"Nem csak az 500 dolláros ár riasztott el minket attól, hogy magunkon is kipróbáljuk, mit jelent egy ultramodern úszódresszben medencébe ugrani. Az anyagi áldozat mellett a testszőrünknek is búcsút kellett volna mondanunk. A fej és a karok kivételével a teljes testet fedő ruhákat ugyanis 15 perc ádáz küzdelem után tudja csak magára erőltetni az úszó. Már a vádlinál úgy megakad a gyártó által méret alapján megküldött dressz, mintha egy farmerboltban négy számmal kisebb csőnadrágot próbálnánk" - állapította meg a Frankfurter Allgemeine Zeitung önfeláldozó újságírónője.
Vannak gyártók, amelyek a ruhához többoldalas leírást mellékelnek a helyes beöltözésről, jobban mondva öltöztetésről - mert egyedül senki sem tudja felvenni a dresszt. Az egyik praktikus javaslat szerint húzzunk nejlonzacskót a lábunkra, hogy csökkentsük felhúzásnál az ellenállást. Ha pedig egyszer benne vagyunk, semmi más vágyunk nem lesz, mint letépni magunkról újra. Ismétlődő jelenet volt a múlt vasárnap véget ért római úszó-világbajnokságon, hogy a győztes karcsapás után a kétségbe esetten levegőért kapkodó bajnok első gesztusa az egyik társnak szólt: "Húzd le gyorsan a cipzárt a hátamon, légyszi!"
Erősport?
A gyártók versenyét a NASA szélcsatornájában is tesztelt, két-három év alatt dollármilliókért kifejlesztett LZR Racer nyitotta meg. A 2008-as olimpiára időzített Speedo-dressz az amerikai válogatott és mindenekelőtt Michael Phelps számára hozott hatalmas sikert. A 25 pekingi világcsúcsból 23-at "lézerben" úsztak, és a versenyek 94 százalékában az ért el elsőként a falhoz, aki a Speedo ruháját hordta.
A neoprénből vagy elasztikus nejlonból készült ruhák nem pusztán a vízellenállást csökkentik. Kezdetben mindenki a cápabőrre hasonlító szerkezetükről beszélt, amellyel örvényeket kialakítva 4-7 százalékkal kisebb ellenállást biztosítanak az úszónak. Egy amerikai egyetemi kutatás egyébként kétségbe is vonta, hogy ilyen jelentős előnyt nyújtanának a testre feszülő műanyagok az emberi bőrrel szemben. A dresszek legújabb generációja azonban másként segíti a versenyzőt: a felületén keletkező felhajtóerő szinte energiavesztés nélkül tartja a víz felszínén az úszó felső- és altestét, valamint az extrém szorítás következtében növeli az izmok hatékonyságát, és megakadályozza gyors elfáradásukat.
Az úszásban sokáig meg kellett találni az egyensúlyt az erő és technika között. A tökéletes vízfekvésben ugyanis hátráltat a túl sok izom. A modern ruhák elvégzik a munka egy részét az úszó helyett: fenntartják őket a víz felszínén, így a ruhásszekrény méretű felsőtest hirtelen előnnyé vált. A dresszek duplán segítik a világrekordok felállítását: éppen azokat hajtják a legjobban, akik izomból repesztenek.
"Technikai dopping." A pekingi olimpián hangzott el először ez a kifejezés. Az úszás addig őszinte sportnak tűnt: az nyert, aki a verseny napján a legjobban úszott. A Speedo fejlesztésével ez az egyszerű szabály megdőlni látszott. Ahogy a dopping esetében, itt is egy ismeretlen anyagért indult meg a verseny. Ha a másiknak van, akkor nekem is kell, különben esélytelenné válok - ez a követési kényszer fertőzte meg tiltott gyógyszerekkel a versenysportot, és érte el a dresszeken keresztül tavaly nyárra az úszást.
