Ha Székesfehérvárról közúton haladunk a gánti Bauxitföldtani Park felé, már a Zámoly előtti lejtő tetejéről jól látszik a "Mars", pontosabban egy hatalmas bányagödör, mely mint valami nyílt seb, óriási harapás mutatja magát a Vértes déli lankáján. Ami a szemnek távolról esetleg bántó, jelen törekvéseinknek kiválóan megfelel, célhoz érve el kell ismerjük: megszólalásig marsbéli tájon járunk.
A Balás Jenő Bauxitbányászati Múzeum
bejárata mellett, közvetlenül a gánti országút mentén fekszik a már használaton kívüli bányaterület, ahol a szükséges használatbavételi engedély birtokában a Mars Society nevű nemzetközi szervezet magyar tagozata a nagy utazást szimulálja. Az illúzió majdnem tökéletes, leszámítva néhány valóban elhanyagolható apróságot: azért az mégis bosszantó, hogy itt a tavasz már napok óta, és a Mars úgyszólván teljes felszínét hó borítja (akkor a pomázi bekötő útról most ne is beszéljünk), a park területén, az expedíció bázisától alig kőhajításnyira fekvő két bányató is legfeljebb szépséghibának tekinthető, hisz a legfrissebb kutatási eredmények is arról szólnak, hogy valaha lehetett víz a "szomszéd földjén". Annyi fantáziával mindenkinek kell rendelkeznie, hogy ezt a két tavacskát kitörülje a saját Mars-képéből. Annál is inkább, hisz az expedíció legalább annyira fantasztikus, mint tudományos: az ismeretszerzés, -terjesztés mellett a fantáziára is sok mindent bíztak a szervezők és a résztvevők,
az Alternatív Közgazdasági Gimnázium
Szupernóva Csillagászati-űrkutatási Szakkörének tagjai és a belőlük tavaly megalakult Robotépítő csoport.
Ne szépítsük, igazi gyerekvircsaft folyik itt, de olyan nagyralátó, amilyet csak középiskolások mernek megengedni maguknak. Az ő korukban bátor annyira utoljára az ember, hogy Gántról csak úgy egy szál síruhában és igazi vadászrepülőktől kölcsönkapott sisakban elinduljon a Marsra, ha még csak képzelete szárnyain is. Ordas tévedés lenne tehát, ha lebecsülnénk a vállalkozást, s úgy tekintenénk, mint valami olcsó játékot ráérő gyerekeknek. Nem is olcsó. A két négyes csoportban lebonyolított utazás összköltsége mintegy kétszázezer forint, tudtuk meg a parkolóban egy Lada Samara után kötött lakókocsiban székelő "földi irányító központban".
Az asztronauták teljes 24 órát töltöttek a bolygón a bázisul szolgáló konténerben. "Nagyon jól éreztük magunkat így összezárva is, barátok közt voltunk, és érdekes feladatokat oldottunk meg" - mondja az első turnus parancsnoka, miközben utolsóként távozva kulcsra zárja a számítógéppel, négy pokróccal és két flakon ásványvízzel felszerelt konténert.
Az expedíció földi kapcsolattartásért felelős tagjától, Farkas Flórától viszont arról értesülünk, hogy azért nem volt minden fenékig tejfel: "Éjszaka a bázis mérőeszköze erős sugárzást jelzett, és akkor ki kellett menni, körbepásztázni a terepet, meg kellett keresni a sugárzó követ, majd egy kézi eszközzel bemérni, hogy mennyire veszélyes ez a sugárzás. Hát nagyon veszélyes volt, ezért el kellett vinni száz méterre a bázistól. Az nem volt nehéz, kicsi kő volt." És így végig, 24 órán át. A csapatban a földi kapcsolattartón túl egy biológus-orvos szakértő és a vele legszorosabban együttműködő geológus volt, továbbá a parancsnok, aki robotspecialista. A robotot is ők készítették, pofás legójószág, éjszaka "ő" is megjárta a terepet. Flóra a földi kommunikáció nehézségeit is ecseteli: "Késleltetett kapcsolattartás folyt, a földi üzenetek tízperces késéssel érkeztek, hiszen a valóságban olyan konstelláció is fennállhat, hogy a két bolygó közt negyven perc a kommunikációs út ideje." Ment tehát minden a szimuláció helyhez kötődő lehetőségei szerint. A nagy Mars-játék, a "marsosdi" a részvevők és a meglepően nagy számban fölvonuló média teljes megelégedésére zárult. "A kutatások adatait már részben a helyszínen kiértékeltük, a gimnáziumban már csak arról lesz szó, hogy micsoda nagyszerű egy buli volt ez az utazás" - mondja a földi irányító központban Orbán Ádám, az expedíció egyik vezetője.
Ez a "buli" kifejezés viszont nekünk gyanús, hiszen a beszélgetés egy későbbi szakaszában az egyik résztvevőtől sikerül megtudnunk, hogy ő bizony szívesen foglalkozna hivatásszerűen is az űrkutatással, sőt kifejezetten erre készül, és megítélése szerint a többieknek is hasonlók az ambíciói. A nemrégiben a NASA központjában járt Turczi Dávid is az ő szakkörük tagja, de már előtte is járt ott valaki közülük.
A nagy kalandon túl az egésznek annyi a jelentősége, hogy én egyszerre ennyi emberrel, akik ilyen sokat tudtak az űrkutatásról, csillagászatról, a naprendszerről és egyebekről még nem találkoztam. És ez nem egy tudományos konferencia volt Houstonban vagy a Csillagvárosban, de még csak nem is egy népszerű ismeretterjesztő sorozat a Spektrum tévén, hanem egy hétvégi diákbuli.
Leszögezhetjük, az űrutazás lebonyolítói elméletben már nagyon otthon vannak a Marson, s most rásegítettek egy álommal is: az milyen lenne, ha tényleg elmennénk. Hát ilyen. Vagy majdnem ilyen, valami hasonló. Vagy egészen más, de akkor is megérte.
Így jutunk a csillagokig.
