Kecskeméti pálinkabemutató: Töményen szép az élet

Tudomány

A pálinka a magyar gasztronómia szerves része - állítják az említett taktikai alkoholneművel hivatás-

A pálinka a magyar gasztronómia szerves része - állítják az említett taktikai alkoholneművel hivatás-

és üzletszerűen foglalkozó véreink, s még büszkék is rá. Hogy az iménti állítás nem úgy s nem annyira igaz, miként az imént elhangzott, a napnál is világosabb - elvégre ez a töltetlen savanyú cukrok

és a hidegen kevert álpálinkák hazája vagy mi.Robogunk a világ tán legdrágább, bár kétségtelenül festői autópályáján - el a nyomorult városból, ahol úgyszólván lehetetlen élni, és a sok tapló azt sem tudja, mi az a gasztronómia, illetve folyton összekeveri a rozé kisfröccsel. Miközben elsuhannak előttünk Közép-Magyarország hamarosan sűrű futóhomokkkal és tevékkel borítandó tájai, eszünkbe jutnak Győry László, a Szeszipari Terméktanács igazgatójának szavai: "Ideje, hogy a magyar vendéglők étlapját diadalmasan elfoglalják a hazai készítésű nemes gyümölcspálinkák, s végre kiszorítsák onnan például a tequilát, amely nem is magyar termék, ráadásul agavéból csinálják, ami tökéletesen tájidegen!" Akár - tesszük hozzá - az akác, ami utunkat szegélyezi, s melyből, a hazánkban termő haszonnövények közül szinte egyedül, eleddig még nem főztek pálinkát - bár ki tudja.

Banderas, anyád

Annál inkább alkalmasak e célra a bogyós gyümölcsök: kedves olvasóink többsége - fogadjunk - azt sem tudja, hogyan is néz ki mondjuk a som vagy a kökény, esetleg bármely más, immáron csak veterán zenészek nevében továbbélő ínycsiklandó (alkalmanként baromi savanyú) húsos termés. Ennek megfelelően a belőlük készült párlatot sem ismerik, s inkább tájidegen szeszeket vedelnek, vagy éppen bármit: a lényeg, hogy folyékony legyen - ami végképp nem egyeztethető össze a gasztronómiai tudatossággal. Megjegyeznénk persze, hogy a rossz példaként szolgáló kultúrmocsok, mint szinte mindig, most is a filmekből árad: mert ha például a R. Rodriguez könnyűkezű moziipari vállalkozó méltán népszerű zsánerfilmjeiben tequila helyett eperfa hordóban érlelt tízéves szatmári szilvát innának a versenyzők, akkor egyrészt jó példával járnának elöl, másrészt rossz példával viszont egyáltalán nem, harmadrészt gyorsan kiderülne, hogy egy nemes gyümölcsből készült hungarikum is tökéletesen alkalmas arra, hogy üzemanyagként szolgáljon tetszőleges vendéglátó-ipari üzemegység módszeres szétveréséhez.

