A használható ifjúsági törvényhez a közigazgatási és a civil oldal hatékony párbeszédére lenne szükség, amit az nehezít, hogy a civilek sokáig nem tudtak egységes érdek-képviseleti szervet létrehozni. Az elmúlt években zavarba ejtõ módon sokasodtak a mozaikszavak ebben a szektorban: alakultak érdek-képviseleti szervezetek, érdek-képviseleti szervezeteknek közös platformot teremtõ ernyõk és azok ernyõi.
Minderrõl Mesterházy Attila, a jelenleg kompetens Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlõségi Minisztérium politikai államtitkára azt mondja: "Magyarországon a politikába való belépésnek volt egy olyan tradicionális útja, hogy a fiatalok nem a politikai ifjúsági szervezeteken indultak el, hanem a civil ifjúsági szervezeteken keresztül. Ez úgy alakult, hogy õk a közélet iránt érdeklõdtek, és valahogy mind oda lyukadtak ki, hogy a közélet hazánkban egyenlõ a politikai közélettel. Ami szerintem nem így van. De ezért lehet az, hogy az ifjúsági szektor százszor jobban átpolitizált - mármint a civil dimenziója -, mint úgy általában a civil szervezetek Magyarországon, és ez nagyon nem jó."
A nyolcvanas évek végén már szervezõdött az ifjúság; 1988-ban érdek-képviseleti szervként hozták létre az öt évig mûködõ Magyar Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsát (MISZOT). A MISZOT elnökségének tagjai között szerepelt a jelenlegi miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc mellett a korábbi kancelláriaminiszter, Stumpf István vagy Kövér László. A MISZOT-vezetõk politikai sikereinek példája azonban szocializáció tekintetében furcsa pályára terelte az érdek-képviseleti ernyõket. A megszûnõ MISZOT maradványaiból már
politikai különbségek
alapján szervezõdött újjá a következõ évek két meghatározó platformja. Az Országos Gyermek- és Ifjúsági Parlamentet (OGYIP) egyértelmûen a jobboldal bázisaként tartja számon a közvélemény, a Magyar Gyermek- és Ifjúsági Tanács (MAGYIT) pedig félreérthetetlenül a baloldal ifjúság hátországát jelenti, elnökeit sorra a baloldal zsebtagozatai delegálták. E pozíciót eddig olyan arcok töltötték be, mint Újhelyi István - ma országgyûlési képviselõ és az MSZP alelnöke -, Kardos László - jelenleg a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium politikai államtitkára -, s a szervezet meghatározó tagja volt Zuschlag János, aki õszi bukásáig az MSZP legfiatalabb országgyûlési képviselõje és emblematikus ifjúságpolitikusa volt. Ugyanakkor a félcivil Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának elnökségi székébõl dobbantott a mainstream politikába Almássy Kornél, a Magyar Demokrata Fórum ifjúsági tagozatának vezetõje és a párt elnökségi tagja.
Ez a folyamat azért mehetett ennyire simán, mert két egymást jól kiegészítõ szándék találkozott: egyrészt a politikai pártok falánksága, hogy szélesítsék bázisukat a fiatalok körében; másrészt az ambiciózus ifjak kiugrási vágya. Ha egy huszonéves gyerek fel tud sorakoztatni maga mögött vezetõi tapasztalatot, kipróbált befolyásolási technikákat, vastag telefonkönyvet - képes felhívni magára
a nagypolitika szereplõinek
figyelmét. "Ha ott ülsz egy civil szervezet élén, és van affinitásod a politika iránt, akkor megkínálhat téged valamivel egy párt. Ezért van vetélkedés, hogy ki legyen egy ilyen szervezet elnöke - mondja Mesterházy Attila. - Azt viszont a civil szektor szereplõinek kell megérteni, hogy nem csak úgy lehet átlépni a közéletbe, hogy elkötelezõdnek egy párt mellett."
A jól kimutatható politikai összefonódás miatt az ernyõk teljesen képtelenekké váltak arra, hogy társadalmi érdekeket szolgáló lépéseket kényszerítsenek ki a közigazgatástól. "Nem valós szakmai vitákat folytatunk, hanem szakmai érvekbe bújtatott politikai csatározásokat. Amíg ez van, nem tud normálisan mûködni a rendszer, mert nem a lényegrõl szól. Nem a fiatalokról, nem a valós közéletrõl" - vélekedik az államtitkár.
A kialakult szituáció kapcsán minden oldalról megfogalmazódott az igény, hogy a politikai ifjúsági szervezeteket kivonják a platformokból. Ez eredményezte az újabb és újabb mozaikszavak alatt megszületõ szervezeteket. 2002-ben az említett céllal jött létre a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Szövetség (NEGYISZ), amely az úgynevezett harmadik oldalt - vagyis kizárólag a civileket - akarta egy tömbbe foglalni. Ennek ellenére az elsõ alakuló ülés jegyzõkönyvének tanúsága szerint a résztvevõk között szerepelt a Fiatal Baloldal - Ifjú Szocialisták képviselõje is, hogy elmondja, nem akar ott ülni, és erre kér minden más politikai szereplõt is.
