Vagyis hát persze, hogy van: az ifjan elhalálozott újbirodalmi fáraó legendás és pazar sírlelete túlnyomórészt ma is a kairói Egyiptomi Múzeum állandó kiállításának dísze, míg az együttes jó néhány becses darabja egy világjáró vándorkiállítás keretében jelenleg éppen San Franciscóban, a De Young Múzeumban állomásozik. Budapesten mindössze az 1922-től folytatólagosan feltárt uralkodói sír drágaságainak seregnyi másolatával találkozhat az egyiptológia eredményei iránt fogékony látogató. Pusztán replikákat szemlélhetünk tehát a VAM Design Center pincehelyiségeiben, ám igaz, a bayreuthi Semmel Concerts GmbH által életre hívott, s ugyancsak utazó kiállítás nem is ígért mást, mint Howard Carter világraszóló régészi diadalának rekonstrukcióját.
Elvárásainkat és igényeinket ilyesformán jó előre hozzáigazíthatjuk a kínálkozó, becsületesen limitált élményhez (ami a Leonardo da Vinci távollétében ugyanitt megtartott Da Vinci-kiállítás után már nem is eshet olyannyira a nehezünkre), s ítéletünket is illendő a tárlat rendezőinek vállalásához mérni. Mely vállalás mindazonáltal korántsem szerény: a sír eredeti állapotának megfelelő "térérzettel" kecsegtet, s a fáraók aranykorának láthatóvá tételével, vagyis többszörösen szemléletes ismeretterjesztéssel. S ez az ismeretterjesztő szándék nem is téveszt hatást, hiszen a sír három kamráját megidéző kiállítás bőségesen ellátja hasznos információkkal a jórészt serdülőkből álló látogató közönséget. Az egyiptomi történelem rövid summájának, az Újbirodalom tetőpontján regnáló XVIII. dinasztia ismertetésének, a monoteisztikus vallásreformjáról elhíresült Ehnaton érája (az éppen Tutanhamon uralkodásának idején lezárult ún. Amarna-kor) körvonalazásának szintúgy jut hely a termekben, akárcsak a sírleletből érzékletesen felsejlő hitvilágnak és halotti kultusznak, az uralkodói kötelmek és magánörömök megannyi rekvizitumának. S mindezzel párhuzamosan a múlt századi ásatás munkafázisai és héroszai, elsősorban természetesen a nehéz természetű Carter és az expedíciót pénzelő brit arisztokrata, a szerencsétlen halálával a "fáraó átkának" legendáját útjára indító Lord Carnarvon is elénk kerül.
Informatív (habár a származási helyek megjelölését olykor felettébb meglepő módon kérdőjellel lezáró) ismertető szövegek sora, szakszerű s egyúttal a gügyögést mellőzve is könnyed, fülhallgatós tárlatvezetés, s némi szolidan fantáziadús filmvetítés erősíti az oktató jelleget. Ám a kandi vendég mégis egykönnyen túlzottnak ítélheti az amúgy rendszerint váteszként tisztelt Süddeutsche Zeitung prospektusban kinyomtatott véleményét, miszerint: "a látogató egy interaktív 3 dimenziós filmben érzi magát. (...) Olyan élethű, hogy nem is gondolnánk, hogy replikákat látunk." Részint azért, mivel a kiállítás interaktivitása kimerül az említett fülhallgatós szöveg öntevékeny navigálásában, részint mert a német sajtóorgánum által oly lelkesen méltatott másolatok tekintélyes hányada - dacára a válogatottan értékes alapanyagoknak - bizony csalódást kelt. Így például a hosszú évszázadokra eltörölt emlékezetű fáraó nevezetes arany halotti maszkjának másolata, mely egyébiránt jószerével a kiállítás "arca", fájdalmasan sikerületlen, üres, s egyetlen röpke pillanatra sem megtévesztő munka, s épp így művinek és zavaróan vadonatújnak hat az aranylemezekkel borított uralkodói trónus háttámlájának ábrázolása, Tutanhamon és nővér-felesége, Anheszenamon párjelenete is.
Az utóbbi tárgy mindemellett a tárlat egy másik fogyatékára vagy legalább vitatható mozzanatára is rávilágít, s ez nem más, mint a problémátlanság látszata. A reprodukciókról oly ismerős idilli jelenetet, melyen Anheszenamon éppen férje vállát balzsamozza, a rendezők a királyi testvérpár meghitt kapcsolatának illusztrálására használják, jóllehet a kísérőszövegből itt is kiderülhet, hogy a műalkotás megrendelése Tutanhamon (akkor még persze Tutanhaton) trónra lépésének időpontjához kötődik, amikor a kisfiú még tízéves sem volt, s így házasságának intim jellege e helyütt mindössze művészi (s persze politikai) konstrukciónak tekinthető. Nyitott kérdések leginkább a fáraó halálának pertraktálása során tűnnek elénk, s az ezredévekkel megkésett nyomozás (mely a dokumentumcsatornákról már ismerős gyanúsítottakkal, Ay vezérrel és Horemhebbel számol) egy baleseti sérülés végzetes elfertőződésének valószínűsége mellett teszi le a garast. Ám Tutanhamon számítógéppel rekonstruált arcképét bemutatván már elmarad a nyilvánossá tett mérlegelés, noha a fejedelmi bőrszín vélelmezett árnyalatának kiválasztása az utókor döntése, arról a múmia vizsgálata nem szolgálhatott perdöntő bizonyítékkal. Mi döntünk tehát arról, hogy milyen is volt Tutanhamon, s úgy lehet, ez a felismerés nemcsak történelemelméleti információként válhatott volna hasznossá a rendhagyó történelemórán szertebarangoló tanuló ifjúság számára.
VAM Design Center, Bp. VI., Király u. 26. A kiállítás 2010. április 26-ig látogatható.
