231 tudományos munka, egyetemi tankönyv kerül decemberben a világhálóra, melyeket a tankonyvtar.hu-ról lehet ingyenesen letölteni. 45 műszaki és természettudományos, 10 mérnöki, 33 orvosi, 36 agrár- , 25 állam- és jogtudományi, 14 politológiai, szociológiai, 6 közgazdaság-tudományi, 6 filozófiai, 9-9 pszichológiai és pedagógiai, 6 történelmi, 4 kommunikációval foglalkozó és 15 irodalomtudományi munkáról van szó. Jórészt bevált, gyakran használt munkák, van köztük tavalyi kiadás is, de általában 2000 utáni könyvekről van szó. Ingyen olvashatjuk a netről többek között Romsics Ignác Magyarország története a 20. században, Poór János A kora újkor története, Pléh Csaba A lélektan története vagy Csepeli György Szociálpszichológia című művét.
Az összesen 3,9 milliárdos Tudományos és felsőoktatási tartalmak központi elektronikus közzétételének biztosítása című TÁMOP projektet az Educatio Nkft. bonyolítja. A tankönyv-digitalizáció mellett 12 adatbázis, így az Arcanum Digitális Tudománytár vagy a SciVerse e-book vált elérhetővé az egyetemek számára. Azt nem sikerült megtudnunk a cégtől, hogy a könyvek megvásárlása és közzététele mennyibe került, a részt vevő kiadók 1,2 milliárdról beszéltek. A projektgazda többszöri kérdésünkre végül elárulta, hogy 1,6 milliárdot fordítottak a 231 könyv beszerzésére (amit még 11 könyvvel megfejelnek, ezek közbeszereztetése folyamatban van). Ez természetesen nem csak a kiadók haszna, ebből oldották meg a tartalmak digitalizációját, illetve fizettek honoráriumot.
A projekt 2011-ben indult, 2012. június 27-én lépett hatályba a támogatási szerződés, de csak 2013 tavaszán keresték meg az egyetemeket, hogy felmérjék, milyen könyveket tartanak a legfontosabbnak. Úgy tudjuk, 30 ezer javaslat érkezett – számos átfedéssel –, ebből választotta ki az Emberi Erőforrások Minisztériumának Felsőoktatásért Felelős Államtitkársága által felkért öt szakértő – Borbély Gábor egyetemi docens (ELTE), Mezey Barna rektor (ELTE), Virágos Márta főigazgató-helyettes (Debreceni Egyetemi Könyvtár), Patkós András tanszékvezető, fizikus (ELTE) és Lelkes Lajos, a Mezőgazda Kiadó igazgatója (Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése) – azt a kétszázas listát, amit a Magyar Rektori Konferencia is véleményezett és jóváhagyott. Ezenkívül volt egy 170 címből álló, szintén tudományterületi bontásban összeállított tartaléklista is arra az esetre, ha a kiválasztott 200 cím közül nem lehetne mindet beszerezni. Ez be is következett.
Rohamtempó
A szakértők által összeállított listán 47 kiadó termékei szerepeltek, melyekre közbeszerzési pályázatot írtak ki. A 32 beérkezett ajánlatból 27 volt érvényes, így októberben 27 felhasználási szerződést kötöttek, összesen 231 mű közreadásáról. Azt nem árulta el az Educatio közérdekű adatkérelmünkre, hogy melyik kiadókról van szó.
Réffy Bálázs, az Akadémiai Kiadó vezérigazgatója a Narancsnak elmondta: februárban kaptak egy levelet az Educatiótól, amelyben közölték, hogy körülbelül kéttucatnyi könyvüket szeretnék megvásárolni. Réffy szerint roppant rövid határidőt biztosítottak – ezt egyébként mindegyik kiadó megjegyzi –, hogy üzletileg végiggondolják az ügyet, illetve hogy jogilag és technikailag végigfuttassák a projektet. „Mi úgy fogtuk fel, hogy az általuk kiadott könyvek jogtulajdonosaival új szerződést kell kötnünk. Ezt egy 40-50 szerzős mű esetében néhány hónap alatt szinte lehetetlen megoldani” – mondta az igazgató. De volt olyan kötet a listán, így Paul Samuelson Közgazdaságtan című alapműve, amelynek csupán a fordítási jogai voltak a kiadónál, s nem kaptak engedélyt az ingyenes elektronikus közzétételre. (Külföldi művek jogtulajdonosai más kiadóknál sem mentek bele az ingyenes hozzáférés engedélyezésébe.) Voltak továbbá olyan sikeres könyveik, mint például a Filozófiai kézikönyv, amelyektől nem akartak megválni. Hiszen az ingyenes online kiadással a kiadók – bár jogilag nem – gyakorlatilag lemondanak arról, hogy papíralapon újra kiadják a művet, sőt zúzdába küldik raktárkészletüket – ahogy egyikük fogalmazott. A Réffy által felvázolt szempontokról, problémákról szinte mindegyik érintett kiadó beszámolt. Az Akadémiai Kiadó végül csak két könyv esetében kötött szerződést az Educatióval. Réffy szerint nem szerencsés, hogy míg ők teljesítették a szoros határidőt, számos kiadóra hónapokat várt az Educatio.
