Hospice-képzés: "Periferikus dolognak tartják"

  • Valuska László
  • 2005. február 17.

Tudomány

Egy éve működik a haldoklók szenvedéseinek enyhítését célzó oktatás a Semmelweis Egyetemen. A hospice-moz-galom által képviselt szemlélethez egyelőre mérsékelt nyitottsággal viszonyul az orvostársadalom.
Egy éve mûködik a haldoklók szenvedéseinek enyhítését célzó oktatás a Semmelweis Egyetemen. A hospice-moz-galom által képviselt szemlélethez egyelõre mérsékelt nyitottsággal viszonyul az orvostársadalom.

Magyarországon 1991 óta szervezõdik a hospice-hálózat, azóta több országos szervezet is alakult. "Eleinte azt hitték, ez egy természetgyógyász-mozgalom" - jegyzi meg dr. Hegedûs Katalin, az 1995-ben alakult Magyar Hospice-Palliatív Egyesület elnöke, a Semmelweis Egyetem oktatója. A hospice szellemiségével és cselekedeteivel rengeteget tesz a haldokló betegekért és családjukért, ezért válhattak egyre elfogadottabbá, és kerülhettek be az orvostanhallgatók képzésének rendszerébe. 2004-ben az Országos Egészségbiztosítási Pénztár kezdte finanszírozni a hospice-ellátást. A kórházak addig krónikus vagy ápolási finanszírozást kaptak osztályaikra, a legminimálisabbat, ami ilyen magas szintû ellátásra nem volt elég.

"A hospice a legsúlyosabb állapotban lévõ haldokló betegek ellátását jelenti, ami nemcsak a fájdalom csillapítását, illetve a tüneti kezelést foglalja magában, hanem pszichológiai és spirituális ellátást is" - foglalja össze Hegedûs Katalin. A szervezeti formái különbözõek: mûködhet kórházban, külön osztályon, esetleg mobil teamként vagy segítheti otthon a beteget, "tulajdonképpen ez utóbbi lenne kívánatos, mivel a betegek szívesebben vannak otthon, mint kórházban", tette hozzá az elnök. A beteg szenvedése komplex dolog, ennek felismerése vezette el a Hospice-t oda, hogy a beteg (haldokló) körül egy segítõ hálót alakítson ki, és végig a kezét fogva kísérje a halálba, nem úgy, mint a közkórházakban, "ahol az a megszokott, hogy elkerítik a haldoklókat, igyekeznek még az ágyát is elkerülni" - mondta el tapasztalatait Veres Mónika ápolónõ, a Mazsihisz Szeretetkórház hospice-csapatának tagja. Az orvos és az ápoló elsõsorban a fájdalmakat csillapítja és a kínzó tüneteket enyhíti, míg a lelki segítségnyújtásra pszichológus és mentálhigiénikus áll rendelkezésre, rajtuk kívül gyógytornász, pap, illetve szociális munkás tagja a csapatnak.

A hospice-képzés többféleképpen zajlik: tanfolyami keretek között, illetve az orvosi egyetemen. A 40 órás alaptanfolyamot bárki elvégezheti az orvossal és nõvérrel együtt, aki mondjuk haldokló hozzátartozóját szeretné ápolni, de nem tudja, hogyan kell. Az alaptanfolyam után következõ kurzus elvégzésével már dolgozhat hospice-ban, addig azonban nem. Ezek mellett vannak olyan speciális, felsõ-fokú végzettséget igénylõ tanfolyamok, mint a gyászolókat segítõ vagy a hospice-szakápolói képzés, amelyhez hasonló Európában is csak néhány helyen mûködik.

Fontos megemlíteni, hogy a Semmelweis Egyetem orvostanhallgatóinak két féléve tartanak kurzust tanatológia és palliatív ellátási ismeretek címmel. "Az orvosi egyetemen szabadon választható tantárgy a tanatológia. Ami azért érthetetlen, mert ha már az orvos sem tud mit kezdeni ezzel a problémával, kitõl várhatunk akkor segítséget?" - teszi fel a kérdést Szabó Márta orvostanhallgató. A hospice-képzés hiánypótló jellegére utal az a felmérés is, amelyet Hegedûs Katalinék végeztek 2000-ben. Az orvostanhallgatók saját megítélésük szerint a 7000 órás orvosi curriculum során 34 órát (0,49 százalék), az ápolónõk 4600 órából 33 órát foglalkoznak (0,7 százalék) a halállal, a haldoklással, a gyásszal. Hegedûs Katalin szerint "látható változás mind az egészségpolitikában, mind az orvosok, ápolók körében, de még mindig fontos a szemléletformálás". Sok egészségügyi dolgozó "nem tanult meg kommunikálni a beteggel, ráadásul nem okoz nekik sikerélményt a haldokló beteg ellátása, ezért nehezen viselik a beteg elvesztését" - véli Veres Mónika is. Az orvosok nem tülekednek ezekre a továbbképzõ tanfolyamokra. "Az idõs professzorok mentalitását nem lehet megváltoztatni, mivel õk ezt egy periferikus dolognak tartják - magyarázza Hegedûs Katalin. - Egy onkológus, aki harminc éve azért küzd, hogy a daganatos beteg életét meghosszabbítsa bármi áron, nem tud szembesülni azzal, hogy egyszer ki kell mondani: elég, és onnantól kezdve az életminõségre helyezni a hangsúlyt. Ez egy erõs beidegzõdés, ami miatt nem is tudok senkit hibáztatni. Ameddig Magyarországon nagyon sokan hazudnak a betegeknek, addig nem fogják felajánlani nekik a hos-pice-ellátást, mert akkor szembesíteni kellene a beteget azzal, hogy nincs tovább. Pedig ez lenne a normális, bár a reményt minden körülmények közt meg kell õriznünk."

Minden kórházi osztályon lehet találni haldoklót, és a dolgozóknak a legtöbb problémát az jelenti, hogy nem tudják, mit válaszoljanak a betegnek, illetve mit kezdjenek a saját érzéseikkel, amikor látják a szívükhöz nõtt beteg haldoklását. Hegedûs Katalin a képzés eredményességét abban látja, hogy az emberek a saját haláltudatukkal, veszteségélményeikkel és bizonyos értelemben a lelki teherbírási képességeikkel is itt szembesülnek elõször. Elsõsorban nem az elõadások hatásosak, hanem a kommunikációs gyakorlatok, a különbözõ filmek, amelyeket levetítenek, illetve a beteglátogatások. Veres Mónika szerint az ilyen eljárásoknak köszönhetõ, hogy évrõl évre nõ a jelentkezõk száma.

Valuska László

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."