A szovjet Vörös Hadsereg 1944-ben kezdte meg a magyarok munkatáborokba hurcolását. Volt, akit a világháborúban elveszett munkaerő pótlására vittek kényszermunkára, de volt, olyan is, akit lehetséges ellenségnek minősítve, "biztonsági óvintézkedésként" fosztottak meg legalapvetőbb emberi és polgári jogaitól. A foglyok száma egyes becslések szerint akár a 900 ezret is elérhette – írják abban a közleményben, amelyben a második világháború alatt és után Kazahsztánba hurcolt magyarokkal foglalkozó kutatások legújabb eredményeiről számolnak be.
Kazahsztánban egy évtizeddel ezelőtt kezdődött az a feltáró munka, amelynek eredményeként a kutatók, részben magyar anyagból, kiadtak egy könyvsorozatot. A kutatást az asztanai Eurázsiai Nemzeti Egyetem kutatói viszik tovább, és remélhetőleg ők is találnak magyar vonatkozású adatokat – mondták a témáról szervezett konferencia kapcsán.
Menczer Erzsébet, a Szovjetunióban volt magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezetének (Szorakész) elnöke arról beszélt, hogy a kazah kutatók az egyik táborhelyen magyar temetőre bukkantak. A kutatási eredményekről szóló konferencián ismertetik az ott nyugvók névsorát, vagyis az eddig ismert több mint 800 ezer elhurcolt magyar száma tovább nőhet – vélekedett.