"A jó civil szervezet mindig ellenzéki álláspontot képvisel" - mondja Szakál Tibor, a szervezet ügyvivõ testületének tagja. Szerinte az eddigi gyakorlat azt mutatta, hogy a közigazgatási szektorban eddig partnerként kezelt ifjúsági gyûjtõszervezetek a kormányokkal együtt változnak. Ennek fõ oka, hogy a civil szférában a fiatalok ügyének nincsen egységes szakmai képviselete, csak politikai beállítódása.
A bejáratott demokráciák többségében a civil szféra erõs és öntudatos, jól leválik a politika világáról. Ha mondjuk Nyugat-Európában szervezetet alakítanak a bélyeggyûjtõk, és vállalják, hogy a szociáldemokrácia elveivel tudnak azonosulni, akkor õk kimondják, hogy egyrészt szocdemek, másrészt azonban bélyeggyûjtõk, és nem akarnak beleugatni a politikába. De amikor szocdem kongresszus van Glasgow-ban, akkor õk is tartanak ott egy bélyeggyûjtõk nemzetközi kongresszusát, és a sörözõben dumálnak meg lobbiznak a pártkongresszusi tagoknál. De nem akarják megmondani, hogy szerintük Irak ügyében mit kellene képviselnie a pártnak. Szakál Tibor szerint nem a civil szféra van szereptévesztésben. "Mi tisztában vagyunk azzal, kik a szereplõk a pályán, és mindenkinek lehetõséget kell biztosítani arra, hogy véleményt nyilvánítson, de ne foglalja el egyik fél se a másik helyét."
A két politikai oldal
ifjúsági szervezõdései többszörös összefogási kísérlet és egy elbukott európai próbálkozás után (Nemzeti Ifjúsági Koordinációs Iroda - NIKI) most már végképp össze akartak fogni. A három fórum, a MAGYIT, az OGYIP és a NEGYISZ közös kezdeményezésére azonban újabb nagy ívû terv látott napvilágot. Kikerülve a bürokratikus intézményesítést, kerekasztal-tárgyalásokra hívták a szektor képviselõit, hogy végre szakmai kérdésekkel töltsék meg az eddigi kirakat-bohóc-kodást. A kezdeményezés neve: Gyermek- és Ifjúsági Konferencia (GYIK). A nagy ívû gondolatot azonban elmosták a konferencia megalakulása körül kirobbant botrányok. Többen Zuschlag János és Újhelyi István alakját látták a háttérben mozgolódni, és a konzervatív érzelmû ifjúsági szervezeteket kétségkívül megviselte a gondolat, hogy olyan sorba álljanak be, amit baloldali ifjú politikusok terelgetnek. Nagy Ádám, a GYIK társelnöke elmondta: "Már az alakuláskor igyekeztünk letörögetni azokat a kezeket, amelyek nyúlkáltak utánunk." Ráadásul sokan már a kezdetektõl csupán egy újabb, kormányzati szinten összetákolt szervezetnek látták, amikor a sportminiszter egy nyilatkozata csak olajat öntött a tûzre. "Amennyiben létrejön a fiatalok érdek-képviseleti szervezete, a GYIK, a magyar kormány és az ifjúsági tárca azt legitim partnerének fogja tekinteni" - jelentette ki a szervezet megalakulása elõtti sajtótájékoztatón, 2003 szeptemberében Gyurcsány Ferenc. Mit ad isten, alig három hónappal a konferencia létrejötte után együttmûködési megállapodás született a minisztériummal.
Bár az egyházi és a konzervatív szervezetek távol tartották magukat a GYIK-tól, mégis 282 taggal alakult meg a konferencia, és ezzel kétségkívül a legnagyobb hátországot tudja felmutatni. Az, hogy mennyire válik közös szakmai egyeztetõ fórummá, a jövõben dõl el. Reménykedésre adhat okot, hogy a résztvevõk szerint meglehetõsen ígéretes ifjúsági törvény elõtt állunk, melynek az életbe-lépése viszont igencsak kétséges. "Ha egy miniszter azt mondja, hogy jön az ifjúsági törvény, a civil szektor egy része ezt meglehetõs szkepszissel fogadja. Már a bejelentésnél lehet tudni, hogy fél évig nem történik semmi. Legalábbis ez a tapasztalat" - mondja Nagy Ádám. Pedig a törvényt úgy várják az érintettek, mint a Messiást. A jogszabály rendezhetné az egyelõre zavarosnak tûnõ intézményrendszert, az átláthatatlan finanszírozási formát, ami igencsak kecsegtetõ az álcivil szervezetek számára. A finanszírozást ugyanis eddig eltérõ pályázati források és különbözõ elbírálási mechanizmusok zavarba ejtõ kombinációja jelentette. A születendõ törvény megszüntetné a párhuzamosságot a pénzelosztás intézményi rendszerében, és a civil szféra erõsítésére normatív alapra helyezné a támogatást. Ez erõsen megdobná a résztvevõk számát a szektorban, mivel minden helyi önkormányzat a településen élõ és aktívan tevékenykedõ fiatalok számarányában részesülne a központi költségvetésbõl. Mesterházy Attila a filozófia alapjain értelmezi a tervezett jogszabályt: "Én hiszek Hegelben. Szerinte a mennyiség elõbb vagy utóbb minõségbe csap át. Azt remélem, az alulról építkezõ folyamat eredményeként idõvel kiválnak majd a területrõl azok, akik ezt komolyan akarják csinálni."
Horváth Kata
Länger Veronika
