Mátra Múzeum, Gyöngyös - Mamut és paróka

  • - kovácsy -
  • 2008. március 20.

Tudomány

Gyöngyösre leginkább átutazni érkezik az ember, haladni tovább föl, Mátrafürednek és még beljebb, a hegyek közé, Kékestetőre, Parádra, Sás-tó, Benevár, csúcsok és völgyek, Pezső-kő, ilyen meg olyan kút, használaton kívüli síugró sánc, vadetetők és dagonyák. Gyöngyös a Mátra kapuja - mondják, pedig nem igazi dicsőség egy városnak, hogy az benne a jó, ami majd utána következik.

Gyöngyösre leginkább átutazni érkezik az ember, haladni tovább föl, Mátrafürednek és még beljebb, a hegyek közé, Kékestetőre, Parádra, Sás-tó, Benevár, csúcsok és völgyek, Pezső-kő, ilyen meg olyan kút, használaton kívüli síugró sánc, vadetetők és dagonyák. Gyöngyös a Mátra kapuja - mondják, pedig nem igazi dicsőség egy városnak, hogy az benne a jó, ami majd utána következik.

Közben meg igencsak csinos kisváros ez, érződik a múltja, pedig 1917-ben hatalmas tűzvész pusztította. Sok szép, régi középület, rendbe tett, kellemes központ, tekintélyes, jó arányú templom, ilyen kolostor, olyan palota, hatalmas zsinagóga. Megyei katonai kvártélyház, ahová "lovassaival csatázandó lovaival" egyetemben "a leg újabb nádori ezered" szállásoltatott el 1800-ban. De mindebből semmit sem lát, aki csak úgy átrobog Gyöngyösön. Lát mondjuk néhány templomtornyot, valami klasszicista homlokzatot a buszpályaudvar mögött, aztán meg fák között egy kastélyfélét, amikor úgy érzi, mintha máris kifelé tartana a városból.

Igen, itt kell megállni - nem mi leszünk az egyetlenek, tavaly állítólag százezres nagyságrendben léptek be a látogatók az ondolált oroszlánok őrizte kapun, hogy a vajfehér Orczy-kastélyban felkeressék a Mátra Múzeumot, a harmincezres város kétségtelen büszkeségét. Uniós és állami pénzből újították föl a 230 éves, négyzetes alaprajzú, kétszintes épületet. Országos híre kelt, hogy eközben felfedeztek és restauráltak néhány barokk

falfestményt,

afféle kevés szereplős, visszafogott lendületű, inkább kedélyes virtuskodás, mint vad öldöklés benyomását keltő csatajeleneteket. De a legnagyobb dobás a belső udvar lefedése volt: az üvegtető alatt, a kibontott, jó ritmusú boltívek között levegős, mégis meghitt tér keletkezett, amely távlatot kínál, nekifutási lehetőséget, és mivel nem kell rögtön belezuhannunk a látnivalók közepébe, ráérős, szinte emelkedett hangulatban kezdhetünk bámészkodni.

