Shackleton és az Antarktisz felfedezése

„Megjártuk a poklot”

Tudomány

Száz éve egy váratlan szívrohammal zárult le az Antarktisz felfedezésének hőskora, Ernest Shackletont azonban rövid feledés után újra felfedezte az utókor.

Egy sarki expedíció híreitől volt hangos 1922 első napjaiban a világsajtó: Ernest Shackleton, az első számú brit sarkkutató Quest nevű hajójának fedélzetén tervezte körbehajózni az Antarktiszt. A rejtélyes déli kontinens azonban a végzetének bizonyult: január 5-én Déli-Georgia szigetén érte a halál, jó másfél hónappal a 48. születésnapja előtt, szívroham vitte el. Nem ez volt a szokásos halálnem az addigi negyedszázad felfedezési, sarki expedíciós rohamában: jellemzőbb volt, hogy kimerültség, éhezés és fagyás miatt vesztek oda, mint Robert Falcon Scott és négy társa, akik éppen 110 évvel ezelőtt, Amundsenék után pár hét késésben, másodikként érték el a Déli-sarkot. Ugyanabban az évben a német Antarktisz-expedíció egyik tagja szifiliszben vesztette életét, egy másik valószínűleg öngyilkos lett.

Shackleton hajója, a korábban fókavadászatra használt, majd felfedezésre felminősített, vitorlákkal is felszerelt gőzmeghajtású Quest még folytatta pár hónapig küldetését (az expedíciót John Quiller Rowett brit üzletember és filantróp finanszírozta). A parancsnokká előlépett Frank Wild helyettesnek gyorsan rá kellett jönnie, hogy a lassú, de sok szenet zabáló, a viharos tengeren nehezen boldoguló hajóval aligha fogja körbeutazni a déli kontinenst.

 

Ír, olvas

Ernest Shackleton 1874-ben született az akkor teljes egészében Nagy-Britanniához tartozó Írországban: népes angol-ír családja szülővárosából, Kilkeából előbb Dublinba, majd 1884-ben London külvárosába költözött. Bár a jobb munkalehetőségek mellett migrációjuk másik oka a „bennszülött” (katolikus) ír lakosságnak az angol-ír protestánsokkal szembeni ellenszenve lehetett, Shackleton mindig büszkén írnek vallotta magát, diákként még csetepatékba is keveredett, ha valaki az akcentusa vagy származása miatt gúnyolta. A kis Ernest sajátos érdeklődése és nonkonformizmusa hamar megnyilvánult: imádott olvasni, kedvence volt Jules Verne és az Északi-sark összes korai kutatója. A maga korában kifejezetten különcnek számított abban, hogy lánytestvéreit is szakmák elsajátítására és önálló életre ösztönözte, de az sem lehetett mindennapos látvány, ahogy a testvérek, az alkoholfogyasztás esküdt ellenségei együtt énekeltek antialkoholista dalokat a kocsmák előtt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.