Film: A drámai szende (Szeretni bolondulásig)

szerző
- csonta -
publikálva
2002/48. (11. 28.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Recenzens szombat este már-már meggyűlölte Audrey Tautou-t, pedig korábban valóságos Audrey-szakértővé fejlesztette ki magát. De éppen erre fizetett rá, az Amélie és az Isten nagy... után halálosan unni kezdte ugyanis az ügyeletes drámai szende őzikés tekintetét, sótartós vállait, koromfekete szembogyóját. Megfeküdte a gyomrát pösze kiejtése, jaj-de-édes frufruja. Mert a szerepkör nem változott, Audreyban továbbra is a naiva tombol, az új film rendezője (Laetitia Colombani) hiába osztott rá pszichopata szerepet.

Recenzens szombat este már-már meggyűlölte Audrey Tautou-t, pedig korábban valóságos Audrey-szakértővé fejlesztette ki magát. De éppen erre fizetett rá, az Amélie és az Isten nagy... után halálosan unni kezdte ugyanis az ügyeletes drámai szende őzikés tekintetét, sótartós vállait, koromfekete szembogyóját. Megfeküdte a gyomrát pösze kiejtése, jaj-de-édes frufruja. Mert a szerepkör nem változott, Audreyban továbbra is a naiva tombol, az új film rendezője (Laetitia Colombani) hiába osztott rá pszichopata szerepet.

És a film narrációja is kijön a könyökén Rec.-nek. A több nézőpontból előadott cselekmény érdekes volt valamikor, frissítette agyunkat. Szórakoztatott. De már kiüresedett. Vagy legalább ellaposodott. Ugyanakkor Rec. nem tagadja, hogy akadtak szellemes ötletek, ügyes megoldások is ebben a kiváló magyar címmel ellátott filmben. A slusszpoén például remek, szívesen elárulná Rec., de persze az olvasók agyonvernék.

A film valami olyasmit akar mondani, hogy a szerelem vak, továbbá azt, hogy még akkor is érték, ha voltaképpen tökéletesen egyoldalú és megbolondítja a világot maga körül. Audrey szeret, és akkor isten irgalmazzon környezetének. Egy szédült tyúkot játszik (filmbéli neve Angélique!), aki a csinos fejébe vesz valamit, és a továbbiakban nincs kegyelem. Dögölj meg, a szerelem nevében! A kis szubrett kitalált szerelmének (házasember, apa) tönkrevágja az életét, és kudarcaiból nem és nem tanul.

Rec. gyengébb óráiban talán hajlik rá, hogy megértse ezt az ön- és közveszélyes érzeményt, de e film olyan klisékkel dolgozik, melyeket jobb elkerülni. Nem csak magánemberként.

- csonta -

Forgalmazza az SPI

szerző
- csonta -
publikálva
2002/48. (11. 28.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...