Hidegbetörés Amerikában

Örvényben

Tudomány

A múlt hét első három napja alighanem bevonul az észak-amerikai klímahistóriába. De ezzel még nem ért véget a történet, és talán mi sem maradunk ki belőle.

A múlt heti, megdöbbentő mínuszokat hozó amerikai hidegbetörés szinte le sem zárult, de a klímakutatóknak s az időjárás társadalmi-gazdagsági hatásait vizsgáló szakembereknek alighanem még hosszú ideig munkát adnak a történtek. Meglehet, hogy e pillanatban még egyedinek tűnik a sok évtizedes, sőt évszázados rekordokat döntő esemény, de könnyen elképzelhető, hogy az amerikai kontinens lakói a korábbiaknál sűrűbben bekövetkező fagyos intermezzókra készülhetnek. Még akkor is, ha ez látszólag ellentmond a Föld minden talpalatnyi zónájára kiterjedő felmelegedésről szóló, mesés elemekben gazdag közbeszédnek.

Sarkkörön kívüliek

Az extrém hidegért felelősséggel tartozó meteorológiai jelenségek között a sarki örvénynek (polar vortex) nevezett kiterjedt és északról dél felé hideg levegőt szivattyúzó viharrendszereket az első helyen kell említenünk. Ezek többnyire az északi sarkkör vidékén, Észak-Kanadában, illetve Szibéria északi részén szoktak tanyázni. Az észak-amerikai poláris vihar alapvetően ingázó mozgásában ugyan határozottan mutatkozik egy délre irányuló komponens is, ám a kanadai-amerikai határra csak a legritkább esetben merészkedik. Most megtette, bár ennek volt egy határozott előzménye is. Egy kiterjedt, a Csendes-óceán keleti medencéje felett trónoló anticiklon felhúzódott egészen északra, Alaszkán is túlra, csaknem az Északi-sark vidékéig, és ez taszította dél felé a jéghideg levegőt szállító sarki örvényt. Persze az Egyesült Államok és Kanada érintett lakói nem maradtak szárazon sem. Ehhez az kellett, hogy egy - a benne uralkodó domináns széljárásról - nor'easternek nevezett atlanti viharciklon összekapcsolódjon az előrenyomuló sarki örvény hidegfrontjával. Az így már bikaerős, egyszerre gigantikus mélyhűtőként és hóágyúként fungáló rendszer előrenyomult messze délre, egészen a nedves szubtrópusi övezetbe - hogy például a Dallas környékén lakók, sőt Louisiana és Észak-Florida (a nyél, avagy Panhandle) polgárai (meg általában Dixie, azaz a "Mély-Dél" lakói) is megtapasztalják az igazán kemény telet, és némi havat is lássanak.

A rekordok számszerűsége is figyelemre méltó: a Budapestnél is jóval délebbi szélességi körökön található városokban napközben -25, -30 fokot is mértek, s mivel a hideg betörése brutális széllel járt - amit az északi nagy hideg és délebbre elhelyezkedő enyhébb levegő közötti kontraszt táplált -, így a valós hőérzet sokfelé a -50 fokot is elérte. Ehhez képest például a január 7-én, kedden New Yorkban mért -16 fokos napközbeni hidegrekord (legalacsonyabb maximumkategória a 116 éve tartó mérések kezdeteitől számítva) valóban csekélységnek tűnhet.

A szokatlanul délre hatoló és óriási kiterjedésű hidegzseb kialakulására alkalmat adott a magas légköri futóáramlás (jet stream) szokatlan déli kanyarulata és egyben a korábban az átlagosnál gyengébb intenzitású áramlások hirtelen megerősödése. Ezek sok tekintetben szabályozzák és, ha tudják, korlátok közé szorítják a sarkköri, hideg és a délebbre található mérsékeltebb övezetek közti különbségek által életre hívott rendszerek - mint például a sarki örvények - mozgását.

A légkör kutatói eközben rafináltabb és meglehet, mélyebb magyarázatokat is találtak a sajnálatos januári eseményekre. Ezek szerint a poláris örvény délre pörgését megelőzte a sarki magasabb légkörben, a sztratoszférában lezajlott melegedés. Ez korántsem szokatlan: az 1948 óta zajló mérések tanulsága szerint az eltelt évek 60 százalékában volt tapasztalható, s rendre a sarkkörök közelében fújó szélirány megváltozását, a poláris örvény kettészakadását és részben délre kacsázását váltja ki. A kutatók szerint az ilyen események gyakorisága cseppet sem csökkent a 20. század második felében, sőt a 21. század első szűk másfél évtizedének tanúsága szerint gyakoriságuk még nőtt is - ami a Massachusetts Institute of Technology 2009-es kutatása szerint kapcsolatba hozható azzal is, hogy az utóbbi években, s nem is mindig csak a nyári fél évben, rohamosan csökkent a sarki jég mennyisége. Mások az észak-atlanti pozitív hőmérsékleti anomáliában látják a jelenség egyik okát, s ez máris átvezet a mi kontinensünkre, hiszen a Földünk minden régióját összekötő globális lég- és vízkörzés logikája szerint az ott történtek nem maradnak hatás nélkül a mi kontinensünkön sem.

Európa időjárását ezen a télen eddig a gyors egymásutánban következő viharciklonok határozták meg, amelyek belsejében rendkívül alacsonyra süllyedt a légnyomás, ami nagy esőket, de mindenekelőtt óriási szélviharokat (vele áradásokat, illetve vihardagályokat) okozott szerte Észak- és Északnyugat-Európában.

