| ||
magyarnarancs.hu: Megjelentek az otthonszülés-kutatás eredményei. Mi volt a kiindulópontod? Hogyan végezted a kutatást?
Varró Gabriella: 2010-ben, amikor még nem volt meg a szabályozás, már csináltam egy kutatást. Akkor több mint ezer nőt kérdeztem. Most az volt a célom, hogy megnézzem, mi történt a szabályozás óta, hogyan működik az otthon szülés. A bábákkal személyes interjúkat csináltam, rajtuk keresztül jutottam el az otthon szülést választó nőkhöz. Online kérdőívezéssel 60 százalékát értem el azoknak, akik a szabályozás után engedéllyel rendelkező bába segítségével szültek, ez körülbelül 130 fő.
magyarnarancs.hu: A szabályozás 2012 márciusában lépett életbe. Mire terjedt ki, min változtatott?
VG: A rendelkezés a teljes folyamatot szabályozza, meghatározza a szakmai-egészségügyi feltételeket, hogy milyen esetekben lehet otthon szülni. Olyan kritériumokat állít például, hogy az otthon szülés helyszínétől húsz percen belül kell lenni egy kórháznak, amely fogadja a nőt, ha esetleg komplikáció lép fel. Szabályozza, hogy kivel kell felvenni a kapcsolatot a bábaszolgáltatónak: védőnővel, gyerekorvossal, kórházzal. Egy strukturált működést tesz lehetővé.
magyarnarancs.hu: Mi volt az általános helyzet a szabályozás előtt, és mi változott ehhez képest?
VG: Nagyon sokan gondolják úgy, hogy könnyebb lett az otthon szülés. Jellemző, hogy a bábák alapvetően elégedettek a rendszerrel. Számukra nagyon nagy előrelépés ez, még akkor is, ha a rendeletnek van mindenféle hibája. A legfontosabb, ami változott, hogy 2012-ig ez félillegális, illegális mozgalom volt; tényleg valamiféle bozótharcosok voltak az otthon szülők. Semmilyen jogszabály nem tiltotta ugyan, de nem is szabályozta. Egyfajta törvényen kívüli helyzetben voltak. Ez nagyon nehézzé tette az otthon szülést, rengetegen eltitkolták még akkor is, ha komplikáció miatt kórházba kerültek, mert féltek a retorzióktól. Most kötelező jelenteni a kórház körzetében várható otthon szülést. A titkolózás megszűnt, a bábák kórházakkal való együttműködése sokat javult. A régi helyzettel szemben lett egy protokollja annak, hogy miként adja át a szülő nőt a kórháznak. Ezáltal biztonságosabban megy a szülés.
magyarnarancs.hu: Mi az, ami a szabályozás ellenére sem változott?
VG: A megkérdezett nők nagy százaléka kifogásolta a kórházi bánásmódot, nagyjából hasonló arányban, mint a szabályozás előtt. Tehát van egy szemléletbeli megrekedés a kórházi szakszemélyzet részéről. De fontos megjegyezni, hogy azért a védőnők, szülész-nőgyógyászok már elfogadóbbak. Kevesebben próbálják lebeszélni erről a nőket, úgymond engedékenyebbek.
magyarnarancs.hu: Kik választják általában az otthon szülést? Nőtt a számuk?
VG: Alapvetően magasabb iskolai végzettségűek választják, egyetemet vagy főiskolát végzettek. Jellemzően a főváros és környéke a legérintettebb. Hogy a szám változott-e, azt nehéz megmondani, mert nincs több évre visszamenő adat, korábban is bizonytalan volt az adatgyűjtés. A védőnőknél volt egy becsült bejelentés, e szerint évi 150–300 között történt tervezett otthon szülés. Most inkább az alsó határt súrolja.
magyarnarancs.hu: Említetted, hogy vannak problémák a rendszerben. Mik ezek?
| ||
VG: Az alapvető gond adminisztratív vagy tudásbeli. Sok esetben nem rendelkeznek a kórházi dolgozók, a hivatalnál az anyakönyvvezetők azokkal az információkkal, amelyekkel bejáratottan működhetne a rendszer. A várandósgondozás során sokszor nem tudnak segíteni: nem tudják, hogyan választható ez a lehetőség, és mit miként kell csinálni. Másik probléma, hogy a bábák nem jutnak hozzá alapvető gyógyszerekhez, ugyanis nincs receptírási joguk, nem orvosok. Vagy a nőt kérik meg, hogy egyes gyógyszereket felírasson, vagy szívességek útján maguk szerzik be. Ez mind pluszköltség az amúgy 150 ezer forint körüli összeghez, amelyből egy otthon szülés megoldható. A nők 38 százaléka mondta, hogy nehézséget okozott ennek a kifizetése. Ez pedig egy újabb probléma: az otthon szülés nem tb-támogatott. Ezzel korlátozzák a valódi választási lehetőséget. Egy másik aspektus, hogy nincs még saját, elfogadott szakmai protokoll az otthon szülésre vonatkozólag: a bábapereknél is így volt, illetve most is, ha probléma történik, az orvosi protokoll szerinti az elbírálás. Pedig ez két teljesen más szakmai terület.
magyarnarancs.hu: A kutatásból az is kiderül, hogy sok esetben nem változott az otthon szülő nőkhöz való hozzáállás sem…
VG: Ez túlmutat az otthon szülés problémáján, az egészségügyi rendszert minősíti. A betegellátásban ugyanis alá-fölé rendeltségi viszony van beteg és orvos között. A strukturális kényszer és a szemlélet miatt nincsen lehetőség arra, hogy egyenrangú partneri viszony alakuljon ki. Nincs helye és ideje a kérdéseknek. Ez nagyon kiszolgáltatott helyzet, amiben nem kapnak válaszokat a betegek, a szülő nők. Amikor kórházba kerültek a nők, 60 százalékuk nem is tudta, mi fog történni; nem kaptak tájékoztatást. Ráadásul a szülészeti szféra erősen férfiközpontú. Másik probléma, hogy a szülés medikalizálódott, a műszerek dominálnak a természetes szüléskísérési módszerek rovására. Túlterhelt a rendszer: sok a nő, kevés az orvos. Néha mutatkoznak repedések ezen a rendszeren, ha különböző, császármetszéssel, beavatkozásokkal kapcsolatos rendkívül rossz számadatok kikerülnek, de reform nincs, csak kisebb javító intézkedések vannak. Pedig valójában már erről kéne szólni a vitának évek óta, nem az otthon szülésről. Így aztán vannak, akik nyugodtabb körülmények közt akarnak szülni. Innen is ered az otthon szülés választása, ami most néhány ezer nőt érint, de valószínűleg jóval többen vannak az elégedetlenkedők, ha azt nézzük, ki az, aki kórházban szülne, de más módon. Vannak külföldi példák, hogy a bábák, szülésznők szerepét hogyan lehet erősíteni a kórházban.
magyarnarancs.hu: Mik a kutatásból leszűrhető legfontosabb tanulságok?
VG: Azzal mindenki egyetért: jó irány, hogy felállt egy rendszer, ez biztonságot ad. Vannak teendők, korrekciós lehetőségek, amelyek viszont viszonylag könnyen megoldhatók. Ami azonban még kiderül, hogy alapvetően a nagy szülészeti rendszerhez nem nyúltak még hozzá, pedig az igazi problémák ott vannak.