Régi természettudományi szertárak kincseire, egykori tudós gimnáziumi professzorok rácsodálkozó, aprólékosan rendszerező gondosságára gyanakodnánk, pedig a gyűjtemény nem igazán régi: születése egy 1951-es országos szakfelügyelői értekezlethez kapcsolódik, amelyre a házigazda gyöngyössolymosi iskola igazgatója, Nagy Gyula egy kiállítással is készült. Elégedett felettesei ezután bízták meg a gyöngyösi múzeum megszervezésével, és a készlet fokozatosan töltődött fel ősmaradványokkal, ásványokkal, mindenféle egzotikus rovar-, lepke-, madárgyűjteménnyel, vadászati kellékekkel, helytörténeti emlékekkel az akkor éppen meglehetősen roskatag Orczy-kastélyban. Akkor még a vadászat története volt a legfontosabb gyűjtési irány, néhány hagyaték különösen feldobta a színvonalat, így aztán részletesen tanulmányozhatjuk, milyen találékony volt az ember az elmúlt századokban, ha a környezetében élő, ám háziasításra alkalmatlan állatok elpusztítása volt a tét. És itt egyként gondolunk az olyan brutális eszközökre, mint a nyúlütő bot - bár nem világos, mivel bírták rá a nyulat, hogy odatartsa a tarkóját a borzasztó husáng alá - vagy a különféle vascsapdák; és természetesen a lőfegyverekre a számszeríjtól az elöl- majd hátultöltős puskáig. Az utóbbiakhoz a lőszert valamirevaló vadász még az előző század közepén is saját maga készítette - megszemlélhetjük a golyóöntéshez való kicsi ólomolvasztókat, merőkanalakat és öntőfogókat, továbbá a sörétadagolókat, amelyekkel az újrafelhasználható töltényhüvelyeket kellett megtölteni. Megtudjuk, mi az a hóráf (egyfajta hótalp, őssí fából, vesszőfonadékból), az aggaték (vadásztáskára akasztott bőrszíjak fürjnek, fogolynak). A trófeák közül a horrorisztikusan rendellenesek tűnnek ki, a mindenféle képtelen agancsgörbületek, nem is beszélve a "parókáról", az őzbak egész homlokát körbeburjánzó, viszolyogtató szaruképződményről, amelyet a bemutatott esetben még hamvas szőr borít, és tényleg úgy néz ki, mintha viccből viselte volna a néhai állat. Diaképek szabadon indítható szöveggel - az angol és német nyelvű változatnak a nyomógombja már megvan, hangzó anyaguk még készülőben.

Semmiképpen se ragadjunk azonban le a földszinti termekben, hiszen a nagyja még hátravan. Az emeleten ott vannak először is a hatalmas ősmaradványok:

sztyeppei bölények,

barlangi medvék, mamutok különféle hatalmas darabjai. Malakológia - olvasom utólag a gyűjtőköri felsorolást: ez meg mi lehet? A puhatestűekkel foglalkozó szakterület, vagyis csigatan. Akkor tehát ide tartoznak a hihetetlen és lenyűgöző csigás kövek meg a Pannon-tenger idejéből való osztrigazátony-darab. A kövületek mellett lánglelkű gyűjtőjüket, Legányi Ferencet is megismerhetjük, aki autodidaktaként tanulta meg a szaktudományi ismereteket, vaskos naplókat vezetett, ezek egyikében különös szeszélyből "szolgálaton kívüli teremőrnek" nevezte magát, de inkább fuvaros volt, mindazonáltal népdalokat is gyűjtött, és megélhetési gondjai közepette a hatvanas évekig egy őslénytani gyűjtemény létrehozatalán fáradozott. Többek között neki köszönhető, hogy a Mátra Múzeum az ország második legnagyobb természettudományi gyűjteménye.

Hátravan még a helytörténeti részleg, ennek a legérdekesebb terme a közeli Szent Erzsébet-templom kriptájában feltárt tárgyakat mutatja be a 18-19. század fordulójáról. Egy nagyobb teremben vegyes érdekességek vonják egyetlen játszi ívbe a város történetét: a kardcsiszár céh ládája, keménygallér, úti neszesszer, polgármesteri szék, és egy állítólag működő gőzgépmodell. Jön a díszterem az említett freskókkal, ahol egy sor, az Orczyakkal kapcsolatban álló néhai hírességről hallhatunk és láthatunk tanulságos dolgokat.

Végül pedig ott a mamut. A múzeum ékessége és legfőbb kincse, a rácsra helyezett hatalmas és majdnem teljes csontváz a központi tér egyetlen lakója. Jelenlétével persze már a belépéskor szembesülünk, de a végére tartogatjuk az élményt: a hatalmas agyarak és lábfejcsontok dacára az egész kissé törékenynek tűnik, pedig vagy ötven évig vonszolta hatalmas hústömegét, mígnem az önnön evolúciós értelmetlensége miatti meghasonlás felmorzsolta életerejét.

Gyöngyös, Kossuth L. u. 40., nyitva: kedd-vasárnap, 9.00-17.00

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.