A japán válogatott volt az, amelyik elsőként rúgta fel szerződését a Mizuno és Asics sportszergyártókkal. "Aki nem az LZR Racert hordja, esélytelen az olimpián" - indokolta a döntést egyik edzőjük. A vállalatok és fejlesztők közötti küzdelem egy hónappal a pekingi játékok után feladásra kényszerítette a világ legnagyobb sportszergyártóját. A Nike tavaly szeptemberben bejelentette, hogy kivonul az úszódresszek piacáról - 2008 őszére az amerikai óriáscég piaci részesedése a szegmensben 13 százalékra zsugorodott, míg az ausztrál Speedo 60 százalékával szinte egyeduralkodóvá vált.
Dílerek a medencénél
Mivel a nemzetközi sportszövetség, a FINA sokáig halogatta, hogy állást foglaljon az úszódreszszek kérdésében, kis híján botrányba fulladt a tavaly decemberi rövidpályás úszó Európa-bajnokság Rijekában. "A dílerek nem szégyellnek a medence széléig merészkedni" - olvasható a Guardian egyik blogjában.
A sportszergyártók ügynökei a legdrasztikusabb eszközökkel próbáltak új kuncsaftokat szerezni. A viadal alatt ingyen osztották szét a százezer forintos ruhákat, amelyeket igazi versenyhelyzetben csak három-négy alkalommal lehet viselni. Volt olyan úszó, aki a szponzorától és a vereségtől egyaránt rettegve egyszerűen saját dressze alá felvette azt, amelyiket az ügynöktől kapott ingyen.
Mások két-három ruhát húztak magukra ugyanattól a gyártótól, hogy növeljék a felhajtó erőt. Az Adria partján ugyanis szintén megjelentek a neopréndresszek. Ebből az anyagból gyártják a búvárok hőtartó ruháit, de mivel a levegős szerkezetű szintetikus anyag gátolja a merülést, a víz alatti merüléshez plusz súlyokat kell a testre erősíteni.
Az elszabaduló fegyverkezést és a szabályozás teljes hiányát látva Helge Meeuw és Thomas Rupprath fecskében állt rajthoz az Eb-n. A kis fekete nadrágokon szépen ott virított az Adidas embléma, mint a német válogatott ruhaszállítója és főszponzora. A sportszergyártónál mégis szerződésszegést kiáltottak, mert a két jegyzett úszónak a legújabb fejlesztésű, egész testet fedő dresszt kellett volna népszerűsítenie. Meeuw és Rupprath akciója az Adidas azonnali kivonulása miatt több százmillió forintos bevételkiesést hozott a német szövetségnek.
Végül 17 világcsúcs született Rijekában - az amerikaiak és az ausztrálok távollétében. Ekkorra a 2008-ban megdöntött világcsúcsok száma már meghaladta a százat.
Szégyenlős világcsúcstartó
A FINA végre megérezte: ha nem tesz valamit, nevetségessé válik az úszósport, de a ruhák betiltását továbbra sem látta helyes útnak. A dilemma érthető: az úszás voltaképpen dögunalmas sportág, a televíziós közvetítéseket mégis feldobja a számítógép által berajzolt piros csík. Ha hosszabb távokon nincs is verseny az indulók között, még mindig lehet szorítani azért, hogy a világcsúcs összejöjjön.
Az úgynevezett dubai charta érdekessége az, hogy a FINA idén egyszer már azt hitte, megoldotta a modern dresszek ügyét, ráadásul úgy, hogy a káposzta is megmarad, a kecske is jóllakik. A római világbajnokságra érvényes szabály értelmében a dressz nem lehet vastagabb egy milliméternél, és közvetlenül a sportoló testére kell felfeküdnie. A felhajtóerő minimalizálása érdekében kimondták: csak egy dresszt húzhat magára mindenki, amely a vállakat és a karokat nem takarhatja.
A ruhák ellenőrzésével megbízott svájci labor számára egy fizikai képletet is felállítottak: a felhajtóerő nem haladhatja meg 100 grammonként az 1 newtont. A szövetség úgy döntött, hogy minden ruhát bevizsgáltat, és kijelöl egy bejelentési időt, amivel megakadályozzák, hogy egy gyártó világverseny előtt pár nappal mutassa be új csodafegyverét, a többi sportolónak esélyt sem adva a cserére.
