Az MNB felülvizsgálati politikája szerint - amelyet a legjobb nemzetközi gyakorlatot követve alakított ki - a végrehajtott adatjavításokat a lezárást követő negyedév adatainak publikálásával egyidejűleg teszi közzé. A felhasználók, piaci elemzők már a KSH által korrigált vámstatisztikai adatok közzétételekor (2004. február 10-én) következtethettek volna a vámstatisztikai adatok fizetésimérleg-statisztikára gyakorolt hatására. Mivel azonban a piac széles körben láthatóan nem számolt ezzel a hatással, az MNB statisztikai szolgálata úgy ítélte meg, hogy a felülvizsgálati rendben közölt negyedéves revíziónál korábban, tehát március 31. helyett már február 12-én tájékoztatja a felhasználókat. Természetesen a korábbi negyedévekben is megtörtént az addig ismert vámstatisztikai korrekciók beépítése. Az MNB-nek tehát egyfelől önhibáján kívül kellett jelentős adatkorrekciót végrehajtania. Másfelől a jegybank nem közölt a valóságosnál rosszabb fizetésimérleg- számokat, és nemhogy nem késlekedett az adatkorrekcióval, de - felülbírálva a közlési és felülvizsgálati rendjét - a tervekhez képest még korábban tette közzé az ismertté vált és jelentős változásokat tartalmazó fi-zetésimérleg-számokat. A jegybanki statisztikai szolgálat a jövőben is törekedni fog a felhasználók gyors és pontos tájékoztatására.
Sándor György
ügyvezető igazgató,
Magyar Nemzeti Bank
Örülök, hogy írásommal sikerült ki-provokálnom, hogy a közvélemény valamiféle magyarázatot kapjon a fizetésimérleg-adatok visszamenőleges korrekciójára (most már a KSH-n a sor). Csupán azt sajnálom, hogy az MNB nem tartotta fontosnak, hogy ezeket az információkat megossza a weboldalát nagy érdeklődéssel figyelő elemzőkkel, befektetőkkel. Köztük azokkal, akiknek a forinttal kapcsolatos befektetési döntései a magyar társadalom minden tagjának zsebét érintik. A hiánypótló tájékoztatás után sem értem azonban, miért nem volt két nap elegendő az MNB kiváló stábjának arra, hogy rendes havi jelentésébe beépítse a mellbevágó korrekciókat, és miért kellett a tudottan hibás adatok közlésével megzavarnia az érdeklődőket. Különösen az angol nyelven olvasókat, akik még azt a figyelmességet sem érdemelték ki, hogy a csak nagyítóval olvasható korrigált táblázat mellé a magyaroknak mellékelt Excel-táblát is megkapják.
Várhegyi Éva
Még egy szobrot
Teleki Pálnak?
Magyar Narancs, 2004. február 19.
Szomorúan olvastam, hogy Karsai László történészkollégám Teleki Pálról írt - egyébként kitűnő -cikkét jónak látta befejezni egy olyan kifakadással, miszerint olyan országban szeretne élni, ahol "egyetlen egyetem aulájában sincs szobra sem Marxnak, sem Telekinek". A két ember egymás mellé állítása enyhén szólva is aránytévesztés. Nem akarok itt belemenni sem a "melyik volt roszszabb: a kommunizmus vagy a fasizmus?", sem a "mennyire felelős Marx a gulágért?" örök értelmiségi vitatémákba. Ezekről a dolgokról vitatkozhatunk, és vitatkoznunk is kell. Két dolog azonban egészen biztos. 1. Karl Marx sohasem követelte, még kevésbé mozdította elő aktív politikusként, hogy embereket állampolgári jogaiktól megfosszanak. Azt meg végképpen nem, hogy faji alapon, származásuk miatt tegyék ezt velük. 2. Teleki Pál földrajztudósként legfeljebb a magyar tudománytörténet egy közepesen jelentős alakja. Marx viszont mindig minden valamit magára adó filozófiatörténetben és közgazdaság-történetben szerepelni fog, és akár szimpatizálunk a nézeteivel, akár nem, alapvetően átformálta azt, ahogyan a társadalomról és a történelemről gondolkodunk.