A Typotex Kiadó tucatnyi könyvvel tudott részt venni a projektben. Vezetője, Votisky Zsuzsa szerint azért sikerült a korábbi programoknál jobb minőségű és frissebb könyveket digitalizálni, mert az Educatio a fogyasztók és szerzők oldaláról közelítette meg a kérdést. Igaz, ennek hátulütőjeként arra nem tudtak figyelni, hogy az illető kiadó rendelkezik-e a joggal. A Műszaki Könyvkiadó, amelynek több tucat felsőoktatási könyve szerepel a tankönyvlistán, viszonylag szerény, ötdarabos kontingenssel vett részt a programban. Rét Anna igazgató szerint, ha lesz a következőkben is hasonló kezdeményezés, jó volna korábban bevonni a kiadókat.
Ahhoz képest, hogy 27 kiadó könyveiről van szó, két nagy nyertese van a projektnek. Az egyik a 40 könyvet delegáló, Lelkes Lajos vezette Mezőgazda Kiadó. A másik a patinás Osiris, amely 46 művel szerepel, és amelynek tulajdonosa és igazgatója, Gyurgyák János sokak szerint a pályázat spiritus rectora. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy mindkét kiadó évtizedek óta jelentős egyetemi tankönyv-portfólióval rendelkezik.
Gyurgyák János figyelmeztet, hogy az uniós pénzből finanszírozott projekt a legutolsó pillanatban zajlott le. Nem tagadta, hogy számára életmentő volt: „azt jelenti, hogy 5–8 évig még lesz Osiris, tudok fejleszteni”. A több mint 200 millió rá is fér a kiadóra, amelynek 300 milliót meghaladó 2009-es árbevétele tavaly 170 millióra csökkent, és a 2013-as évet – akkor először – 19 milliós veszteséggel és 85 milliós tartozással zárta. A 600 milliós saját tőkével rendelkező cég ugyanakkor stabil, a visszaesést inkább az okozza, hogy Gyurgyák János továbbra sem puhítja fel a kiadó portfólióját, az előző évekhez képest jóval kevesebb, de továbbra is magas színvonalú könyvet ad ki.
A többi kiadó számára is jól jön az uniós injekció, a Typotex a tavalyi 100 milliós bevételének körülbelül felét-kétharmadát jelenti a megbízás, a Mezőgazda Kiadó esetében pedig a tavalyi teljes árbevételével azonos a megnyert összeg.
Naná, majd ingyen
A szakma becslései szerint több milliárd forintot elköltött már a tárca tudományos könyvek digitalizálására, és – finoman szólva – még nem következett be az áttörés. 2005-ig a kiadók évente kétszer pályázhattak új és korábbi könyvek digitális változatával, összesen 400 millió forint értékben. 2008-tól a TÁMOP keretében már az egyetemek pályázhattak, a kiadók konzorciumi partnerek voltak.
A kiadók nem nagyon vágnak bele e-könyvek kiadásába a saját szakállukra, holott mindegyikük megjegyzi, hogy kétségtelenül ez lesz a jövő. Ám ahogy Hunyady András, az ELTE Eötvös Kiadó ügyvezetője fogalmaz, a kibontakozást számos tényező hátráltatja, így például az egységes szabványok hiánya, a tartalomfogyasztásra alkalmas hardverek technológiai problémái, az elektronikus kiadványokhoz kapcsolódó jogvédelem technikai és elvi dilemmái, a jól működő hazai elektronikus könyvkereskedelmi modell hiánya, a fogyasztók árérzékenysége...
A legtöbben a digitális könyvek megfelelő védelmének hiányáról panaszkodnak. Az e-könyvek kódjainak feltörése nemzeti sport, mondja a Terc Kiadó ügyvezetője, Molnár Miklós Konrád, ezért nem is foglalkoznak üzleti alapon e-könyvekkel. Pedig a könyvdigitalizálásra tapasztalatai szerint hatalmas igény volna könyvtárak, kiadók, magánszemélyek részéről, ezért is hozták létre a digitalizációs üzletágukat, ám üzletileg csalódniuk kellett, állami támogatás hiányában erre nincs fizetőképes kereslet.