Hogy a chartát komolyan is veszik, már három nappal később kiderült. A svéd Therese Alshammar márciusi világrekordját 24 órán belül annullálták, mivel az olimpiai bajnok két dresszel úszta le az 50 méter pillangót. Ha az egyik elszakad, akkor jól jön, hogy nem vagyok rögtön meztelen - indokolt Alshammar a svéd állami televízióban, de végül a FINA döntése ellen nem adott be fellebbezést.
Itt akár vége is lehetne a történetnek, ha időközben a Speedo által csúnyán lekörözött Arena saját fejlesztése nem készül el. Az olasz sportszergyártó X-Glide fazonja újabb lépést jelentett a cégek versenyében. Míg a LZR Racer csak a legnagyobb ellenállást keltő testrészek felett használt poliuretánt, addig a Speedo az egész ruháját ebből hegesztette (és nem varrta!) össze.
A szélcsatornában jöttek rá arra is, hogy milyen előnnyel járna, ha mozgás közben nem lenne olyan fázis, amikor az éppen nem használt izmok szabadon remegnek. "Az extrém szoros dressz éppen ennek vet véget" - ahogy azt Rick Sharp, az iowai egyetem kutatófizikusa magyarázza. A fejlesztésről csak annyit, hogy a szélcsatornában mért eredményeket egy olyan számítógépes szimulátoron tesztelték, amelyet vadászgépek tervezésénél használnak.
A technikai bravúr bemutatására az Arena legjobb versenylovát, a francia Alain Bernard sprintert küldte versenybe. Nem törődve a márciusban elfogadott dubai chartával, a francia gyorsúszó az engedélyezés előtt medencébe ugrott, és első halandóként 47 másodpercen belül úszta le a száz métert. A korábban elképzelhetetlennek hitt rekordot az eredményjelzőn konstatálva Bernard nem az öklét rázta, hanem mindkét mutatóujjával mellkasára bökött. Oda, ahova szép öles betűkkel ráfestették: Arena.
A FINA azonnal ellenőrzésre küldte a dresszt, és a svájci labor piros lapot mutatott. Az ellenőröknek nincs könnyű dolguk. Két év alatt egy tucatról 21-re nőtt a ruhagyártók száma, összesen 350 különböző dresszt kellett eddig bevizsgálniuk. Hogy miként ítélkeznek, senki sem tudja pontosan. Bernard előtt nem sokkal honfitársa, Frederick Bousquet repesztett új rekordot 50 méter gyorson Jaked 01 kódnevű ruhájában, amely anyagára teljesen azonos az Arena modelljével. Ezt a világcsúcsot azonban jóváhagyta a labor és a FINA. Sokáig mégsem maradt érvényben, mert jött a római világbajnokság.
Iróniának is nevezhetjük, hogy éppen az örök városban dőltek a világcsúcsok, mintha szavatosságukat egy Pest megyei újracímkéző vállalkozó határozta volna meg. Nyolcszáz méter gyorson Grant Hackett megdönthetetlennek hitt világcsúcsánál három másodperccel (!) gyorsabb idő csak az ezüstre volt jó. Voltak olyan számok, amelyeknél a teljes dobogó a korábbi rekord alatt úszott, és a feledés homályába vesztek világraszóló csúcsok, amelyeket már a délelőtti selejtezők során ötször javítottak meg! És még egy adat: száz méter gyorson nem lehetett bekerülni a nyolcas döntőbe azzal az idővel, amely másfél éve még világcsúcsnak számított.
A magyar Eurosport kommentátorai úgy számolták: az elmúlt évtizedekben mindig tíz év kellett ahhoz, hogy az úszás aktuális legjobbjai egy másodpercet faragjanak a 100 méter gyors világcsúcsán. Ehhez a teljesítményhez most elég volt 12 hónap. Hogy dicsérheti magát utólag a L'Equipe francia sportlap, amelyik Bernard annullált ideje után úgy döntött: ebben az évben már nem közöl sem országos, sem kontinentális, sem világrekordot! Ezzel a L'Equipe jó néhány - olvasatlan - oldalt spórolt olvasóinak.
