Kockázatok és mellékhatások: mi kerül a poharunkba?

  • B. Papp Máté
  • 2019. október 19.

Tudomány

Az ivóvízzel nemkívánatos anyagok is belénk kerülnek: gyógyszer- és növényvédőszer-maradványok, mikroműanyagok. Bár ezek koncentrációja vizeinkben el­enyésző, nem vehetjük félvállról a problémát.

Egy májusban közölt ENSZ-jelentés több száz folyó vízminőség-vizsgálata alapján arra jutott, hogy 2050-ig 10 millió ember halhat bele olyan betegségekbe, amelyek mögött az antibiotikum-rezisztens baktériumok terjedése áll. A szervezet munkatársai Ausztriánál vettek mintát a Dunából, és az adatok szerint a Magyarországot is átszelő folyó a legszennyezettebb mind közül: hét olyan, magas koncentrációjú antibiotikumot találtak a vizében, amelyek rezisztens baktériumok kifejlődését teszik lehetővé.

A kérdéssel a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpontja (MTA ÖK) is foglalkozott a közelmúltban: egy közleményük szerint ha figyelembe vesszük a szennyvíztisztítás minőségét és a Duna hígítási hatását, akkor a különböző gyógyszermaradványok elenyésző koncentrációban találhatók a folyóban. De ha ilyen alacsony mértékben vannak gyógyszermaradványok a felszíni vizekben, akkor miért kell kongatni a vészharangot?

Uszadék és szemét a kiskörei vízerőműnél (2019)

Uszadék és szemét a kiskörei vízerőműnél (2019)

Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

 

Azért, mert egész életünkben ezt isszuk (ivóvízkészletünk 65 százalékát a Dunából nyerjük a Szentendrei-szigetnél található kútsoron keresztül). Szigeti Tamás János, a független vizsgáló laboratóriumokat üzemeltető Wessling Hungary Kft. üzletfejlesztési igazgatója lapunknak elmondta: a különböző forrásból származó vízmintákból a napjainkban kimutatott nemkívánatos anyagok jelenlétét a szakemberek évtizedekkel ezelőtt is vélelmezték, de a megfelelő műszerek hiányában nem tudták egyértelműen bizonyítani.

Pedig számos olyan gyógyszer van, amely változatlan kémiai formában távozik a szervezetünkből: Szigeti tájékoztatása szerint piszchotrop anyagok, antidepresszánsok, daganatos betegségek kezelésére használt gyógyszerek, hormonkészítmények és gyulladásgátlók is kimutathatók a felszíni vizeinkből.

„A gyógyszeriparban dolgozó kémikusok folyamatosan új szintetikus molekulákat hoznak létre, amelyeket a szennyvíztisztítókban »dolgozó« baktériumközösségek nem tudnak lebontani, így a gyógyszermaradványok úgy mennek át rajtuk, mint kés a vajon. A gyártók ezzel nem foglalkoznak, mert túl költséges lenne az ún. green pharmacy, tehát könnyen lebontható termékeket készíteni” – szögezi le Záray Gyula, az MTA ÖK kutatója.

De nemcsak a gyógyszermaradványok szennyezik a felszíni vizeket: a Dunában megtalálhatók a mikroműanyagok (5 mikrométernél kisebb műanyagelemek), illetve a növényvédő szerek is. Az utóbbiak (rovarirtók, gombairtók, gyomirtók) viszonylag egyszerűen jutnak a vizekbe, jellemzően a mezőgazdasági tevékenység során. A műanyagdarabkák útja ennél bonyolultabb. A kozmetikai ipar ún. elsődleges mikroműanyagokat gyárt, amelyek többek között tusfürdőkbe, fogkrémekbe és samponokba kerülnek, ezek pedig a lefolyón keresztül jutnak a szennyvíztisztítóba, hogy aztán az élővizekben kössenek ki.

Műanyag és halak.

Műanyag és halak.