Fináncláb, hüvelyk, Matyi

Mire megérkezünk a neves, paradigmateremtő társadalomtudósról és kriptobolsevikról elnevezett Erdei Ferenc Művelődési Házba, már ki is futott a bogyósok szezonja - a látogatók éppen a vegyes, a szőlő- és a diópálinkát kóstolják, megfontolt kortyokkal, az egymásra következő felespoharak közé központozásként kávészemeket illesztve. Már az első felesnél kiderül, hogy a rendezvényt zömmel büszke lokálpatrióták látogatják: gyengéden szeretik takaros kis városukat - nemkülönben a pálinkát, melynek esküdt ellensége a settenkedő finánc: egy örök karakter, mely remek metaforája az ősi magyar gasztronómiára mintegy parazitaként telepedő aufklér idegenségnek. A saját készítésű nemes hungarikum háttérbe szorulásáért - gondolatmenetünket tovább folytatva - legfőképpen a minden bevételre mohón rámozduló Moloch, a modern adóztató ún. jogállam a felelős, mely, úgy tűnik, jobban tűri a tequilát, mint a cseresznyepaprikás törkölyt - annál is inkább, mivel az előbbit, agavé híján, nem lehet a sufniban lefőzni, másrészt hidegen történő kikeverése sem lehetséges, mivel a magyar nehézvegyészet - mondjuk a fekete címkés, illetve töltetlen savanyú cseresznyearomával szemben - még adós a természetes tequilaíz kifejlesztésével, ami ugye egyrészt szégyen, másrészt meg mi magunk se hisszük el. Az is gyorsan kiderül, hogy hungarikumnak leginkább egy másik hungarikum a konkurense: pálinkakóstolásba belemerült újdonsült ismerőseink azt sem felejtik el megjegyezni, hogy a kezükben tartott gusztusos diópálinkával szemben egy másik neves és szintén barna színű hungarikumból a múltkor egy egész üvegnyit voltak kénytelenek kiönteni, mert az adott történelmi pillanatban tökéletesen ihatatlannak bizonyult. A magyar gasztronómia eme ismerősen dzsentroid gesztusának felelevenítése nyomán a beszélgetés inkább múlt századi történelmünk ún. nagyjai felé terelődik, kik egyrészt mind módfelett súlyos emberek voltak - másrészt érdemeik is számosak -, egyik beszélgetőpartnerünk rögvest Rákosit említi, aki nélkül a ma nem lenne oly boldog és fényes, mint egyébként - mintegy magyarázatként is szolgálván arra, hogy a racionális várakozásokkal szemben miért nem csupán Fekete "Hungarian" László bír megélni az erős emberek K.-Európában kötelező kultuszából.

Sajt, hold

Persze mondanunk sem kell, a kecskeméti pálinkabemutató pusztán egy röpke epizód a térségi kertészeti és élelmiszer-ipari kiállítás jóformán egész Kiskunságra kiterjedő programsorozatában - mi több, ha a tömény gyümölcsíztől némileg elnehezülten feltápászkodunk asztalunktól, már a szomszéd standoknál vagy ötféle sajtot, számos süteményt, savanyúságot, szójafasírtot kóstolhatunk, a büfében pedig sört mérnek, ami ugyan nem őshonos, de ma már szintén szerves része a magyar táplálkozási szokásoknak.

S a program házon kívül, a kellemesen eklektikus kecskeméti városközpontban is folytatódik: a pálinka után jöhet a Magyarország-szerte méltán világhírű hazai bor meg az elmaradhatatlan kísérők: a neolit technológia szerint elkészített kenyérlángos, találkozás hasznos vagy többé-kevésbé értelmetlen tárgyak készítőivel és forgalmazóival, pogácsakóstolás, majd válogatás a kíváló minőségű magyar gyümölcsök között, melyek csodamód egyelőre még elkerülték, hogy sorsukat egy pofás, vörösréz szeszlepárló készülékben fejezzék be, aufheben. Fáj a szívünk, hogy idő s alkalom híján lemaradunk olyan, a környékbeli településeken zajló rendezvényekről, mint a pörkölttorta-, a csuhébaba- vagy a karikásostor-készítő bemutatója. Egyelőre azt sem tudjuk meg, miben különbözik a bodzalekvár a pásztorkörözöttől, milyen a mézeskalácsírás, továbbá hogyan nézhet ki egy igazi tengerisó-bemutató - nyilván vén kecskék felvonultatásával, továbbá, miben is állhat Olar Mircea pirogravurozó (esetleg pirogravírozó) produkciója. Az viszont a villanyoszlopokról is leolvasható, hogy a helyi ifjúság immáron Kecskeméten is súlyos tört ütemekre (esetleg pumpálós house-ra) mulatozik, ami ugyan gasztronómiai szempontból tökéletesen értelmezhetetlen, de nem is zárja ki a nemzetközi trendekkel szembeszegülő autochton magyar tudatmódosítók célirányos felhasználását.

Barotányi Zoltán

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.