A nagy nemzetek sokáig az "egyendressz" mellett kampányoltak, mint a Forma-1-ben, ahol mindenki azonos gumikkal indul. Pedig az új típusú dressz egyáltalán nem uniformizál, hanem kivételez: a nagydarabokat nagyon megsegíti, a véznákat meg alig. Végül a FINA Kongresszusa egyéves késlekedés és ügyetlenkedés után - 168 nemzet képviselőjének támogatásával és mindössze 6 ellenszavazatával - drasztikus lépésre szánta el magát. 2010. január 1-jétől megtiltotta versenyein a "nem textil" dresszek használatát, a férfiak újra csak nadrágban versenyezhetnek: az előírás szerint csípőtől térdig érhetnek a textilek, míg a nők válltól térdig fedhetik be magukat. Az előírás része, hogy a ruhákat újra szőni, varrni kell...
Jön a rajtkődopping
Sok sportoló könnyebbülhet meg. És sok szülő. A sportapukák és sportanyukák rettenetes serege, akiknek a pénztárcája ennek az egész dresszversenynek a legfőbb célpontja. Az új típusú Speedójában végül megint győző és célba érkezésekor nagyjelenetet produkáló Phelps, az Arena mezére mutogató torpedó, Alain Bernard és a többiek sok millió gyerek példaképei. Akik aztán a körzeti úszóbajnokságon szintén győzni akarnak, nagyjelenetet rendezni és mutogatni - ami nem megy másban, csak az új, 500 dolláros dresszben, ami három verseny után majd leszakad róluk. De apa majd vesz újat - gondolták tulajdonképpen logikusan a dresszgyártók.
Nagyon találóan fogalmazza meg a jelenséget John Leonard, az Amerikai Úszóedzők Szervezetének igazgatója: "A példaképek teljesítményéhez hasonlóan csodálatos javulásokat ér el a 12 éves Sam és Samantha, amikor magukra öltik a 'csodadresszt' a helyi bajnokságon. Az időeredmények szintén csodálatosak lesznek, a mosolyok szó szerint kincset érnek, papa, mama, gyerekek boldogok. De... Várjunk csak. A dressz éppen szétszakadt. Hű. Mi történt? Mennyibe is került? Jézusom! Te tényleg 500 dollárt fizettél ezért a dresszért, amiből Sam most csinált egy mozdulattal 500 dolláros szemeteszsákot? Jaj, jaj, drágám, nem lehetne, hogy vegyünk neki még egyet? Végül is nem hagyhatjuk, hogy Jonesék fia, a kis Pete legyőzze holnap 200 vegyesen."
Csapatpszichológusok elmondása szerint a dresszek nehezen feldolgozható stresszt okoztak a profi úszóknak is. Biztosan az enyém a legjobb? Nincs valakinél ennél is profibb? A felkészülés nagy része teszteléssel ment el, mint a Forma-1-ben. Hirtelen az mondhatta magát szerencsésnek, aki nem kötött szponzori szerződést. A németek például hatalmasat buktak az Adidas kilépésével, de sportolóik kontraktus hiányában szabadon cserélhették ruháikat a pár hétre legjobbnak tűnő dresszre.
És most, hogy betiltották a cápabőrt, mikor döntik meg a korábban elképzelhetetlennek tartott világcsúcsokat? A nyolcvanas évek szteroiddoppingolását követően egyszer már "előresiettek" a csúcsok, és akkor a világ szépen kivárta, míg a technikának (és az újabb kimutathatatlan gyógyszereknek) köszönhetően az elit utolérte az NDK és más nemzetek droidjait. Akkor is úgy tartották, ahogy a jelek szerint most is: a tisztaság látszatának fenntartása érdekében az egyszer elért csúcsokat nem törlik a könyvekből. Inkább várnak a következő nagy technikai ugrásra.
A FINA egy megoldást már talált. Jövőre jönnek az új indítókövek. Az nem világos, hogyan működnek, de a hírek szerint három tizeddel is javítanak a teljesítményen.
De az biztos, hogy a harcnak még nincs vége, és most megint a sportszergyártók jönnek. Előnyük hatalmasnak látszik - elvégre szponzorok nélkül nincs úszósport sem. És miért támogatna bármelyik úszódresszgyártó bármilyen profit, aki uniformizált gatyájában rosszabb eredményt ér el, mint a cápacuccba préselődött helyi menő csávó a bányatóban?