Fotó: MTI/EPA/Antonio Lacerda

 

És ez még a jobbik eset, mert míg az elsődleges mikroműanyagok 80-90 százaléka a szennyvíziszapban végzi (amit később komposztként használnak fel, tehát ha úgy vesszük, így is, úgy is a természetben kötnek ki), a másodlagos mikroműanyagok (a polietilénből és polipropilénből készült csomagolószerek, PET-palackok, nejlonszatyrok) közvetlenül a környezetben degradálódnak – kivételt képeznek a poliésztert tartalmazó ruhák, amelyeknek a maradványai a mosás során kerülnek a lefolyóba.

Melegszünk

„Az Európai Unión belül a levegőminőség tekintetében sok száz vegyületre, a felszín alatti vizek esetében pedig a legtöbb szennyezőre szabtak ki határértéket, ám a felszíni vizeknél ez csak 30–40 elegy esetében érvényesül. Ezért egyes szennyezettségek kimutatásának nincsen jogi következménye” – mondja Simon Gergely, a Greenpeace vegyszerszakértője a jogi környezetről. Szerinte azért könnyű megállapítani számos élővíznél, hogy azok tiszták, mert egyszerűen „nem azokat mérik bennük, amik ott vannak”.

Ugyancsak frusztráló, hogy a toxikológiában létezik egy fogalom, az ún. mikrorizikó, aminek fennállása esetén az egyes vegyületek hatásának kitett 1 millió egyén közül egynél várható valamilyen egészségkárosodás kialakulása. Szigeti Tamás szerint Magyarországon nagyjából 10 milliós lakosságánál ez évente 10 embert jelent. Az érintettek várható életkora (az egyéb egészségügyi összetevőktől függően is) az átlagosnál rövidebb lehet.

De nézzük, hogy milyen konkrét kockázatokról beszélhetünk a tudomány jelenlegi állása szerint! Először is le kell szögezni, a Duna jelentős hígítási hatása örömteli, hiszen ennek köszönhetjük azt, hogy a veszélyes vegyületek alacsony koncentrációban vannak jelen a folyóban.

Vízminőség ellenőrzés a Maroson

Vízminőség ellenőrzés a Maroson

Fotó: MTI/Kelemen Zoltán Gergely

 

Önmagában viszont ez sem garancia semmire: egyfelől a kisebb patakoknál nem ez a helyzet, márpedig azok ugyancsak hozzájárulnak ivóvízkészleteinkhez, másfelől pedig egészen a Duna víztömegét erőteljesen veszélyezteti a klímaváltozás. „Jelenleg 500-szoros hígítással lehet számolni, ha ez lecsökken, mondjuk, a felére, annak súlyos következményei lehetnek, hiszen ugyanúgy napi 400 köbméter szennyvíz fog beleömleni a Dunába” – mondja Záray Gyula.

A felmelegedés egyéb kockázatokat is hordoz magában: „A magasabb hőmérséklet, főként kánikulai időszakokban, vízminőségi problémákhoz vezethet, az extrém csapadékok pedig növelik az erózióval, illetve lefolyással távozó tápanyag mennyiségét, valamint a szennyező anyagok bemosódását is okozzák” – közölte megkeresésünkre az Országos Vízügyi Főigazgatóság.

E folyamatok hatásai már mérhetők: „Az Európai Unió Víz Keretirányelvének kritériumai szerint minőségi, mennyiségi és ökológiai szempontból az EU felszíni vizeinek csak a 40 százaléka van jó állapotban, ami a maradék 60 százalékról egyáltalán nem mondható el” – mondja Verő György, a WWF Élő Folyók programjának projektvezetője.

A melegedés az oldódási folyamatokat is gyorsítja a vizekben, ami miatt a Dunában megtalálható baktériumok könnyebben terjeszkedhetnek akár a szárazföldön is, sőt ún. kihordás útján a háztartásokba is eljuthatnak. Egy hétköznapi példával élve: a horgász kifogja a halat, majd odaadja a macskájának.

A Duna jelenlegi pozitív adottságainak van egy további hátránya is: amíg e kedvező helyzet fennáll, addig a politika mindig a szőnyeg alá söpörheti a kérdést. Amikor a kormányt és Orbán Viktort szembesítették a parlamentben az Óbudai Gázgyár okozta szennyezéssel (egy évtizeden keresztül ömlöttek rákkeltő anyagok a folyóba mindenféle érdemleges hatósági be­avatkozás nélkül), a miniszterelnök azt válaszolta, hogy a gyár területén nincs lakosságot ellátó vízbázis, ezért fenyegetettség sincs. „Ez abszurd hozzáállás! Ilyen alapon miért nem öntünk bele veszélyes hulladékot?” – fejezi ki aggodalmát Simon Gergely.

