Az „okos” óra nem új találmány, már a nyolcvanas évek magyar tinédzserei számológépes kvarcórával villogtak. A műfaj csúcsát a japán Casio termékei jelentették, ezek az órák a kilencvenes években akkora népszerűségnek örvendtek, hogy egyesek szerint befellegzett a nagymenő svájci márkáknak. De a mobiltelefonok elterjedésével a „komoly” karóra megmaradt annak, aminek eredetileg is szánták: ékszernek, státusszimbólumnak, a számológépes (ébresztős, stopperes stb.) kvarcóra meg gyerekjátéknak. Ám az okostelefonok, -tévék elterjedése után elkerülhetetlen volt, hogy ne jelenjenek meg az első ilyen órák is, csak épp azóta sem tudja senki, hogy pontosan mire valók.
Egy fecske nem csinál nyarat, ám a Pebble 2013-as megjelenése nagy szerepet játszott abban, hogy létrejöjjön az új piac. Az e-ink („elektronikus papír” – az e-book-olvasók nélkülözhetetlen kelléke – a szerk.) kijelzővel készült órára a Kickstarteren szedték össze a pénzt, és aki befektetett 99 dollárt, később kapott egy ilyen órát, ami attól annyira okos, hogy bluetooth-on keresztül kommunikál a telefonnal, képes megjeleníteni a beérkező üzeneteket, lépést számlál, mutatja az időjárást. Ám ebből is látható: egy Pebble csak akkor működik, ha van hozzá telefon is, ráadásul iOS- vagy Android-alapú. Viszont egy hétig a töltő közelébe sem kell menni (mármint az órával).
Mindez nem tűnik valami nagy számnak, ám a későbbi próbálkozások fényében mégiscsak ez az eddigi legnagyobb húzás a témában. Ugyanis hiába lépett a Sony és a Samsung is a piacra, az üzemidővel nem tudták tartani a tempót, óráik intenzív használat mellett már egy nap alatt lemerülnek. Közben a Google is tör előre, saját szoftvercsomagot adott ki a gyártóknak, hogy legyen egy közös rendszer, amit az órák használnak.
Nyilván nem lenne ekkora mozgolódás, ha nem lenne eredmény: 2012-ben (a Pebble előtt) mindössze 8,3 millió darabot adtak el az olyan hordozható kiegészítőkből, amilyen például az „okoskarkötő”, ám azóta folyamatos az emelkedés, a prognózisok szerint jövőre 80 milliót is eladhatnak az okosórákból. Ez persze még mindig szerény ahhoz képest, hogy 2014 utolsó negyedévében – csak iPhone-ból – közel 75 millió telefont adtak el, ám az előrejelzések nem számoltak azzal, hogy április 24-én teljesen átalakulhat a piac. Ekkortól kapható ugyanis az Apple belépője a korántsem bomba üzletnek tűnő kihívásra.
Okos és drága
Noha az Apple már tavaly szeptemberben bemutatta készülékét, az akkori esemény csak arra volt jó, hogy felkeltse az érdeklődést: levetítettek egy hosszú és fárasztó videót, amiből semmi érdemi információ nem derült ki azonkívül, hogy lesz, illetve, hogy nem iWatchnak fogják nevezni, hanem Apple Watchnak. De ebből mégis lehet valamit sejteni. Azt, hogy az Apple nem feltétlenül a technika szerelmeseinek szánja az órát. Bizonyíték rá, hogy egy sor divatlapban reklámozták. Három árcédula, két méret, egy célközönség – egész pályás letámadást láttunk, és az Apple nem egy, hanem tucatnyi modellt mutatott be. Aztán eltelt pár hónap, és semmi nem történt. A The Wall Street Journal februári értesülése szerint a gyártónak fogalma sincs arról, hogyan csináljanak kedvet a legújabb Apple-termékhez, és ezt a március 9-én megtartott hivatalos nyitányt immár az egész világ láthatta. Noha kiderült, hogy az Apple Watchban van térképszoftver, gyorsulásmérő meg digitális asszisztens, továbbra sem meggyőző a tálalás. Ráadásul telefon nélkül most sem lehet megúszni a dolgot, a használathoz szükség lesz egy iPhone-ra is. Ha van benne valami új, az a vezérlés, egy ún. digitális korona segítségével nagyíthatunk, görgethetünk.
Amúgy a 349 dollártól induló Sport típus a színes gumiszíjjal szinte bizsunak tűnik a 10 ezer dolláros arany Apple Watch mellett. Amúgy a választék kimeríthetetlen: kínálják bőrszíjjal, fémszíjjal, színes szilikonos kiszerelésben, kisebb és nagyobb méretben. De tényleg már csak ez hiányzott?
Az Apple tehát nem mutatott be forradalmi újdonságot, hanem egy olyan piacra lépett be, ahol bőven vannak más próbálkozások. Csakhogy ugyanezt tette 2007-ben és 2010-ben, az iPhone és az iPad bemutatásakor, és akkor – azzal, hogy újradefiniált egy létező termékkategóriát – megbolondult a világ! Most ugyanez megtörténhet az okosórával is, bár a kifejezést (smartwatch) a bemutatón egyszer sem használták, és az Apple honlapja is csak „óraként” emlegeti. John Gruber elemző, a Daring Fireball szerkesztője azt jósolja, hogy a technika világa értetlenül áll majd a siker előtt, hiszen az órában majdhogynem a nullával egyenlő az újítások száma. De szerinte ez így van rendjén. Az Apple Watch ugyanis nem „kütyü” lesz, sokkal inkább ékszer, még inkább egy borzasztóan trendi valami. És legyen bármilyen magas is az aranyváltozat ára (ő 5000 dolláros induló árat tippelt), a luxuspiacon olcsónak fog számítani. Szerinte a különböző változatokkal egyszerre tudják megcélozni a fiatalokat, az átlagembereket és azokat is, akik tömör aranyból készült karórára vágynak. Gruber úgy véli, megint csak Andy Warhol gondolata érvényesül majd, aki szerint Amerikában az a siker, amikor a leggazdagabb is ugyanazt vásárolja, amit a legszegényebb. Amikor Coca-Colát iszol, tudod, hogy az elnök és a csavargó is azt issza.
Egy másik szakíró, Benjamin Cylmer, a HODINKEE szerkesztője azt mondja, hogy hiába csodás és mesterien megmunkált termék az arany Apple Watch, nem versenyezhet egy Rolexszel vagy egy Patek Philippe-pel, mert hiába is takargatják, ez akkor is csak egy okosóra, amit komoly üzletember nem visel, legfeljebb otthon vagy a nyaralóban. Ám ezt leszámítva ő is hatalmas sikert jósol, szerinte ugyanis a fiatalabb generáció, ha karórát akar, minden bizonnyal az Apple termékét választja.
Ám addig megannyi kérdés vár tisztázásra, mert egyelőre még az sem világos, hogy lehet például frissíteni az Apple Watchot, lehet-e egyáltalán. Azért az (okos)óra nem olyan dolog, amit az ember évente szeretne cserélni, mert éppen megjelent egy gyorsabb, vékonyabb modell. Vagy mégis?
