a szerelem vak, továbbá azt, hogy még akkor is érték, ha voltaképpen tökéletesen egyoldalú és megbolondítja a világot maga körül. Audrey szeret, és akkor isten irgalmazzon környezetének. Egy szédült tyúkot játszik (filmbéli neve Angélique!), aki a csinos fejébe vesz valamit, és a továbbiakban nincs kegyelem. Dögölj meg, a szerelem nevében! A kis szubrett kitalált szerelmének (házasember, apa) tönkrevágja az életét, és kudarcaiból nem és nem tanul.
Rec. gyengébb óráiban talán hajlik rá, hogy megértse ezt az ön- és közveszélyes érzeményt, de e film olyan klisékkel dolgozik, melyeket jobb elkerülni. Nem csak magánemberként.
- csonta -
Forgalmazza az SPI