Velünk lesznek

A mikroműanyagok a legtitokzatosabbak: bár távoznak a szervezetünkből, kiválóan szállítják a toxikus anyagokat és egyéb vegyületeket. A szűrőtáplálkozást végző kagylók és halak elfogyasztják őket, így bekerülnek a táplálékláncba, egyes állatoknál pedig a csatornáikba jutva gyulladást okozhatnak, ha feltorlódnak. Embe­reknél még nem találtak ilyen jellegű megbetegedést, de a jelenlétüket kimutatták már bennünk is. „A közelmúltban rendeztek Bécsben egy nemzetközi konferenciát, ahol a vendégektől székletmintát kértek. Függetlenül attól, honnan jöttek az érdeklődők, mindegyikükében találtak mikroműanyagokat” – meséli Záray.

A növényvédőszer- és gyógyszermaradványok esetében ennél tisztább a kép: a különböző mezőgazdasági vegyszereket élő szervezetek elpusztítására fejlesztették ki, közülük néhány bizonyítottan rákkeltő, immunrendszert romboló hatású az emberekre. A gyógyszereknél hasonló a helyzet, mert bár az emberi gyógyulást szolgálják, egészségtelen, ha akkor is a szervezetbe kerülnek, amikor nincs rájuk szükség.

false

 

Fotó: MTI

 

Mivel az említett vegyületek rendkívül kicsiny koncentrációban találhatók meg a vizekben, önmagukban nem veszélyesek, hangsúlyozza Szigeti Tamás János: „Több ezer köbméter vizet kellene ahhoz meginnunk, hogy egy kapszula fogamzásgátló hatóanyagát a szervezetünkbe juttassuk.”

A szakember szerint egyelőre nem lehet tudni pontosan, milyen hosszú távú hatást váltanak ki, illetve, hogy szinergikusan, tehát egymás jelenlétében mit okoznak a szervezetünkben, de remélhető, hogy kimutatható egészségkárosodást nem váltanak ki. Záray Gyula szigorúbban fogalmaz: „Reggel, délben, este isszuk a vizet, évtizedeken keresztül. Ha nem tudjuk megmondani a hatásukat, akkor hogyan tehetünk a koncentráció alapján kijelentéseket?”

Van viszont egy terület, amelyről egészen világos képet kaphatunk: az antibiotikum-rezisztens baktériumok jelentősen elszaporodhatnak a jövőben. „A problémát az jelenti, hogy az elmúlt 70 évben, amióta Alexander Fleming felfedezte a penicillint, a »világ első antibiotikumát«, a baktériumok rezisztenssé váltak, ezért egyes visszaszorított betegségek – mint amilyen a tuberkulózis – újra felüthetik a fejüket” – mondja Záray Gyula. A szakember szerint a gyógyszeriparnak fel van adva a lecke: olyan új hatásmechanizmuson alapuló készítményeket kell előállítaniuk a cégeknek, amelyek képesek legyűrni az érintett baktériumokat.

Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) egy év eleji jelentése szerint 2015-ben közel 9 millió ember halálát okozta környezetszennyezés: a légszennyezés 6-7, a vízszennyezés 1,4 millió életet követelt. A probléma elsősorban a fejletlen és a fejlődő országokat érinti. A kutatás a vízbe kerülő vegyi hulladékok károsító hatásával is foglalkozik, és állítja, nem lehet félvállról venni a témát.

Éppen ezért a növényvédőszer-, a gyógyszermaradványok és a mikroműanyagok hosszú távú hatását tovább kell vizsgálni. Szigeti szerint a szennyvíztisztítási technológiák folyamatosan fejlődnek, de az nem várható, hogy a tisztítás eredménye 100 százalékos legyen. Vagyis ezeknek a molekuláknak a jelenlétével a jövőben is számolni kell.

Neked ajánljuk