Veszélyes ízeltlábúak - a poratka

Megrágja, kiköpi

Tudomány

Az ember számára kellemetlen tüneteket okozó allergén faktorok közül talán a málló porhüvelyünkből élő poratkákat övezi a legnagyobb rejtély - elvégre apró termetüket meghazudtoló kártételekre képesek.

Az ízeltlábúak iránt eleve ritkán és kevesen mutatunk lelkesedést: az atkaféléket talán még a többiekhez képest is kevésbé zártuk a szívünkbe. Csak szólnánk, hogy az atkák (Acari) egyáltalán nem rovarok: az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsén belül a pókszabásúak (Arachnida) családjába tartoznak, természetesen önálló osztályt alkotva (az osztályvezető kinevezése folyamatban). A taxon rendkívül népes: a benne található temérdek faj mind életmódját, mind méretét tekintve hatalmas szórást produkál. Annyi biztos, hogy a legtöbb atkaféle nagysága az egy millimétert sem éri el, ősi csáprágóikat pedig rég elhagyták - a csúszómászó állatos horrorfilmek rajongóinak és készítőinek örök fájdalmára.

A szobában lakik itt benn

Minket most mindenekelőtt az egyik sajátos zsánerük érdekel: azok számára mondanánk, akik eddig a létében is kételkedtek, hogy a poratka tudatunktól függetlenül létező, objektív valóság, sőt önálló faj. Még saját, ékes görögséggel-latinsággal íródott tudományos neve is van: Dermatophagoides pteronyssinus. A görög nyelv rejtelmeit legalább távoli közelítésben ismerő olvasó ebből már kitalálhatta, mi is a kedvenc szenvedélye: a szigorúan környezetünkben élő pókszabású az ember lehámlott bőrdarabjaival táplálkozik. De ez csak az európai házi poratka - ugyanis létezik amerikai rokona is (D. farinae), ráadásul nevükre rácáfolva e két faj kölcsönösen előfordul egymás kontinensén - meg a világ más égtájain is. (Csak az egzotikum kedvéért tennénk hozzá, hogy egy harmadik atkaféle, az előző kettővel távolabbi rokonságban álló Euroglyphus maynei is allergiás tüneteket okozhat.) A házi poratka legfontosabb tulajdonsága, hogy picike: ilyen kis lényt (a megtermettebbek sem nagyobbak 0,3 milliméternél) alapból sem vennénk észre, ráadásul áttetsző is! Igazából csak tízszeres nagyítással tudunk beazonosításra is alkalmas képet alkotni róla: ekkor válik láthatóvá, hogy nyolc lába van, mint általában a pókszabásúaknak (kivéve az egészen fiatal, még lárvaállapotú egyedeket: nekik a szegény rovarrokonokhoz hasonlóan csak hat). A poratka kültakarója (exoszkeleton avagy kutikula) erősen bordázott, rovátkolt, mondhatni, ráncos - ezt is csak az elektronmikroszkópos igazolványképéről tudjuk leolvasni. A hímek nem élnek sokáig: kifejlett állapotban mindössze 10-19 napig rágcsálják elhullott bőrdarabjainkat. A nőstényeknek több idő jut: akár 70 nap is, s életük utolsó öt hetében turbó fokozatban, erőn felül gondoskodnak az amúgy is túlszaporodott poratka-populáció gyarapításáról. Ennyi idő alatt egy atkamama vagy 60-100 petét rak le, amelyekből megannyi kis poratka kelhet ki. A 10 hetes élettartam sok mindenre elég: egy nőstény például ennyi idő alatt vagy 2000 ürülékpöttyöt termel, és még ennél is több, gusztusos enzimekkel borított, részlegesen megemésztett porszemet. Azután pedig elenyészik az atka is, ami abból a szempontból is kínos, hogy a beszáradt ürüléke mellett az elhalt atka tetemének kültakarója is allergiás reakciókat vált ki az emberek jelentős részében (erről lásd keretes írásunkat).