Úgy tűnik, hogy a január elején Európában kiterjedt pusztítást okozó, berlini német kutatók által még január 3-án Christinának nevezett viharciklon is az Egyesült Államok és Kanada határvidékén elhelyezkedő (bővebben: Ha valaki nem melegít, Magyar Narancs, 2010. január 14.), extrém hóviharokat okozó rendszerből (Hercules) született. Ez ugyanis az Atlanti-óceán felé vette az irányt és a nagyon is aktív, meleg, Golf-áramlat feletti részén rohamosan izmosodott és kimélyült enyhe, nedves levegővel táplálta magát. Az efféle, meteorológiai nyelven bombának nevezett időjárási rendszerek felbukkanására továbbra is számítani kell Európában - a múlt heti vihar nyomán is. Mindez számunkra azért is érdekes, mert az egymást váltó, gyors mozgású viharrendszerek kellően keletre hatoltak ahhoz, hogy eljussanak akár Északkelet-Európába is. Emellett meggátolták a hideg légtömegek leszakadását a sarkkörről, viszont előoldalukon rendre meleg (néha nedves) levegőt szippantottak a kontinens belsejébe a Földközi-tenger vidékéről. Ugyanaz a mintázat tehát, mely brutális hidegbetörést okozott Amerikában, az óceán túloldalán, nálunk még lapunk megjelenésének hetében is gátolta az igazi tél kialakulását.

Kettes Golf

A kutatók a sokszor évről évre, vagy inkább minden második-harmadik évben ismétlődő légkörzési mintázatok és mind fejlettebb légkörfizikai modellek alapján akár középtávú prognózisokat is tudnak készíteni egy adott térségre vonatkozóan. Mindez persze nem változtat azon, hogy az úgynevezett determinisztikus, matematikai eszközökkel jól modellezhető időjárási előrejelzések továbbra is csak 7-8 napra készíthetők el. Ezek szerint a hideg levegő ugyan visszavonulót fújt (a fagyosabb zóna határa már a múlt hét közepén északabbra húzódott), ám a keleti partra és a déli, délkeleti szubtrópusi térségbe áramlott enyhe, nedves levegő uralma is csak átmeneti.

Északon, a hóval borított jéghideg övezetben tovább kumulálódik a zord, jeges levegő, mely a Nagy-tavak vidékén és a Közép-Nyugat északi részén amúgy is megvetette lábát, és ezen a héten (és a szezon végéig többször is) újabb hidegbetörés várható a délebbre és keletebbre található, amúgy gazdaságilag kulcsfontosságú régiókba - legfeljebb a korábbinál némileg enyhébb faggyal és talán kisebb kiterjedéssel. Nemhiába hangsúlyozzuk ezt, hiszen a nehezen tolerálható hideg, szerény becslések szerint is, 250 millió embertársunk napi tevékenységére volt többnyire negatív hatással - nyilván a sapka- és sálkereskedők a kivételek. Szerencsére a halálos áldozatok száma a rendkívül zord körülményekhez viszonyítva csekély volt: körülbelül tucatnyian vesztették életüket az utakon vagy az utcákon. Repülőjáratok ezreit törölték, és jelentősen megugrott a földgázigény, ami meglátszott az energiahordozó tőzsdei árának emelkedésén - igaz, a gáz ilyentájt mindig drágulni szokott. A többnapos téli vihar által okozott kár alig felmérhető, de csak tízmilliárd dolláros nagyságrendben becsülhető - ennek dacára a gazdaságkutatók nem hiszik, hogy mindez komolyabb hatással lenne a gazdasági kilátásokra, s legfeljebb a szezonális adatokat rontja pár tized százalékkal. Cserébe a nagy hideg komolyan megritkította számos erdő- és mezőgazdasági kártevő állományát - no, ez az, amire nálunk hiába várnak a gazdálkodók.

Már csak ennek tudatában is érdekes volna tudnunk, mennyire számíthatunk a tél második felében hasonló hidegbetörésre kontinensünkön, ezen belül a Kárpát-medencében. (Bővebben a  magyarnarancs.hu-n: Nálunk is zimankó lesz?) Az erre vonatkozó prognózisok bizonytalansága rámutat arra is, milyen korlátai vannak a különböző technikával készülő közép- és hosszú távú előrejelzéseknek.

Rögtön cáfolnunk kell azt az elmúlt hetekben főleg az interneten terjesztett híresztelést, mely szerint a történtek a Golf-áramlat lassulásával, leállásával volnának kapcsolatban, s hogy emiatt nálunk is rekordhideg tél eljövetele várható. Nos, az elmúlt hetek hazai időjárása máris valószínűtlenné teszi évszakos rekordok születését. A Golf-áramlat pedig köszöni, de jól van, sőt az észak-atlanti térségben éppen hogy átlagon felüli légköri és vízhőmérsékleteket mértek az utóbbi másfél hónap jó részében. A Közép-Európában is előforduló hidegbetöréseket, melyek a minapi észak-amerikainál jóval visszafogottabb mínuszokat hozó, de annál tartósabb zimankóval járnak, korántsem a Golf-áramlat gyengülése vagy "visszafordulása" váltja ki. A kutatók szerint ebben sokkal inkább a fentihez hasonló szituációk ludasak: ilyenkor (gyakorta az addig szokatlanul enyhe téli idő nyomán) egy kiterjedt anticiklon rendezkedik be stabilan kontinensünk északkeleti határán. Ennek peremén kisebb ciklonok szakadnak le északkelet-délnyugati irányban, és elhozzák magukkal Szibéria fagyos leheletét. Bár ennek egyelőre nincs nyoma, ám sajnos kizárni sem lehet a következő két hónapban. Mint ahogy azt sem, hogy tavasszal érjen el minket a tél bosszúja, mondjuk, március idusán, a választási kampány kellős közepén.

Neked ajánljuk