Tisztelettel:
Szalai Miklós
Tölgyfába vágott fejsze
Magyar Narancs,2004. március 4.
A Margit Palace-ról szóló kritikai észrevételeihez kevés köze van a Szentpéteri Márton által írott alábbi mondatnak: "...ezen csak egy hathatós, szakmailag megalapozott és jó kommunikációs stratégiával támogatott fellépés segíthetne, a közelmúltban nem korrumpálódott figurák, tehát döntően fiatalok vezetésével." (Kiemelés tőlem.) Szóval ismét a régi lemez, a süllyesztőbe a nem fiatalokkal, hiszen azok a közel- (és távoli) múltban, szakmától függetlenül mind korrumpálódtak, hogy egyéb, a munkára való alkalmatlansági mutatóikról ne is beszéljünk. Na nem baj, azért a szerző azt is sugallja, hogy aki öreg lesz, márpedig a fiatalok nagy részéből előbb-utóbb az lesz, azok mind korrumpálódni fognak, és akkor ők is mehetnek a fenébe. Sok helyen hangoztattam már, hogy az emberiség a törzsfejlődés torz ága, és a természet a legjobb úton halad afelé, hogy e hibát kijavítsa. A szerzőtől most már csak azt kérem, hogy rajzolja fel a korrumpálódás életkori görbéjét, hogy tudjuk, mihez tartsuk magunkat, ha valakivel tárgyalunk.
Radó Ákos
Kordult egyet a világ
Magyar Narancs, 2004. március 4.
Miután elolvastam a fenti szerkesztőségi cikket, azt hittem, tudom, mit fogok rá reagálni, de mire géphez kerültem és újraolvastam, rájöttem, hogy egy szóval sem írjátok, hogy egyetértetek a szlovákiai romák eljárásával. Ezt csak sugallja a cikk. "A népfelkelés nyilvánvalóan nem egy jogi kategória, mit kezdjünk vele akkor, amikor a résztvevőit lopásért, garázdaságért, rendzavarásért, hatóság elleni erőszakért tartják rács mögött? Eszerint jogot sértettek. Hogyhogy csak most?!" - írjátok, mintha ez már régebben esedékes lett volna. Kicsit sem értekeztek arról, hogy a romák miért nem próbálták meg a gondjaikat jogi/törvényes úton rendezni. (Nem mondom, hogy ment volna.) Viszont akkor a brutális apja vagy nevelőapja ellen forduló bántalmazott kislánynak is betelhetett a pohár. Feléje is száll hasonló szimpátiátok?
A. A.
Az ötletek embere
Magyar Narancs, 2004. március 4.
Tisztelt Szerkesztőség!
Hosszabb ideje olvasgatván a nem kevés hozzáférhető újság összes, az Önök Az ötletek embere című írásához hasonló témában megjelent cikkeit, kezd olyan érzésem lenni, hogy Az apa, a fia meg a szamár című keleti népmese mindhárom címszerepét a magyar újságíró-társadalom Medgyessyre osztotta ki (csak nem azon fránya, az újságok árát is érintő áfatörvény miatt?). A közös listát illetően én úgy gondolom, vívjon bár a Fradi meg a Dózsa késhegyig menő harcot a hazai bajnokságért, a nemzetközi porondra lépő, a hazai színekért küzdő válogatottat azért mégse laikusok állítsák össze népszavazás (EP-választás) útján, hanem inkább szakemberek, mondjuk konszenzusos alapon, pláne, hogy én néhány párttól (SZDSZ, MDF, Fidesz) úgy hallottam, a népszavazás valamiistentől elrugaszkodott dolog (lásd: köztársasági elnök, kisebb parlament stb.). Egyébként természetesen mindenki azt gondol, mond és ír, amit akar.
Üdvözlettel:
Falusi Tamás