Mint a bőrhuzat

A poratka a világ egyik legszívósabb állata: szinte minden klímazónában és tetszőleges tengerszint feletti magasságon jól érzi magát - a mérsékelt éghajlat és a hazánkra jellemző csekély domborzati változatosság meg se kottyan neki. Otthonaink valóságos paradicsomi állapotot jelentenek a számukra - pláne, ami a konyhát, a hálószobát illeti. Matracok, szőnyegek, kárpitok, ágybetétek - mind-mind ideális poratkalakhely, amit az is mutat, hogy e környezetben minden gramm porban több száz egyed található. Még a legszárazabb klímában is túlélnek és szaporodnak az ágynemű között - ilyenkor az ő életükhöz is múlhatatlanul szükséges nedvességet az alvás közben átnedvesített párna és takaró szolgáltatja. A poratkák - ez talán méretükből is következik - egészen apró, szervesanyag-darabokkal táplálkoznak. Ráadásul megannyi lebontó organizmushoz hasonlóan leginkább azt tudják elfogyasztani és meglehetősen primitív emésztőrendszerükkel feldolgozni, amit már szövetségeseik, a gombák előtte gondosan megpuhítottak. A poratkák tevékenysége néha egészen morbidnak tűnő viták tárgya: sokan állítják (s erre nem is született tudományos cáfolat), hogy az általuk termelt és előállított szervesanyag-részecskék mérhető százalékkal járulnak hozzá például ágyneműink tömegéhez. A legenda szerint a poratka enzimjeire, fehérjéire és kültakarójára allergiások jobban teszik, ha elkerülik a tollal töltött párnákat. Nos, egyes vizsgálatok szerint ennek éppen az ellenkezője igaz: az allergén fehérjékből (a két főbb csoportjukat nézve és egy gramm porra vetítve) nyolcszoros, illetve három és félszeres dózist tartalmaztak a poliészterszállal töltött párnák és ágytakarók, mint a tollal tömöttek. A poratkák ritkítása nem egyszerű feladat, de nem is reménytelen - persze csak az álljon neki, aki tényleg allergiás is a piszkukra. Mivel szeretik a nedvességet, és ez életükhöz és szaporodásukhoz is nélkülözhetetlen, viszonylag alacsonyan, 50 százalék alatt kell tartani lakásunk levegőjének relatív nedvességét (akár párátlanító berendezés bevetésével). Ráadásul törekedni kell arra, hogy kedvenc svédasztalukat, a szőnyegeket sima, könnyen felmosható és porszívózható felületekre cseréljük. Az ágyneműket, a párnákat és egyéb mosható, textilalapú berendezési tárgyainkat pedig időnként be kell tömni egy szárítógépbe, és olyan 105 fokig melegíteni - ezt már biztosan nem bírják ki az atkák. Sokat tehetünk még az asztma kialakulása ellen bőrhuzatos bútorok használatával, függönyök és szőnyegek mellőzésével, szövetek hetenkénti mosásával. Egy egzotikus tanács szerint a lakásban elszaporodott plüssállatokat, szövetből készült kedvenceket mosás után érdemes lefagyasztani pár napig, így talán megakadályozható a poratka szaporodása. De akkor még mindig meg kell magyarázni a gyereknek, mit is keres a maci a jégkockatartó és a mirelit zöldség mellett.

veszélyes hulladék

A poratka által jórészt emésztési céllal termelt enzimek és egyéb fehérjék balszerencsénkre különösen hatékonyan provokálják az immunrendszert. A mechanizmus hasonló más allergiás reakciókhoz: védekezőrendszerünk eddig tökéletesen nem tisztázott mechanizmus alapján úgy gondolja, hogy a szervezetünkbe jutó poratkaürülék, illetve a kis nyolclábúak asztaláról lehulló morzsák (általában saját megcsócsált bőrlebenyeink) az emberi szervezet számára különösen veszélyes anyagokat tartalmaznak. Éppen ezért az immunrendszer antitesteket, tipikusan immunglobulin E nevű saját fehérjét termel, ez viszont a vérben található bazofilekhez és a szövetekben található speciális sejtekhez kapcsolódik. Ha az allergiás beteg szervezetébe ismét allergén jut, akkor ezek a sejtek kezdik termelni a hisztamint, a prosztaglandinokat és más vegyületeket, ami gyulladásos tünetekhez, jól ismert allergiás szimptómákhoz vezet. A poratka ráadásul különösen hatásos súlyos allergiás, asztmás tünetegyüttesek, illetve ekcéma előidézésében. A poratka-allergia jelei megegyeznek a pollenallergia tüneteivel, csak éppen vesztünkre egész évben jelentkeznek: tipikusan szemkönnyezés, orrfolyás, reggeli krákogás, ziháló, asztmás lélegzés. Kezelése szokásos allergia-, illetve asztmaellenes szerekkel, így antihisztaminokkal, kortikoszteroidokkal történhet, de ígéretes kísérletek zajlanak immunoterápiás módszerekkel, melyek során a beteg allergénekkel szembeni érzékenységét próbálják csökkenteni.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.