Pálmafák a Balaton partján

Lesz magyar narancs!

Tudomány

Sőt, már most is van. A balatoni klíma banánt is érlel, még­pedig nem akármilyet: kék meg piros színűt.

Ausztrál tengerpartot imitál pálmafákkal a siófoki Balaton-part egy idén nyáron ott forgatott amerikai filmben. A pálmákat Magyar Bálint kertészetéből „kölcsönözte” a stáb, a siófoki dísznövénykertész szerint azonban egy, legfeljebb két évtized múltán már tényleg pálmafák övezte Balaton-parton lehet majd sétálni.

Fagytűrők

Ma még azonban kuriózum Magyar Bálint siófoki pálma- és banánkertje, tavasztól őszig mini „esőerdővel”, hat méter magasra nőtt „banánfákkal” – a banán nem fa, a fűfélék, azon belül a gyömbérvirágúak rendjébe tartozik, pontosítja azonnal a szakember a közkeletű tévedést – és különféle fagytűrő pálmafajtákkal. „Fagytűrő pálma? Hát az nem a meleg mediterrán vidék növényzete? – csodálkoznak rá a kertemben sokan még ma is. Pedig, ha ilyen látványosan változik az éghajlat továbbra is, akkor nemsokára teljesen természetes lesz mifelénk. A ma még egzotikusnak mondott pálma vagy banán »jön felfelé«, délről északra, a kertekben már most is kezdik felváltani a ciprusfélék az egyre inkább kivesző tujákat. A mexikói jukka a mínusz 18 fokot is kibírja, az elmúlt évek magyarországi teleit már nagyszerűen átvészelték a különféle pálmák. Húsz-harminc éve még, ha belevágtam volna a banánok és pálmák termesztésébe, aligha jártam volna sikerrel, akkoriban majdnem minden télen befagyott a Balaton. Aki nem hisz a klímaváltozásban, szívesen látom a kertemben, és elmondom neki is: az örök napfényből, a Kanári-szigetekről hozott legyezőpálmát a tavaly nyári tikkasztó hőségben árnyékolnunk kellett, mert ropogósra sültek a levelei.”

A kertésznek van fagytűrő banánja, amely ráadásul még terem is. Magyar Bálintnál az elmúlt években rendszeres a banánszüret, de nem az idehaza közismert sárgából, hanem a vaníliaízű kékből meg a pirosból. „Gyerekkoromban csak ilyentájt, karácsony előtt jutottunk banánhoz, ha időben beálltunk a sorba. Azt hihettük, ez egy olyan gyümölcs, ami csak akkor terem messze innen, amikor nálunk tél van. Holott a banán folyton termő, ráadásul az a sárga változat, amellyel bennünket, európaiakat etetnek, odakint szinte takarmányszámba megy, de a vastag héja miatt jól szállítható, és mivel sokat terem, jól jövedelmez. Nálunk is ismert már a minibanán, amely sokkal édesebb, nem beszélve a kékről és a pirosról. Én a kékkel kezdtem még a pálma- és banánkertem előtt. Mindig is különleges növényeket szerettem volna, sokáig hajtottam a kék banánra, mire Thaiföldről sikerült szereznem. Másfél hónapig jött, Oroszországon keresztül, ahol hetekig várakoztatták. Feltettem a netre, sokan ráugrottak, egyre többen akartak ilyet. Így kezdődött.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.