A hírt a Liget Műhely tudatta vasárnap.
R. Várkonyi Ágnes 1928-ban Salgótarjánban született. 1951-ben szerzett magyar–történelem–levéltár szakos diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Ezt követően a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa lett, később a középkori, majd a kora újkori osztályának vezetőjévé nevezték ki. 1960-ban védte meg történettudományok kandidátusi, 1971-ben akadémiai doktori értekezését. 1983-tól 1998-ig az ELTE Bölcsészettudományi Karának Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszékének tanszékvezetője, ezt követően adományozott számára az egyetem professor emeritusi címet – írja az ELTE BTK honlapja.
| ||
Kutatási területe Magyarország és Erdély a 16–18. századi Európában, művelődéstörténet és történeti ökológia. Számos, a Rákóczi-szabadságharcról, Rákóczi államáról, Rákóczi-emigrációról, Thököly politikájáról, a 17. század erdélyi és kelet-magyarországi mozgalmairól, a kor politikai mozgalmainak, eszmei hátterének megvilágításáról szóló elemzéssel gazdagította a történelemtudományt. Akadémiai taggá választása után a korábban sajtó alá rendezett nagyszabású Zrínyi-kötetét újabb Zrínyi-tanulmányok követték, és a Rákóczi-szabadságharc történetének angol nyelvű összefoglalása, amely a Habsburg-ellenes mozgalmakat európai hatalmi összefüggésekbe ágyazta.
Munkájáról így beszélt a Magyar Narancsnak adott, 2007-es interjúban:
„Megismerhetjük például a kor emberének változó életkereteit, mondjuk a kertkultúra hazai kezdeteit. A történeti ökológia segítségével pedig a kor emberének értelmes természethasználatát. A székely falutörvények például szigorúan védték erdeiket, kijelentvén, hogy azokat elődeiktől csak használatra kapták, s hogy utódaiknak tartoznak megőrizni azokat. Felismerhetjük ugyanakkor azokat a folyamatokat is, amelyek a politikai és harci eseményekkel legalábbis egyenrangú jelentőséggel bírnak, mint amilyen a már számunkra is ismerős szerelemfelfogás, a gyermekszeretet vagy a toleráns valláspolitika meghonosodása volt. A korban kívánatos státusszimbólumként beszerzett távcsövek és órák pedig a tér- és időfelfogás változását jelzik számunkra. És mielőtt még bárki is érdektelennek nevezné e kutatási irányokat, hát látnunk kell, hogy a reneszánsz időtudat valósággal átformálta a kor közgondolkodását. Az új felismerés ugyanis, miszerint a jövő tervezhető, fordulatot jelentett a magyar kora újkor politikai közösségének számára. A jelen döntéseinek gondos mérlegelése a jövőbeli mozgástér biztosítására s a jövő felelősségteljes tervezése ugyancsak kilóg a végletekig leegyszerűsített reprezentációs sémából, noha feltehetőleg hasznosabb viselkedési mintákat sugallhatna, mint a tehetetlensége miatt búsan kesergő magyar példája.”
A Magyar Tudományos Akadémia, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és az MTA BTK Történettudományi Intézete saját halottjának tekinti. R. Várkonyi Ágnes temetéséről később intézkednek.
