Az idén húszéves Rákosivipera-védelmi Központban idén nyáron negyven nőstény összesen 523 utódja – 261 hím és 262 nőstény – jött a világra, és július 24-én megszületett a fajmegőrzést célzó tenyésztési program ötezredik kígyója – tájékoztatott a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME).
A rákosi viperát (Vipera ursinii rakosiensis) mint fajt Méhely Lajos írta le 1893-ban a Rákoson (ma Budapest XVI. és XVII. kerületei) gyűjtött példányok alapján. Ez a mérges kígyó kizárólag a Kárpát-medencében, nedves, változatos szerkezetű, zsombékokkal gazdagított, részben vízborított lápréteken és legelők ön él.
Az ötvenes években – e forrás szerint – Rákosi Mátyásra való tekintettel változtatták a nevét parlagi viperára.
Magyarországon alig egy tucat elszigetelt populációja ismert a Kiskunsági, illetve a Fertő-Hanság Nemzeti Park területéről. Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 1 millió forint. Hossza az 50 centimétert alig haladja meg, a mérge gyönge, és nem annyira agresszív a viselkedése, többnyire sáskákkal, szöcskékkel, kisebb gyíkokkal táplálkozik. A telet dombhátakban lévő rágcsálójáratokba húzódva, hibernált állapotban vészeli át.
A Kiskunsági Nemzeti Park a területén 2004-ben alapította meg a Rákosivipera-védelmi Központot, együttműködve az MME-vel. A faj megőrzése érdekében végzett tenyésztő munkát az Európai Bizottság LIFE-Alapjától elnyert támogatások segítették, ehhez a magyar állam adta az önrészt. 2010-ben már szabadon bocsátották az első fogságban született rákosi viperákat. Az eseményen az akkori köztársasági elnök, Sólyom László is jelen volt, két kígyót ő engedett el.
Napjainkig 1020 ivarérett rákosi vipera kerül ki helyreállított vagy természetes élőhelyére, 14 kibocsájtási helyszínen. A központ Rákosi Vipera Napot szokott rendezni, amelynek programjai több helyszínen, így a Fővárosi Állat- és Növénykertben, a Szegedi Vadasparkban, a Kecskeméti Vadaskertben, a Győri Xantus János Állatkertben és az Ócsai Tájházban is zajlanak.