Pedig Lelkes Lajos szerint az online az egyetlen útja a szakkönyvkiadásnak, különösen a természettudományos területen. Egyrészt, mert itt roppant alacsonyak a példányszámok, gyors az avulás, és az ilyen könyvek olvasói sokkal nyitottabbak az új technológiákra. A Mezőgazda Kiadó példányszámain is meglátszik a csökkenés, az akár csak öt évvel ezelőtti 1000–1500-as példányszámok mára 200–300-ra zuhantak. Ezeket már nem lehet sem olcsón, sem rentábilisan kiadni.
Kis Ádám, az informatikai könyveket előállító Szak Kiadó vezetője – ők nem vettek részt a programban – szerint szívesen olvassák az e-könyvet, csak vásárolni nem szeretik. A könyvforgalom körülbelül egy százalékát jelenti az e-könyv idehaza. Elterjedését az is nehezíti, hogy míg a papíralapú könyveknek 5 százalék, addig az e-könyveknek – hiszen szolgáltatásnak minősülnek – 27 százalék az áfája, és a kiskereskedelmi árrés is 40–50 százalék. Ha egy kiadó 1000 forintot szeretne kapni egy digitális könyvért – amiben a szerzőnek fizetett honorárium, a szerkesztés, korrektúrázás költségei is benne vannak –, akkor 1800 forintért kell adnia, mondja Kis Ádám. Nem csoda, hogy a fogyasztók inkább a letöltés mellett döntenek. Kis Ádám olyan könyveket tesz ki a netre, amiket papíralapon nem lenne rentábilis kiadni, de van rá némi érdeklődés. Illetve akkor készít e-könyvet, ha pályázaton nyer hozzá támogatást, mint legutóbb az NKA-tól. Nem hoz különösebb profitot, inkább csak bővíti a kínálatot. A Terc Kiadó rendszeresen tesz 1900 előtti, tehát jogvédelem alatt már bizonyosan nem álló köteteket ingyenesen a világhálóra. Az ügyvezető szerint megengedhetik maguknak ezt a brandépítő gesztust.
Torrenteket orrontanak
A Typotex Kiadó jelentős e-könyv-kínálata mellett az egyetemi könyvkiadók rendelkeznek nagyobb elektronikus portfólióval. Az ELTE Eötvös Kiadó például az eltereader.hu-val olyan gyűjtőhelyet hozott létre, ahol megtalálhatók az egyetemen előálló elektronikus tananyagok, szakfolyóiratok és tudományos munkák mellett az egyetemi közélethez kapcsolódó kiadványok, tanulmánykötetek, tisztelet-, konferenciakötetek, amelyek pályázati kötöttségek, aktualitásuk vagy kis példányszámuk miatt egyébként csak egészen szűk körben lennének elérhetők. Hunyady András szerint ezzel megtették a kezdő lépést a digitális átállás felé vezető úton.
A kiadók rengeteget veszítenek a papíralapú könyvek illegális másolása miatt, ezért amíg nem lesz biztos védelmük az e-könyveknek, addig járható útnak tartják, hogy a termékeik állami segítséggel legálisan és ingyenesen letölthetők legyenek. Gyurgyák azt mondja, árbevételének felét veszítette el az utóbbi tíz évben az illegális másolások miatt. Ma már nem a fénymásolás dívik az egyetemisták körében, hanem beszkennelik a szükséges fejezeteket vagy egész könyveket, majd felteszik torrentoldalakra, esetleg pendrive-on cserélgetik. Sokan arra is felhívták a figyelmet, hogy ezeknek ma már másodlagos piaca is kialakult a diákok körében. A kiadók tehetetlenek. A Műszaki kiadó két esetben tett feljelentést hasonló ügyben, ám mindkettő sikertelenül végződött. Ha tudomásukra jut, hogy valahol fent van a könyvük, akkor jelzik a weblap üzemeltetőjének, aki általában el is távolítja, de tudják, hogy már másnap ismét felbukkan valahol máshol.
Ugyanakkor úgy tűnik, vége a szakkönyvek, tudományos művek, lexikonok, szótárak, valamint az egyéb, felsőoktatásban használatos kiadványok mélyrepülésének. A forgalom az ezredfordulót követő évtizedben megfeleződött – jórészt a fentebb elemzett tendenciáknak köszönhetően –, de az évtized végére a folyamat gyakorlatilag megállt, 5,2 milliárd forintos éves bevétel körül stagnál. Sőt, az MKKE 2013-as adataiban hirtelen 7,4 százalékos növekedés látható, bár ezzel együtt az ismeretterjesztő ágazat 10 százalékos csökkenése is látható. A MKKE szerint arról van szó, hogy forgalmuk bevallásakor a kiadók egy része azért sorolhatta át a tankönyvek közé az ismeretterjesztő művei forgalmának egy részét, mert míg a szakkönyvek és tudományos művek forgalma után kompenzációs reprográfiai díjban részesülnek, az ismeretterjesztő műveik eladása után nem.
