Ősi kór, pusztító járvány: mit rejt a felolvadó sarkvidék?

Tudomány

Az északi sarkköri vidék kiolvadása mind több problémát hoz magával – az egyik potenciális veszély rég nem látott járványok feltámadása.

Földünk már jó rég óta óriási kiterjedésű, természetes hibernációs kamrát működtet: ez az örökké fagyott talajréteg, avagy a permafroszt.

A geológusok szerint ez a pórusaiban fagyott vizet, azon felül meg nagyobb jéglencséket is tartalmazó, a jég által összecementált talajtípus afféle jégkori reliktum: a pleisztocén nagy eljegesedési (glaciális) periódusainak maradványa, ami még nem tudott kiolvadni a legutóbbi eljegesedés vége óta (úgy 11 400 éve).

A globális klímaváltozás azonban e tekintetben is megteszi a magáét: a sarkvidékeken a hatása még erőteljesebb és a felmelegedés különösen jól érzékelhető ez az örökké fagyott talajjal bíró zónában. A tundra nevű klimatikus és növényföldrajzi övezetben már korábban is jellemző volt, hogy a talaj felső része nyaranta megolvad, végtelen mocsárrá változtatva a vidéket, hiszen az olvadék és csapadékvíz nem tud lefolyni a mélyen átfagyott altalaj miatt.

Gázos helyzet

Az olvadás azonban már mind mélyebbre hatol és mind nagyobb területeket érint, ami egyszerre kecsegtet jövőbeli gazdasági haszonnal (már azok számára, akik majd kitermelik mindazt a jót, ami a most még fagyos föld rejt magában a mamutcsonttól a földgázig), meg súlyos károkkal, hiszen egész városok, gyárak, ipari létesítmények épültek a permafrosztra – a jövőt tekintve fagyott mocsárra.

false

 

Gyakorta emlegetik azt is, hogy a fagyott földben rejlő és ott, az élő szervezetek lebomló maradványaiból folyamatosan képződő metán felszabadulása önmagában is csapás lehet a már így is felborult egyensúllyal üzemelő légköri „üvegháztartásra”.

Ebből a szempontból még érdekesebb, hogy csak a sarkvidékeken számolhatunk permafroszttal, hanem számos magashegységi régióban, no meg nagy mélységben, az óceánok aljzatában is. De minket most elsősorban az érdekelne, hogy mi az, ami még virulensen tud kiszabadulni ebből a gigantikus, de lassan funkcióját vesztő mélyhűtőből.

Szerencsére már akadnak tudományos tapasztalatok, bizonyítékok, amelyek alátámaszthatják a kutatók gyanúját és a közelmúltban már átélhették azt is a fagyott régió egyes lakói, milyen is lesz, ha egyszer valami kiszabadul a hűtőből. Az első bizonyítékra még 2007-ben akadtak orosz, amerikai és magyar kutatók: ekkor Északkelet-Szibériában, a Kolima folyó mentén jégkorszaki földimókusok éléskamrának is használt téli hibernációs üregeit tárta fel az olvadás és bennük egy manapság is nagy területen élő növény, egy habszekfű-féle (Silene stenophylla ) jó 30 ezer éve fagyott magvait találta meg a nemzetközi kutatócsoport.

Nos, a magvakkal kísérletező orosz kutatók (az Orosz Tudományos Akadémia Sejt Biofizikai intézetének munkatársai) még 2012 elején jelentették be, hogy sikerült élő növényeket szaporítani a paleo-mókusok spájzából előkerült fagyott magvakból - ez eddig a legidősebb élő maradvány, amit sikerült új életre kelteni!

Támad az óriásvírus

Ráadásul más kutatókat tovább inspiráltak ezek az eredmények és 2014-ben már egy francia kutatócsoport jelentette be saját felfedezését: harminc méteres mélységből származó permafroszt mintáknak tettek ki szerencsétlen sorsú kísérleti amőbákat, amelyek legott pusztulni kezdtek. A mintát elektronmikroszkópjaikkal pásztázó francia kutatók hamarosan meg is találták a delikvenst: egy a hosszú hibernáció ellenére jó egészségnek és étvágynak örvendő óriásvírust.

false

 

A másfél mikrométer nagyságú Pithovirus ugyan emberre nem veszélyes, annál félelmetesebb patogén az amőbák számára. Ezzel azonban bizonyosságot nyert, hogy mind összetett életformák, mind mikroorganizmusok, vagy önálló (gazdatest nélküli) életre amúgy is képtelen vírusok is szaporodóképes állapotból kerülhetnek ki a jég fogságából, természetes kriobörtönükből.

Márpedig a jég számos olyan temetőt, sőt tömegsírt rejt, ami régen inaktív, sőt esetleg kipusztultnak hitt, ragályt okozó emberi kórokozó áldozatait rejti: ha ezek szabadulnak ki, akkor rosszabb esetben újabb járványokat okozhatnak. Hogy csak egy száz éves példát mondjunk: a spanyolnáthának is nevezett, leginkább 1918 és 1922 között több hullámban támadó, akkor világjárványt (pandémiát) okozó H1N1 influenzavírus áldozatai is kiolvadhatnak, bennük esetleg virulens kórokozókkal.

Influenza - Burokban született

Immár hivatalosan is influenzajárvány van az országban - ennek kapcsán nem árt szembenézni a ténynyel: habár könnyelmű embertársaink hajlamosak viszonylag gyorsan kiheverhető, veszélytelen betegségnek látni, valójában az influenza produkálta az utóbbi évszázad leghalálosabb járványait.

Habár a maga idejében még új kórokozónak számító influenzatörzs rokonai később még okoztak világjárvány, igaz, idővel már jóval kevesebb áldozatot szedve, így talán a védettségünk is erősebb ellene, de azért talán nem kéne élőben követni, hogy a természet a maga hatalmas laborjában, globális klinikai vizsgálat keretében döntse el a régi vitát: egykor miért is volt olyan pusztító ez a járvány?

Kiolvadó sírok

És itt nem is csak egyetlen kórokozóról beszélünk: a valaha legrettegettebb járványos megbetegedés, a fekete himlő vírusát (a két Variola-variánst) gyakorlatilag a 20. század végére kipusztultnak nyilvánították, pedig számos újkori himlőjárvány halottait rejthetik az Északi-sarkkör vidékének lassan kiolvadós sírjai, miközben már himlővakcinát is csak kevés helyen tárolnak (ott is különleges biztonsági intézkedések mellett).

És akkor ott rejtőzhet e gigantikus, lassan leengedő mélyhűtőben még számos ismert patogén - ne felejtsük a pestisjárványok máig fagyott áldozatait sem! Számíthatunk még eddig ismeretlen mikrobákra, vírusokra is, elvégre a modern virológia és mikrobiológia megszületése előtt pusztító megbetegedések kórokozóit nem is mindig ismerjük – talán nem is most kellene nyélbe ütni e randevút. A kórokozók kiolvadása egy esetben nagy valószínűséggel már okozott járványt:  2016-ban lépfenejárvány tört ki az észak-szibériai Jamal-félszigeten, ahol már időtlen idők óta nem volt ilyen megbetegedés.

A lépfene baktériuma

A lépfene baktériuma

 

 

A vizsgálatok szerint egy 75 éve fagyott rénszarvastetem őrizte meg a lépfene baktériumának spóráit, amelyek járványt okoztak, de már az emberek között is: több tucatnyian kerültek kórházba, legalább egy kisgyermek meg is halt, és persze számtalan rénszarvas is megfertőződött. A gond még súlyosabb mint gondolnánk: a 20, század elején Szibérián végigsöprő lépfene-járványok több mint egy millió rénszarvast öltek meg, tetemeiket mintegy 7000 sekély tömegsírba temették. Elképzelni is rossz, hogy mi történhet, ha ezek is sorra olvadni kezdenek.

Egy dolog azonban bizonyosnak tűnik: bonyolultabb gerinces organizmusok, pláne emlősök már aligha támaszthatók fel a hosszú hibernáció után. Bár az F-kategóriás horrorok kedvenc témájaként rendre előkerül ez a motívum, de aligha kelthetjük életre a fagyott, ráadásul mumifikálódott mamutokat - nekik inkább az agyaraikat, csontjaikat gyűjtik össze a közben mindent szétrontó lelketlen kufárok.

Eme írás szerzőnk, Barotányi Zoltán éghajlattal, klímakutatással, klímaváltozással és annak továbbgyűrűző hatásaival foglalkozó cikksorozatának újabb része.

A klímaváltozás hétköznapjai sorozatunk előző részei:

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.